Helyszín: Rechnitz, egy kis burgenlandi határtelepülés. Időpont: 1945 márciusa. Franz Podezin helyi Gestapo-vezető utasítást ad körülbelül kétszáz magyar zsidó munkaszolgálatos lemészárlására. Minderre a település melletti Batthyány-kastély tőszomszédságában kerül sor. Odabent Margit von Batthyány (született Thyssen - a német acélgyáros dinasztia sarja) helyi náci nagyságok, többek között Podezin társaságában bálozik. Bizarr eset, a háború végnapjainak nagy, mindmáig feltáratlan rejtélye, számos elvarratlan szállal.
Rechnitz. Osztrák idill a határtól néhány kilométerre.
Podezinnek nyoma veszett a háború után. Mi lett vele? Csak húsz áldozat földi maradványait találták meg. Hol a többi áldozat? Milyen szerepet játszott Margit von Batthyány a mészárlásban? Ő segítette Podezin szökését? A sikertelen bírósági eljárás alatt két tanút meggyilkoltak. Véletlen egybeesés, vagy a felelősségre vonást akarták megakadályozni? Ha igen, kik? – megannyi megválaszolatlan kérdés.
Rechnitz és környéke a XVI. századtól volt a Batthyányik birtokában. Az impozáns, 200 szobás kastély utolsó formájában a XVII. században épült. 1945 márciusában a szovjet csapatok felgyújtották, csak néhány elüszkösödött fal maradt meg belőle. A sors különös fintora, hogy a török elleni háborúk legendás harcosa, Batthyány Ádám (1662-1703) 1687-ben, császári engedéllyel letelepített 36 zsidó családot Rechnitzben. Az így kialakuló zsidó közösség hosszan tartó gazdasági fellendülést hozott a környéknek. 1945 virágvasárnapján a hölgyek és urak odabent pezsgőztek, míg kint az SS-ek a zsidókat mészárolták.
Heinrich Thyssen, a lánya, Margit Batthyány, férje, Ivan Batthyány és a grófnő öccse, Hans-Heinrich Thyssen-Bornemisza valamikor a háború alatt.
Margit von Batthyány gyakran mutatkozott náci funkcionáriusok körében. A rendszer támogatója volt.
A háború után már nem politizált, inkább a hobbijainak élt: a műgyűjtésnek és a lovassportnak.
A hatvanas évek elején a véletlennek köszönhetően bukkantak 18 áldozat tetemére. Ezt követően ’66-ben, ’69-ben és ’93-ban is kutatást indítottak a tömegsír után - eredménytelenül.
1991-ben létesült emlékhely az egykori Batthyány-birtok területén.
Sacha Batthyány Svájcan született újságíró, Margit másodunokatestvére. Egy kollégája a Nobel-díjas osztrák írónő, Elfride Jelinek új drámája kapcsán hall az esetről. Neked is közöd van ehhez? – kérdezi Sachától. A fiatalember megdöbben, majd nyomozásba kezd. Tudni akarja, mi igaz a történetből, és milyen szerepet játszott nagy-nagynénje a mészárlásban.
A mit sem sejtő Batthyány-leszármazott kötete egy nyomozás története, tehát dokumentarista írás, amelynek fő erőssége a szerkezete. Sok forrásból, naplókból, még élő családtagok visszaemlékezésiből, saját kutatásaiból jönnek az egymást kiegészítő információk. Az érzelmileg érezhetően megviselt író, aki egyfajta felelősséget érez felmenői bűneiért, végül arra a következtetésre jut, hogy Margit von Batthyány tevőlegesen nem vett ugyan részt a kivégzésben, de tudott róla. Később a bűnösöket segítette is a szökésben, hogy aztán hetvennyolc éves korában bekövetkezett haláláig, a családi vagyonból békésen éljen svájci villájában, és a lovassportnak, valamint a műtárgygyűjtésnek hódoljon.
Az eredetiben németül megjelent könyv különösen érdekes a magyar olvasó számára. Sacha Batthyány (1973) ugyanis Svájcban született, az alpesi köztársaság társadalmának teljesen integrálódott tagja. Sokat utazott és külföldön is dolgozott. Liberális világpolgár. Szülei azonban nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy fiuk kifogástalanul elsajátítsa a magyar nyelvet, ismerje ősei történetét, és a magyar kultúrát. Erősen nemzeti érzelmű apja a kilencvenes években haza is települt Magyarországra. Érdekes volt megismerni, mit gondol Sacha ilyen háttérrel Magyarország múltjáról és jelenéről, az ország, családja és saját történelmi felelősségéről.
Helikon, 2016, 252 oldal, 3990 Ft.
Fordította: Blaschtik Éva
Petrus Szabolcs
