Patrick Modiano – Dora Bruder

Patrick Modiano az irodalmi Nobel-díj 2014-es kitüntetettje. Bevallom őszintén, mint gyakran az irodalmi Nobel-díjasok esetében, ismét egy olyan szerzőről van szó, akiről a rangos kitüntetés odaítélése előtt nem hallottam. De ezzel, legalábbis abból kiindulva, hogy az író legfontosabb köteteként számon tartott „Dora Bruder” magyarul csak annak 1997-es publikálása után tíz évvel jelent meg, nem lehetek egyedül. Annak ellenére, hogy Patrick Modiano nemzetközi ismertsége a Nobel-díj odaítéléséig nem volt átütő, hazájában, Franciaországban már sok évtizede nagy tiszteletben áll. Elismertségét legjobban talán az mutatja, hogy „Dora Bruder” című alkotása már az író életében érettségi tétellé vált.

A „Dora Bruder” című kötet kisregény, mindössze 130 oldalt ölel fel. A tömörség, a precíz fogalmazásmód a francia író egyik ismérve, könyveitől idegenek a hosszú leírások, lassan, barokkosan hömpölygő történetek; a helyszínek, szereplők leírása már-már dokumentarista jellegű (előbbi utcanévvel és házszámmal, utóbbi rend szerint születési hellyel és idővel, szülők nevének valamint foglalkozásának megadásával történik). Ez a stílus nagyban eltér a szépirodalomban, különösen Nobel-díjas íróknál megszokottól. Ellenpéldaként utalhatnék a már bemutatott Herta Müller bonyolult, többrétegű, sokszor nehezen értelmezhető képeire, illetve arra, hogy a szász írónő a helyszín és időpont konkrét megjelölése nélkül képes egész regényeket írni országokról, korszakokról. Számomra mindkét stílus túl szélsőséges; a helyszínek pontos megjelölése Modianonál a nem Párizsban élők számára jobbára fölösleges információ. Vélhetően sokan így gondolhatják, hiszen egy Nobel-díjas írónál már nem a saját városának polgárai adják az olvasóközönsége nagyját. Ráadásul a francia utcanevek silabizálása nehézkessé teszi az olvasást számára, akik nem beszélik ezt a nyelvet (valószínűleg ismét az olvasók többségéről lehet szó).

A francia kiadás

A kötet története igazodik a stílushoz: egyszerű, letisztult. Az egyes szám első személyben mesélő író a ’90-es években rábukkan egy hirdetésre egy 1941-es újságból, amelyben szülei keresik az eltűnt Dora Brudert. A felhívás felkelti az író érdeklődést, és a nyomozásba kezd a lány után. Ezen a ponton feltétlenül meg kell említeni, hogy a címszereplő Dora Bruder, és a regényíró Patrick Modiano egyaránt zsidó származásúak. Ez a körülmény meghatározza az előbbi sorsát, utóbbinak pedig az írói munkásságát: Dora Bruder rövid élete 1943 egy auschwitzi gázkamrában ér véget; Patrick Modiano írásainak középpontjában a Franciaország német megszállása, az ellenállás, a kollaboráció és a Holokauszt áll.

Dora Brudert élettörténetének feltérképezés tulajdonképpen eredménytelen marad. Ennek oka, hogy családja szintén a zsidó nép kiirtási kísérletének esett áldozatául Ingóságaik az enyészet martalékává váltak, jobbára már az épületek sem fellelhetőek, ahol a lány életét leélte. Nem maradt utána más, csak néhány hivatalos feljegyz. Ezen a ponton találkozik a történet a stílussal: Az egész regény a hivatali akták nyelvezeté próbálja visszaadni (sikeresen, teszem hozzá), amelyek Dora Brudert életéről egyedüliként tanúskodnak.

A történet steril jellegét oldja, ahogy az író a nyomozás történetébe beleszövi saját életének egy-egy eseményét, jobbára a ’60-as évekbeli fiatalságára, és apjával való feszült viszonyára visszaemlékezve. A cselekmény így három szálon fut, a ’40-es években, a címszereplő életét követve, a ’60-as években az író saját fiatalságának néhány epizódját bemutatva, és a ’90-es években, amikor is Patrick Modiano Dora Brudert és nem mellesleg saját életét próbálja feltérképezni.  

De mi lehet a regény mondanivalója? Dora Bruder jelképezi a Holokauszt közel hat millió áldozata közül azt a sok százezer, talán millió embert, akit úgy irtottak ki a nácik, hogy szinte nyomuk sem maradt, és az a kevés, ami talán még fellelhető, az idő múlásával bizonyáraaz enyészetté lesz. A regénynek ez a mondanivalója elég világos, de aki mégse értené, annak Modiano egyértelműen a tudomására is hozza:

„Ha nem írom meg ezt a regény, örökre nyoma vész ennek az ismeretlen lánynak […]”

Mindez kétségtelenül megrázó, de - nélkül, hogy bárkit megsértenék - nem újdonság. Erre már más művészek, gondolkodók is felhívták a figyelmet. Hogy mást ne mondjak, az egyébként nagyon megrázó berlini Holokauszt Emlékközpontban is az ismeretlen áldozatok állnak az emlékezés középpontjában. De félreértés ne essék, a Holokausztról, az antiszemitizmusról, a kissebségek elleni gyűlöletkeltésről beszélni kell; minden generációt figyelmeztetni szükséges l, hogy, ha egy tragédia egyszer már megtörtént, az még egyszer megtörténhet! Hisz hat millió embertársunk legyilkolása sem volt elegendő, a primitív, nyílt („A zsidó gyerekgyilkos.”), és a talán még veszélyesebb intellektualitással leplezett szalon-antiszemitizmus (”Én nem vagyok antiszemita, de megértem, hogy sokan nem kedvelik a zsidókat.”) mételyét kiirtani. Ugyanakkor egy Nobel-díjas írótól elvárnám, hogy új aspektust, új stílust vigyen az emlékezésbe. Ez az, ami véleményem szerint Kertész Imrének sikerült, aki főhősén keresztül saját naivitást mutatja be, aki még akkor sem akarta elhinni, hogy a borzalom Európa közepén megtörténhet, amikor ez már mindenki számára nyilvánvalóvált. Mint, ahogy azt is elképzelhetetlennek tartotta, hogy a népirtásban épp saját honfitársai fognak hathatósan közreműködni. Épp ez az önkéntes kollaboráció a magyar Holokauszt legnagyobb tragédiája. A probléma, francia összefüggésben Modianonál is megjelenik:

„[A francia zsidók] abban az illúzióban éltek, hogy a francia állampolgárság megvédi őket.”

Sorstalanság. A Holocaustról, új perspektívából. A francia kiadás.

Nem kizárt, hogy Modiano ezzel a steril fogalmazásmóddal a regénye egész stílusához akart igazodni, a mondatot azonban így félrevezetőnek tartom, hiszen, nem az állampolgárság, hanem a nemzeti hovatartozás ébresztett a magyar - és feltehetőleg a francia – zsidóságban is csalfa reményeket.

Összességében érdekes a könyv, de nekem nem sikerült benne olyan tartalmi többletet, nézőpontbeli újdonságot felfedezni, amely egy Nobel-díjas író kötetétől elvárható lenne.

Vince Kiadó, 2007

134 oldal (A fordító, Röhrig Eszter egyébként érdekes elemzésével 154 oldal.), 2295 Ft

Petrus Szabolcs

 Tetszett a cikk? Akkor kérünk, oszd meg a Facebookon, hogy minél többen olvassák! Ehhez mindössze a bejegyzés címe alatti Facebook ikonra kell kattintanod.