Botrány után
Sokaknak semmi. Feledésbe merült a ’11-es, hatalmas botrányt kavaró publicisztikája. Az Amerikai Népszavában honfitársait szapulta. Szíve joga. Viszont a magát balliberálisnak tartó, a faji ideológiát mélyen elítélő író gondolatait azzal vezette be, hogy „a magyar genetikusan alattvaló”. Ezzel sikerült neki a lehetetlen, az országot világnézettől függetlenül egy platformra hozta – mindenki fel volt háborodva. „A publicisztikámban szereplő mondatot: A magyar genetikusan alattvaló – ezúttal helyreigazítom. Helyesen ilyen mondat nincs. Ezzel az ügyet lezártam.” – állta „bocsánatkérésében”. A sértődött hangvétel olaj volt a tűzre. Budapest megvonta díszpolgári címét, feljelentették közösség elleni izgatásért, - állítása szerint – verbális és tettlegesen inzultálták. Kanadába távozott, ahol menekültstátuszt kért és kapott. A 86 éves Kertész azóta Montrealban él. Új kötettel nem jelentkezett, de tovább publikál az Amerikai Népszavában.
Botrány előtt
A fiatalabbak nem tudják, az idősebben valószínűleg elfelejtették, ki volt Kertész Ákos ’11 előtt. Kossuth-díjas író és dramaturg, számos tévéjáték és forgatókönyv szerzője, íróként a szocialista realizmus meghatározó alakja, és a létező szocializmus kritikusa, igaz, csak a megengedett határokon belül, de azokokat gyakran feszegetve. Az „átkosban” a legnépszerűbb írók egyike. Ahogy az egy korábbi, a Kádár-korszak írói jövedelmeit bemutató írásunkból kiderül, nem volt benne a top tízben, de regényi tömegek olvasták, ott volt minden könyvespolcon.
Legnépszerűbb regénye, a Makra
Biztos sokaknak beugrik a cím szüleim generációjából. Írónk messze legismertebb regénye. Tucatnyi nyelvre, még japánra is lefordították, közel másfél millió példányban vásároltak!
Szerelmi történet a szocialista realizmus stílusában. Makrát és Valit – még ha nem is hisznek a természetfelettiben – egymásnak teremtette a sors. Pedig különbözőbbek aligha lehetnének. Vali, polgári család sarja, apja orvos, még az ’50-es években is jól megy nekik. Lánya mégis meggyőződéses kommunista, a munkásosztályért harcol, amely viszont legnagyobb erőfeszítései ellenére sem fogadja be. Pedig szövőnőnek is beáll, és forradalmár akar lenni, a munkásmozgalom harcosa. Mindenkinél jobban megveti a megalkuvó kispolgárokat. Éppen ez Makra, kis házra, biztos állásra, feleségre, gyerekre vágyó külvárosi proletár. Mégis lángolva szeretik egymást. Kapcsolatuk nagy összeveszések és még nagyobb kibékülések története. Hogy az ideológia szét fogja vinni őket, előre látható.
Különválásuk után látszólag teljesülnek vágyaik. Vali forradalmár lesz, igaz nem úgy, ahogy tervezte; géppisztollyal harcol ’56-ban. Makra a kádári konszolidáció haszonélvezője, az áhított kispolgári biztonságban él. Mégis boldogtalanok. Rájönnek, soha nem éltek olyan harmóniában, mint együtt, amikor életüket elviselhetetlennek gondolták. Visszaút azonban nincs.
Miért rajongott a korabeli olvasó a regényért? Egyrészt, mert az akkori jelenben, a szürke szocialista mindennapokban játszódik, mégis szép hangulatot áraszt. Másrészt, mert szókimondóbb, mint a korszak, a Könyvtacskón már bemutatott rendszerkritikus bestsellerei (Pl.: Fejes Endre - Rozsdatemető; Gáll István – A ménesgazda). Nem csak az egész történet súgja, hogy a létező szocializmus nincs rendben, Kertész két főhősén keresztül nyíltan is kritizálja a rendszert. Ezt sokan, akik ma egyenes életútú, elkötelezett jobboldalinak láttatják magukat, nem tették meg…
(Magvető – Szépirodalmi Könyvkiadó, 1965, 315 oldal, antikvár példányok 1000 Ft alatt)
Egy másik feledésbe merült sikerkönyv, a Sikátor
Egy szó többet mond róla száznál: nyomasztó. A történet, a szereplők, a társadalmi viszonyok, az életkörülmények.
A főhős Bognár Vince, tolnai paraszt, akit sok tízezer társával az ’50-es évek elején beszippantottak a fővárosi nagyipari. Ha van valaki, akiért a „munkás-paraszt-hatalomnak” tevékenykednie kellene, akkor az ő. Mégis nyomorban, fűtetlen cselédszobát él albérletben. Még ennek is örül, lakhatási joga van a fővárosban, nem egy munkásszállón kell huszadmagával egy hálóteremben meghúznia magát. Normás, tehát az elvégzett munka alapján fizetik. Jól hangzik, a valóság viszont kiábrándító: a normát folyamatosan emelik, a 100%-os teljesítményért kapott alapbérből nem lehet megélni. Igyekszik minél többet legyártani a feladatául kijelölt öntvényből. A gyors munkával sok lesz a selejt, de ez nem érdekel senkit. Csodálkozunk, hogy a szocializmus eddig mindenhol csődhöz vezetett? A legális jövedelem semmire sem elég, mindenki harácsol, ügyeskedik, próbálja a másikat átverni, beosztásával, kapcsolataival visszaélni. Minden a körül forog, amit Rákosi kommunizmusnak hazudott rendszerében fel kellett volna számolni: pénz!
A magánéleti viszonyok sem jobbak. Vince megismerkedik Gabival, egy elvált, gyerekes munkásasszonnyal. Csak gyanítjuk, hogy szeretik egymást. Párbeszédeik, viselkedésük durva. Képtelenek érzelmet mutatni. Minduntalan a másik hátsó szándékán spekulálnak (A biztos állásom miatt nyakamba akar akaszkodni a kölkével – Vince; Csak a könnyű kalandot keresi; valahogy magamhoz kellene láncolnom – Gabi.). Borzasztó dörzsöltnek képzelik magukat, pedig végtelenül buták és primitívek. Vince alapvetően jóravaló, de ahogy az előrejutás reményében igazodik környezetéhez, elveszíti az olvasó szimpátiáját. Hogy mindez tragédiába torkollik, az első oldaltól kezdve világos. Túlzottan is. Kertész mentségére szóljon, hogy a végső fordulat nem úgy következik be, ahogy arra az olvasó, vagy legalábbis én számítottam. Sajnálatunkra nem érdemesek, nem csak a rendszer, maguk is tehetnek bukásukról.
(Magvető – Szépirodalmi Könyvkiadó, 1965, 315 oldal, antikvár példányok 1000 Ft alatt)
A szocialista realizmus más köteteit is bemutató írások a Könyvtacskón: Gáll István - Az öreg, A ménesgazda, Fejes Endre - Rozsdatemető, Kertész Ákos - Makra.
Petrus Szabolcs
A Sikátor a hátam mögött látható Szövetség Utcai Kórházban ér véget...
Tetszett a cikk? Akkor kérünk, oszd meg a Facebookon, hogy minél többen olvassák!
