Néhány hete kering az interneten egy olvasással kapcsolatos kihívás, ami irodalmi bloggerként a mi érdeklődésünket is felkeltette. A pozitivnap.hu–ról kiindult kezdeményezés arra buzdít, hogy olvassunk el idén 50 könyvet, amelyek az alábbi listán szereplő 50 szempontnak megfelelnek.

Olvasni jó dolog, sokat olvasni még jobb, így örültünk a pozitivnap.hu kezdeményezésnek, bloggertársam, Twentydigitcombination (hogy egy klasszikust idézzek: mert ez a neve, legalábbis a nickneve, én mondtam, hogy szuerencsétlen választás) Facebook-oldalunkon meg is osztotta azt. Én ennek ellenére eleinte szkeptikus vagyok, 50 könyv egy év alatt rengeteg, különösen, ha sokféle szempontnak kell megfelelniük. Aztán az az ötletem támadt, hogy a kihívás teljesíthetőségéről úgy tudok a legjobban meggyőződni, ha végiggondolom, hogy én, aki egyébként nagyon sokat olvas, 2014-ben teljesítettem-e azt. TDC kollégám szintén megpróbált válaszolni a kérdésekre.

Lássuk, mire jutottunk.:

1. egy könyvet, ami több mint ötszáz oldal

Sz: Többek között: Ken Follett „Az örökkévalóság küszöbén”.

Tdc: Szintén többek közt: Jü Hua: Testvérek. 2012-ben olvastam, zseniális és groteszk történelmi regény Kína elmúlt 50 évéről (Sz: Csak helyeselni tudok!).

2. egy klasszikus romantikus könyvet

Sz: Ryan Loveless „Ethan és Carter”. Szerelmi történet, hogy mennyire klasszikus, azt nem tudom, minden esetre nem egy „Büszkeség és balítélet”, bár azt is olvastam, ha minden igaz, 2005-ben.

Tdc: Nem tudom, Szerb Antal „Utas és Holdvilág”-a ide sorolható-e. Azért fajsúlyosabb, mint egy szimpla romantikus regény.

3. egy könyvet, amiből film is készült

Sz: Lion Feuchtwanger „Erfolg”; magyarul: „Siker”. A filmet az egyik német közszolgálati adó (ZDF) készítette, én nem láttam, de állítólag jó.

Tdc: Egy klasszikus jut eszembe J.G. Ballard: a Nap Birodalma, a filmet Spielberg rendezte, alighanem sokan látták Drága Olvasóink közül.

4. egy könyvet, ami ebben az évben jelent meg

Sz: Egyik kedvenc szerzőm, John Grisham legújabb könyve, „Die Erbin“; magyarul „Platánsor“ címen fut.

Tdc: Ez könnyű, mármint „idén” alatt 2014-et értve, mondjuk említem Ugo Bardi „Extracted” című könyvét ásványkincseink kimerüléséről. A könyvről itt (link) írtam.

5. egy könyvet, aminek a címében számjegyek szerepelnek

Sz.: Florian Illies „1913”. Erről írtunk, és lehúztuk…

Tdc.: Más nem jut eszembe Orwell „1984”-én kívül, de az nem tavaly volt, nem is tavalyelőtt, hogy olvastam.

6. egy könyvet, aminek szerzője még nincs 30 éves

Sz: Ritkaság, de tavaly olvastam ilyet: Joel Dicker „Az igazság a Herry Quebert-ügyben”. Erről is írtunk, jó könyv.

Tdc: Mármint, a könyv megjelenésekor nincs még 30? Gerlóczy Márton „Igazolt hiányzás” című regényét tudnám felidézni, amit úgy a kétezres évek közepén olvastam és nagyon tetszett. A megjelenés éve 2003, Gerlóczy ekkor 21 éves volt. És mindennek már 12 éve, nagyon megy az idő!

7. egy könyvet, aminek szereplői nem emberek

Sz: Magos Judit „Demény – Most én ugatok”. Legsikeresebb recenziónk, több mint ezer olvasó lájkolta!

Tdc: William Kotzwinkle – E.T.: A Zöld bolygó könyve. Na, ezt még 9 évesen olvastam, és akkor hatalmas királyság volt! A szereplők között ugye ott volt E.T., meg egy Totyizselé nevű figura, bizonyosan nem emberek (ez a közismert film történetének a folytatása, tehát miután E.T. már valóban hazatért.)

8. egy vicces könyvet

Sz: Mario Adorf „Der Dieb von Trastevere”. Ez kötet magyarul nem jelent meg, vicces, rövid történetek Rómából, a ’70-es évekből. A szerző egyébként egy ismert német-olasz színész.

Tdc: Sok jó regényben, amit olvastam, keveredik a komikum a tragikummal, de kifejezetten vicceset így kifejezetten nem tudnék felidézni. Persze olvastam sok Rejtőt anno, de azok meg úgy összefolynak, hogy nem tudok csak egyet kiemelni (Sz: Ezzel én sem vagyok másként. Ráadásul azt hiszem, Rejtő a mi nemzedékünket igazán nem tudja már megszólítani.).

9. egy könyvet, amit nő írt

Sz: Az utánozhatatlan Ljudmila Ulickaja „A mi Urunk népe”. Ez a kötete nem a kedvencem az írónőtől.

Tdc: Ugyancsak Ulickajától, mivel sorban majdnem mindent elolvastam, ami megjelent tőle, a legutóbbi a tavaly elolvasott „Örökbecsű limlom” volt. Visszaemlékezések, töredékek, interjúk gyűjteménye ez, sok pluszt ad, ha előtte elolvasod a regényeit, sok minden kiderül keletkezésükről.

10. egy misztikus vagy krimi könyvet

Sz: Daniel Silva „Das Attentat”; magyarul: „A Moszad ügynöke és a Caravaggio”. Izgalmas könyv; az izraeli titkosszolgálat, a Moszad a magyarra is sokat fordított szerző visszatérő témája.

Tdc: Gianrico Carofiglio: „Die Vergangenheit ist ein gefaehrliches Land”. Erről írtunk a Könyvtacskón is, magyarul sajnos nem jelent meg.

11. egy könyvet, aminek címe csupán egy szóból áll.

Sz: Ferdinand von Schirach „Tabu”. A szerző német sztárügyvéd, és immár sztáríró is. Kötetei stílusa bravúros, de magyarra sajnos nem fordítják őket. Valószínűleg, mert a feldolgozott bűnügyek erősen Németországhoz kötődnek. Aki tud németül, olvasson tőle!

Tdc: Hm, az elmúlt évekből hirtelen egy jut eszembe, ismét Ulickajától a „Szonyecska”.

12. egy novelláskötetet 

Sz: Vámos Miklós „Majdnem összes”. Kedvenc magyar, kortárs szerzőm; ez a novellagyűjteménye annak ellenére is nagyon tetszett, hogy a novellákért általában nem vagyok oda.

Tdc: Tóth Krisztina: „Hazaviszlek, jó?”

13. egy könyvet, ami egy másik országban játszódik

Sz: Rengeteg ilyen volt, például: Fred Vargas „Im Schatten des Palazzo Farnese”. Egy sokszorosan kitüntetett, a kritika által ünnepelt, érdekes stílusban író francia szerzőnő. Néhány kötete elérhető magyarul is, de ez nem tartozik közéjük.

Tdc: Mondjuk a „Fucking Berlin“ Sonia Rossitól, valós történet egy diáklányról, aki prostituált lesz, ahogy a cím is mutatja, Berlinben. Itthon az Ulpius adta ki, én németül olvastam (Sz: Tetszett, de jó régen volt.).

14. egy szépirodalmi művet

Sz: Yossi Avni „Der Garten der Toten Bäume”. Egy izraeli szerző melankolikus könyve, amit nagy sikerrel filmesítettek meg, magyarul sajnos se a könyv, se a film nem jelent meg.

Tdc: Sylvie Germain: „Magnus”. Spirituális, sokféleképpen értelmezhető történet a második világháború poklából.

15. egy népszerű szerző első könyvét

Sz: Ismét mázli! Nagyon szeretem Leon Urist, így tavaly elhatároztam, hogy megveszem, és elolvasom azokat a köteteit, amiket eddig még nem olvastam. Kettő-három könyve még hátra van, de az elsőt, a „Meghalsz tengerész!”-t tavaly elolvastam. A könyv egyébként a II. világháború csendes-óceáni hadszínterén játszódik, és Uris saját élményei ihlették.

Tdc: Tavaly olvastam Elizabeth Wurtzel „Prozac-ország: fiatalon és depressziósan Amerikában” című 1994-es regényét, amivel a szerző ismertté vált, és ami arról szól, ami a címe. Későbbi hasonlóan sikeres könyvéről nem tudok, de ez első könyv is, meg népszerű is. Kiváló regény, egyébként.

16. egy könyvet, amit a kedvenc íróm írt, de eddig még nem olvastam

Sz: Ismét John Grisham: „A halott üzlettárs” eddig valahogy kimaradt, de tavaly elolvastam.

Tdc: Például szeretném elolvasni Máraitól az „Egy polgár vallomásai”-nak a 2013-as kiadását, még nem jutottam el oda.

17. egy könyvet, amit egy barátom ajánlott

Sz: Grecsó Krisztián „Megyek utánad”. Bloggertársam ajánlására olvastam, egyik első kritikánk erről született.

Tdc: A legutóbbi ilyen, és ezt tavaly olvastam Katona André „Mennyi időnk van”.

18. egy Pulitzer Díjas művet

Sz: Itt meg vagyok fogva! Megnéztem a wikipedia-n, hogy kik kaptak szépirodalom kategóriában Pulitzer-díjat; őszintén szólva a felsorolt írok és kötetek nagy részéről még csak nem is hallottam. Egyetlen művet találtam a listán, amit már olvastam: Ernst Hemingway „Az öreg halász és a tenger”, de ezt is még a gimnáziumban. John Steinbeck „Érik a gyümölcs”-ének elolvasást ugyan terveztem tavaly, a kötetet is megvettem, de végül nem jutott rá időm.

Tdc: Megnéztem a listát és egyelőre én is csak az öreg halászt tudom felvillantani, szintén gimiben…

19. egy igaz történeten alapuló könyvet

Sz: Massiomo Carlotto „Der Flüchtling”. Egy nagyon érdekes könyv, amit nem lehet néhány szóban bemutatni, szívesen írnék róla recenziót; eddig csak az tartott vissza, hogy magyarul nem jelent meg.

Tdc: Laura Hillenbrand: Rendíthetetlen, eredeti címén Unbroken. Egy-két éve olvastam. Tipikus, már-már nyálas amerikai hőstörténetnek is gondolhatnánk, ha nem tudnánk, hogy az olimpikonból lett bombázórepülő, Louis Zamperini valóban éveket töltött Japán fogságban, túlélte, és később valóban megkereste egykori kínzóját. Aktualitást ad a műnek, hogy most kerül a mozikba a hollywoodi filmváltozat (várható volt) Angelina Jolie rendezésében.

20. egy könyvet az „Ezeket egyszer el kell olvasnom!” listám aljáról

Sz: Herta Müller ”Szívjószág”. Még 2009-ben vásároltam meg a kötetet két másik társaságában, amikor a német írónőt Nobel-díjjal tüntették ki. Akkor viszont ezt a kötetet már nem olvastam el, csak tavaly került rá sor, akkor írtunk is róla a Könyvtacskón.

Tdc: Tavaly ilyet nem olvastam, sok új behatás ért, és inkább azokra koncentráltam. Úgyhogy még mindig a listám alján van például Inkei Benc újságírónak, a Népi Papa és a Haverok zenekar énekesének „Mirelit” című regénye.

21. egy könyvet, amit édesanyám szeret

Sz: Jo Nesbo „Leopard”. Én egyébként nem vagyok oda a skandináv krimikért…

Tdc: Vámos Miklóstól a „Szitakötő”. Jó, persze én vettem neki, és abban a hiszemben, hogy nekem is tetszeni fog. J Így is történt.

22. egy könyvet, ami ijesztő

Sz: Patrick McGuinness „Az utolsó száz nap”. Ceaușescu végnapjairól, ijesztő, hogy milyen állapotok uralkodtak Romániában.

Tdc: Mondjuk a most sokat támadott Ungváry Krisztián „A Horthy-korszak mérlege” című könyve számomra épp elég ijesztő volt, hiszen elmagyarázta, hogy - szemben a gyakori gonoszságot, gyűlöletet okoló szemlélettel – mennyire a „racionális” gazdasági számítás vezetett a XX. század egyik legnagyobb tragédiájához.

23. egy több mint százéves művet

Sz: Gogol egy novelláskötete (Egy kép a régi jó időkből, Az orr, A revizor, A köpönyeg).

Tdc: Elsőre Tolsztoj „Feltámadás”-a jut eszembe, 7-8 éve olvastam.

24. egy könyvet, amit csupán a borítója alapján választottam ki

Sz: Amos Oz „Unter Freunde”; magyarul: „Barátok között”. Egy novelláskötet a talán legelismertebb izraeli írótól; érdekes történetek az zsidó állam társadalmáról.

Tdc: Ilyen nem jut eszembe… Lehet, hogy nem vettem még meg/ki semmit csak a borítója miatt?

25. egy könyvet, amit még az iskolában kellett volna elolvasnom

Sz: Kosztolányi Dezső „Pacsirta”. Akkor biztos nem tudtam volna értékelni.

Tdc: Ugyanez. És azóta kétszer is elolvastam.

26. egy memoárt

Sz: Horn Gyula „Cölöpök”. Bizonyosan nem tartozott kedvenc politikusaim közé, de halála után kíváncsi lettem életére, világképére.

Tdc: Morrissey „Autobiography”. A zseniális énekes-dalszerzőről számos monográfia készült már, 2013-ban úgy gondolta, itt az idő, hogy ő is megírja önéletrajzát. Főleg a kora gyerekkori és a fiatalkori élményei megkapóak, az utóbbi két évtized krónikáján már kevésbé éreztem az egyenszilárdságot.

27. egy könyvet, aminek egy nap alatt a végére lehet érni

Sz: Totth Benedek „Holtverseny”. Szintén bemutattuk a Könyvtacskón.

Tdc: Balla D. Károly „Tejmozi” : egy megrázó regény a szülőkhöz fűződő kapcsolatról.

28. egy könyvet, aminek a címében ellentétes jelentésű szavak szerepelnek

Sz: Galgóczi Erzsébet „Törvényen kívül és belül”. Egy leszbikus szerelmi háromszög története; 1980-ban jelent meg!

Tdc: Megint volt osztálytársunk jut eszembe, aki morgott, hogy még a „SztendHáltól” (így ejtve, ahogy írom) is el kell olvasni a Vörös és feketetét… Komolyra fordítva a szót, Tobak Tibor „Pumák földön-égen” című memoárját említeném, a szerző vadászpilóta volt a második világháborúban.

29. egy könyvet, ami egy olyan helyen játszódik, ahová mindig is el akartam jutni

Sz: Peggy Blair „Die Geister von Havanna”. Egy Havannában játszódó közepes krimi. Kubába mindig vágytam, 2012-ben el is jutottam.

Tdc: Mondjuk Ljudmila Ulickaja „Médea és gyermekei” című regénye. A regény cselekményének fő helyszínére, a Krím-félsziget délkeleti tengerpartján fekvő Feodoszijába nem hiszem, hogy a közeljövőben el fogok jutni…

30. egy könyvet, ami abban az évben jelent meg, amikor születtem

Sz.: Sokat „gugliztam” de nem sikerült kiderítenem, hogy milyen könyvek jelentek meg 1983-ban. Tud valaki segíteni? Bloggertársam átküldött egy linket az 1983-ban megjelent könyvek listájával, ezzel hozzásegített a megoldáshoz: Ken Follett „Teherán”. Az egyik kedvenc könyvem a szerzőtől! Az iráni forradalomról, és az amerikai diplomaták túszul ejtéséről szól. A 2012-es „Argo” című film Ben Affleck rendezésében is a kötet alapján készült. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy még 2006-ban olvastam.

Tdc.: a Goodreads.com-ot segítségül hívva egyet találtam, szintén az 1983-ra keresve, ez pedig David Ogilvy reklámguru „Ogilvy a reklámról“ című könyve – tankönyv volt…

31. egy könyvet, amiről rossz véleményeket hallottam

Sz: Sascha Arango „Die Wahrheit und andere Lügen”. Egy német krimi, a kritika nagyon lehúzta, nekem tetszett.

Tdc: Például Beregi Tamás: „Egyetleneim“ című regénye. Baráti körben is volt, aki nagyon lehúzta, de nekem tetszett: jó képet ad a ’90-es évek végén Budapestjének magányáról. (Megj.: az azonos című filmnekvan köze a regényhez, de nem adaptáció egy az egyben. Ajánlom a regényt.)

32. egy trilógiát

Sz: Oleg Pavlov „Orosz trilógia”. Nome est omen… Három kisregény a szovjet hadseregről, és a katonák mindennapjairől a szovjet pampán, a világ végén. Nyomasztó, sötét történetek. Van egy nagyon erős emlékemképem is a kötetről: Olvasás közben a körülmények, a katonák ellátása, a légkör alapján meg voltam győződve, hogy a történetek az '50-es évek végén játszódhatnak, mígnem a kötet felénél egy fél mondatból kiderült (Andropov portréját Csernyenkóéra cserélték), hogy úgy 30 évet tévedtem. Kell ennél többet mondani az állapotokról? 

Tdc: Passz… létezik, hogy még nem olvastam trilógiát???

33. gyerekkorom egy könyvét

Sz: Karinthy Frigyes „Tanár Úr, kérem”

Tdc: Mondjuk legyen Jules Verne „Nemo kapitány”. Persze jó régen olvastam, aztán középiskolában újra.

34. egy könyvet, amiben szerelmi háromszög van

Sz:Méghozzá rendhagyó formában: Bethan Roberts „Der Liebhaber meines Mannes“. Ahogy a német címből kitűnik, a háromszög tagjai egy feleség, férje, és annak szeretője. A kötet magyarul nem jelent meg.

Tdc: Említhetném Grecsó Krisztián „Megyek utánad” c. regényét, na abban van háromszög, négyszög, minden.

35. egy könyvet, ami a jövőben játszódik

Sz: Robert Merle „Madrapur”. Itt csalnom kell, a sci-fit ki nem állhatom, ilyen könyveket nem olvasok. „Madrapur”-ban ugyan csak a történet kerete sci-fi, de nekem már ez is majdnem sok volt. A probléma, hogy a kötetet 2012-ben olvastam.

Tdc.: Én régebben olvastam több sci-fit, és szerettem is, így pl. Ray Bradbury-től a „Marsbéli krónikák”, amit kiemelnék.

36. egy könyvet, ami egy gimnáziumban játszódik

Sz: Itt megint bajban vagyok. Összesen két ilyen regényre tudok visszaemlékezni: Ottlik Géza „Iskola a határon” és Szabó Magda „Abigél”; a probléma, hogy mindkettőt legalább tíz évvel ezelőtt olvastam.

Tdc: Ugyanezeket tudnám gimnáziumban játszódó könyvként felhozni.

37. egy könyvet, aminek a címében szerepel egy szín

Sz: Sokat gondolkoztam rajta, de ilyen cím egyáltalán nem jutott eszembe. Valakinek a blog olvasói közül?

Tdc: Szepesi Mária „Vörös Oroszlán”-ját néhány éve olvastam… hogy megállapítsam, mennyire nem az én világom.

38. egy könyvet, ami megríkatott

Sz: Körülbelül 15 éve olvasok rendszeresen, de ilyenre még nem volt példa, gyanítom, nem is lesz. Olyan könyvet azonban tudok az elmúlt évből mondani, ami megrázott, aminek hosszabb időre a hatása alá kerültem: Katona André „Mennyi időnk van”.

Tdc: Mondjuk eléggé megrázott Julie Orringer-től a „Láthatatlan híd”. Pedig kicsit túlírt, kicsit giccses, de akkor is. Van benne valami.

39. egy varázslatos könyvet

Sz: Nevo Eshko „Wir haben noch das ganze Leben”. Szabad fordításomban: „Előttünk az élet”. Erről szintén írtunk, egy varázslatos könyv a barátságról.

Tdc: Kifejezetten varázslatos regény nem jut eszembe.

40. egy képregényt

Sz: Passz! Gyerekkorom óta nem olvastam képregényt, akkor sem sokat.

Tdc: Szintén passz, a Napirajzon kívül mást nem szoktam…

41. egy könyvet, aminek írójától még nem olvastam eddig semmit

Sz: Patrick Modiano „Dora Bruder”. A 2014-es Nobel-díjas, írtunk róla!

Tdc: Émile Ajar „Előttem az élet“: kedves történet, sokaknak megrázó lehet, másokat esetleg eltántoríthat, ha a narrátor végig gyermeki fogalmazásmódban beszél.

42. egy könyvet, ami az enyém, de eddig még nem olvastam el

Sz: James Ellroy „Amerikai tabló”. Régóta porosodott a könyvespolcomon, porosodhatott volna tovább is…

Tdc: Romain Gary„A virradat ígérete” Igazából még most sem olvastam el. A szerző egyébként ugyanaz, mint az előző pontnál, csak más művésznéven.

43. egy könyvet, ami a szülővárosomban játszódik

Sz: Hát, nem hittem volna, hogy ennél a pontnál sülök fel. Pedig még szoktam is mondogatni, milyen Budapest központú a magyar irodalom. Úgy látszik mégsem, ill. a Budapesten játszódó könyveket már más pontoknál felhasználtam. De mégis maradt egy: Tóth Krisztina „Akvárium”. Erről még írunk recenziót!

Tdc: Ugyancsak tavaly olvastam az „Akvárium”-ot, úgyhogy nálam is ez.

44. egy könyvet, ami eredetileg nem az anyanyelvemen íródott

Sz: Lion Feuchtwanger „A csúnya hercegnő”.

Tdc: Mondjuk Serge Latouche „A nemnövekedés diszkrét bája”, amit tavaly nyáron olvastam.

45. egy könyvet, ami karácsonykor játszódik

Sz: Charles Dickens „Karácsonyi ének”. Valószínűleg mindenki ismeri, szörnyen nyomasztó könyv, csak azért olvastam, mert házi feladat volt az angol órán…

Tdc: Most így hirtelen, passz.

46. egy könyvet, aminek írójának monogramja megegyezik az enyémmel

Sz: Ismét egy pont, aminél ötletem sincs. Megint a blog olvasóihoz fordulok segítségért: P.Sz. (Ha a magyar helyesírás szabályait követjük, akkor ugye a külföldi szerzők mind kiesnek. A végén még nekem kell egy könyvet írnom?! Jelentem, megtörtént!)

Tdc: Passz… Ha van tippetek B.D.-re, azt szívesen veszemJ

47. egy drámát

Sz: Alberto Moravia „Lázadás”. Mázli, mert a drámákat nem szeretem; ez a kötet formailag dráma, persze tartalmilag egész más. Szintén bemutattuk már a blogon, Moravianak pedig egy önálló bejegyzést is szenteltünk.

Tdc: Madách Imre: Az ember tragédiája. Tudom, hogy gimis kötelező, de abban egyszerűen minden benne van!

48. egy betiltott könyvet

Sz: Ez a pont sokféleképpen értelmezhető. Fenyő Miksa „Az elsodort ország”. Ezt is bemutattuk, az írás meglepően nagy siker lett, pedig rétegkönyvről van szó. A kötet Magyarországon 1946 után nem jelent/nem jelenhetett meg.

Tdc:A Wikipedia listája szerint Norman Mailer „Meztelenek és holtak” című, kiváló második világháborús regénye Kanadában 1949-ben „obszcenitása” miatt betiltásra került. Régen olvastam, de nagy hatással volt rám.

49. egy könyvet, ami egy televíziós műsoron alapul vagy az készült belőle

Sz: Kálmán Olga „Egyenes beszéd”. Csak nagyanyám unszolására „futottam át”. Olyan volt, amilyennek a Drága Olvasó minden bizonnyal elképzeli…

Tdc: TV? Passzolok.

50. egy könyvet, amit többször elkezdtem, de sosem olvastam végig.

Sz: A már említett Amos Oz legjobbként számon tartott regényének, a „Fekete doboz”-nak németül már kétszer is nekiugrottam, másodszor 2014-ben, megint sikertelenül. Lehet, hogy az idén megpróbálom magyarul…

Tdc: Máraitól az „Idegen Emberek”. Pedig egyáltalán nem rossz, sőt, csak mindig volt más, ami elterelte a figyelmemet. Talán majd 2015-ben. (Sz: Olvastam 2010-ben, de nem emlékszem belőle semmire. Még a tartalma elolvasása után sem ugrik be…)

Jelentem, a kihívás teljesíthető, hisz nekem tavaly, tudtomon kívül is több mint 40 pont esetében sikerült!

Remélem, jó sokan belevágnak! Hajrá!

Tetszett a cikk? Akkor kérünk, oszd meg a Facebookon, hogy minél többen olvassák!