Sör, bor, világörökségi kisvárosok és metropoliszok, romantikus várak, lenyűgöző tájak – ezt kínálja Pfalz Németország délnyugati részén. Itt az ideje hát, hogy Németország nem csak, mint az európai gazdaság motorja, a kivándorló magyarok körében népszerű célország, Merkel és vitatott menekültpolitikája szinonimája, hanem turisztikai célpontként is bekerüljön a köztudatba.
A hosszú hétvégét csillagtúra szerűen szerveztük. A bázis egy Rajna menti kellemes kistelepülés, Bad Breisig volt. Már ebben az egy városkában fellelhető sok minden abból, ami Pfalzot jellemzi: szőlőtermesztés, középkori vár, faszerkezetes házak, a Rajna, amely egyszerre fontos kereskedelmi út és lenyűgöző szépségű tájegység.
Szállásunk, mint az utóbbi időben szinte mindig, Airbnb volt. És mint szinte mindig, nagyon elégedettek voltunk: Faszerkezetes ház, jutányos ár (170 euró/3 éj/ 2 fő), segítőkész szállásadó.
Soha nem voltam elájulva a német konyhától: nem túl fantáziadús, kevés a specialitás, a hús hússal készül. Ez utóbbi különösen zavar, mióta vega vagyok. Bad Breisigban azonban két érdekes ételre bukkantunk: krumplipizza (a mi esetünkben spárgával, spenóttal és sajttal) és „rösztitorony” lazaccal (mert halat azért fogyasztunk) valamint sajttal.
Speyer. Az egyik legrégebbi város német földön, a középkorban a német politikai élet, és ezzel a Német-Római Császárság egyik központja, számos Birodalmi Gyűlés színhelye. Dómja (Jobb, alul) a világ legnagyobb román stílusú temploma, a Világörökség része. Speyer ma már csak kisváros (50.000 lakos), de nagyon hangulatos.
Top turisztikai célpont a technikai múzeum.
A belvárosba sétálva úgy tűnt, itt több a templom, mint a lakos.
Worms sokban hasonlít Speyerre: Ezeréves múlt, világi és egyházi központ a középkorban, monumentális dóm, mára hangulatos kisváros (80.000 lakos). A város neve az 1122-es konkordátum okán derenghet a középiskolai történelemórákról: A német-római császár és a pápa között folytatott hatalmi harc, az invesztitúraháború egyik állomása volt a megállapodás.
A nácik módszeres pusztítása ellenére is fellelhetők még Speyerben és Wormsban is a zsidó élet nyomai. Mindkét város a Rajna és ezzel az egyik legfontosabb középkori, észak-déli kereskedelmi útvonal mentén fekszik. Így nem meglepő, hogy számottevő zsidó közösség élt a városokban. Az askenázi, tehát a jiddist beszélő zsidóság politikai, kulturális központja volt ez a vidék. Nem véletlen, hogy az „askenázik” kifejezés Németország megnevezése volt a középkori héberben. Worms Európa legrégebbi (1076) izraelita temetőjével büszkélkedhet, amely a térség zsidó emlékeinek részeként kiérdemelte a világörökségi címet is.
Koblenz. Talán a legszebb város, amelyet a négy nap alatt láttunk. Már a fekvése is lenyűgöző: a Mosel és a Rajna összefolyása, szőlővel borított dombok minden irányban. Ehhez jönnek a gazdag történelmi múlt épített emlékei, amelyek nem csak a középkorra koncentrálódnak.
Metternich szülőháza. Koblenz leghíresebb fia nagyban határozta meg Európa, és ezen belül Magyarország XIX. századi történelmét is. Nem gondoltam, hogy a korszak egyik legismertebb osztrák politikusa német földön született.
A német kultúrkörben a város neve elválaszthatatlan egy XIX. századi emlékműtől, a „Német Sarok”-tól („Deutsches Eck”). A Német Császárság 1871-es alapításának emléket állító, 1897-ben állított Vilmos császár szobor a Rajna és a Mosel összefolyásának a korszak autentikus lenyomata. A politikailag és gazdaságilag is ereje teljésben lévő Második Német Birodalomban nagy divat volt masszív, monumentális emlékműveket állítani. A II. világháborút csak a szobor talapzata élte túl, amelyet 1953-ban a német szövetségi elnök a német egység jelképének kiáltott ki. Ez után felkerültek rá nem csak a NSZK, de az NDK részévé lett, és a más országokhoz csatolt (Pomeránia, Szilézia, Kelet-Poroszország), történelmi német tartományok címerei is. A szobrot 1993-ban állították helyre.
Bonn. A legnagyobb meglepetés. (Nyugat-)Németország 1949 és 1990 közötti fővárosát főfalunak is hívták. A történelmi háttér: Miért éppen egy kisváros, Bonn lett a háború után az ország fővárosa? (1) Éppen, mert kisváros volt, és így kifejezte, hogy csak ideiglenes megoldásról van szó, amíg újra Berlin lesz az egységes Németország fővárosa. (2) Viszonylag sértetlenül vészelte át a világháborút. (3) Közel volt két jelentős nagyvároshoz, Kölnhöz és Frankfurthoz. Előbbivel az idők folyamán gyakorlatilag össze is épült.
(Az alacsonyabbik toronyház adott otthont a német törvényhozás két házának. Jelenleg az ENSZ használja az épületet.)
Bonnt, különösen a világváros Berlinnel összehasonlítva, álmos kertvárosnak tartják a németek. Pedig a kávézókkal, bárokkal, éttermekkel és emberekkel teli belváros épp a régi-új német főváros legfelkapottabb negyedeit, Prenzlauerberget, Kreuzberget és Friedrichsheint juttatták az eszembe.
A választófejedelmi kastélyban hosszú ideje Németország egyik legjobb nevű egyeteme működik. Jó időben piknikezőkkel telik meg a kastélypark.
A város leghíresebb szülöttének, Beethovennek az otthona.
Koblenzben Beethoven édesanyjának szülőházából is nevezetességet csináltak: „Das Mutter-Beethoven-Haus”. Vicces…
Loreley szikla és szobor: A Rajna-part, de a németek számára valószínűleg az egész ország egyik legjelentősebb látványossága. Egy kulturális azonosulási pont, amelyhez számos monda és irodalmi alkotás is kapcsolódik. Heinrich Heine azonos című versét magam is ismerem a középiskolai irodalmi olvasókönyvből. A romantika egy jellegzetes terméke, sok pátosszal. A szobor egyébként viszonylag fiatal, 1983-ban készült. Egy orosz művész alkotása.
Trier szintén több ezer éves múltra tekint vissza; a Római Birodalom idejében a legjelentősebb település volt a mai Németország területén. Az ebből az időszakból megmaradt, a Világörökség részét képező építmények közül a legjelentősebb a Moselen átívelő híd, és az egykori városkapu, a Porta Nigra. Utóbbi érdekessége, hogy a koraközépkorban templommá építették át, és akként is funkcionált évszázadokon át, mígnem 1802-ben jött Napóleon, és elrendelte „az eredeti állapot visszaállítását”.
Trier óvárosa egyébként telis-tele van a Németországra oly jellemző faszerkezetes kereskedőházakkal. Nagyon szép hely!
Trier egy világtörténelmet formáló szülöttel is dicsekedhet. (Vagy lehet, hogy inkább szégyenkezik miatta?) A Mosel-parti városban található Karl Marx szülőháza.
Pfalz harmadik nagy természeti attrakciója, a Rajna és a Mosel völgye mellett az Eifel. Egy négyszáz millió éves, vulkanikus hegy és tóvidék. A táj szépsége igazán csak légifelvételekről mutatkozik meg.
A tó egyébként légifelvételekről szebb, mint közelről. Partja iszapos, nádasos, mocsaras; strandolásra, fürdőzésre igazán nem alkalmas.
Wiki persze nem ismert pardont, ha vízimadarakat észlel a közelben. Különösen, ha a tábla csak az etetést, de nem a vadászatot tiltja…
Az Eifel egyik legfontosabb építészeti alkotása, a Laacher tó partján, 1093-ban alapított apátság, Maria Laach koraközépkori épületegyüttese.
Ha fürdésre a nagy hajóforgalom miatt nem is föltétlenül alkalmas, napozásra, pezsgőzésre ideális a Rajna partja. És ugye Etus örökbecsű kiszólása után tudjuk: "Szegény helyen bögréből isszák a pezsgőt." Ha fiatalabb olvasóink nem értenék miről van szó: Szomszédok!
Persze, ha Wiki kacsákat lát, nem ismer pardont. Érdekes volt megfigyelni, ahogy az anyakacsa elkezdett a kicsinyéitől eltérő irányba, szándékosan lassabban úszni, hogy maga után csalogassa a buta kutyánkat, és így menekülési utat biztosítson a porontyainak. Amikor a porontyok már távolabb voltak persze rögtön rákapcsolt. Wikinek esélye sem volt. Pedig gyorsan úszik.
Két vár a sok közül. Pfalz és a Rajna partja a várak és várkastályok vidéke. A Wikipedia közel százat sorol fel… Sok magántulajdonban van, de többségük ennek ellenére látogatható.
Cseresznyézés Bad Breisig közelében egy sziklaszirten a sok közül. A bögre most is jó szolgálatot tett.
Köln. Külön bejegyzést is lehetne Németország negyedik legnagyobb városának szentelni (1. Berlin, 2. Hamburg, 3. München). De most inkább csak egy kétórás villámlátogatás alatt szerzett benyomásaimat írom le.
Köln dicsekedhet a világ talán legrandább sétálóövezetével. Az 1942-től kezdődő bombázásokban a város 90 százaléka megsemmisült. A háború után, a gazdasági csoda időszakában presztízskérdés volt az újjáépítés mihamarabbi lezárása. Ez hivatalosan az ötvenes évek közepére meg is történt. Az eredmény a mai napig meghatározza a város arculatát: Igénytelenebbnél igénytelenebb épületek az ötvenes évekből. Stuttgart egyébként a másik német nagyváros, amelynek a belvárosával a gyorsaság jegyében sikerült még ilyen csúnyán elbánni.
A város legszebb, és építészetileg legizgalmasabb része egy városrehabilitációs projekt az elmúlt évekből, a Zollhafen.
A Dóm tőszomszédságában álló főpályaudvar és a tér előtte 2016 szilveszterén szerveztt magának kétes hírnevet: Fiatal külföldi férfiak követtek el tömeges (nemi) erőszakot főképp német hölgyek sérelmére.
Hambach kastélya, a német egységért és szabadságjogokért folytatott harc jelképe. A Pfalz vidékét megszállva tartó bajor uralkodó szabadságjogokat korlátozó intézkedései elleni tiltakozásul 30.000 ember menetelt fel 1832-ben a várhegyre, és szállta meg békés eszközökkel a várkastélyt. Demokrácia mellett egy föderatív alapon működő, egységes német állam megteremtéséért is síkra szálltak. Nagyon sok évtizeddel később, de teljesültek a követeléseik.
A német történelem egy másik fontos helyszíne, Trifels vára, amely a XIV. században a Német-Római Birodalom központjának számított; a birodalmi kincsek lakhelyéül szolgált.
A vár a Pfalzi Erdőben fekszik, amely a maga 170 ezer hektárával Németország legnagyobb összefüggő erdőterülete, és ahol számtalan turistaút és várrom csábít kirándulásra.
Aki kíváncsi, más, felfedezésre érdemes, de turisztikai célpontként nálunk még kevésbé ismert régióra is, olvashat a Könyvtacskón útibeszámolót Elzászból, Piemontból és Torinoból.
Petrus Szabolcs
