Különleges regényt ajánlok a Könyvtacskó olvasói figyelmébe. Yukio Mishima regényét nem csak az teszi egyedivé, hogy kevés a magyarra lefordított japán irodalmi alkotás, de témája sem mindennapi: önéletrajzi mű, melyben Mishima szembenéz saját homoszexualitásával. Az írás értelmezhetetlen a férfiszerelem japán, az európai-amerikaitól nagyban eltérő megítélésének ismerete nélkül. Röviden a következőről van szó: a japánok különválasztják a szexualitást a párkapcsolattól; az előbbivel kapcsolatban nyitottak, vagy inkább közönyösek, mindenki azt csinál, ami jól esik neki. Így lehetséges, hogy a több ezer éves japán történelemben mindössze néhány évig volt a férfiak közötti szexuális kapcsolat büntetendő (a XX. század elején, miután német mintára „modernizálták” a japán büntetőjogot). A párkapcsolatok megítélése viszont jóval konzervatívabb; máig meghatározó a nézet, hogy a férfi, csak a nővel élhet együtt. Homoszexuálisok emiatt szükségszerűen arra kényszerülnek, hogy kettős életet éljenek.
Mishima kora gyerekkorától mutatja be saját élettét. Olvasói elé tárja, hogy már néhány évesen a lovagok és más hősök illusztrációja fogta meg legjobban a mesekönyveiben (ír egy magyar kötetről is, ami megerősíti azt a Japánban szerzett tapasztalatomat, hogy a szigetország lakói ismerik, és elismerik a magyar kultúrát). A szerző már az általános iskolában (plátói) szerelemre gyúlt egy idősebb fiú iránt. A saját nemhez való vonzódás felfedezése európai-amerikai meleg regényekben a legnehezebb problémák közé tartozik, nem úgy Mishimanál, aki ezt természetességgel, majdnem közönyösen veszi tudomásul; ennek okai a szexualitás már említett, sajátos japán felfogásában gyökerezhetnek. (Ebből a szempontból érdekes ellentmondás, hogy a szexuális vágyak a könyv oldalain még csak utalás formájában sem válnak tettekké.) A japán író lélektani drámája később, egyetemista évei alatt kezdődik, amikor a párkapcsolat kialakítása, eljegyzés, házasság kerülnek napirendre. Mishima semmifajta szexuális vonzalmat nem érez nők iránt, de ez még nem is lenne kezelhetetlen nehézség, hisz - japán felfogás szerint - a testi szerelem elválhat a párkapcsolattól, a szexuális vágyak a házasságok kívül is kielégíthetőek. Létezhet-e azonban párkapcsolat szerelem nélkül? Az író hosszas önvizsgálat, és filozófiai fejtegetések után arra az álláspontra jut, hogy ez nem lehetséges; nem akar maszkot viselni egy házasságban. Így megszakítja kapcsolatát Sonokosal, azzal a lánnyal, akivel ugyan jól el tud beszélgetni, akit barátjának tekint, de akibe legnagyobb erőfeszítései ellenére sem képes beleszeretni. Később azonban rá kell döbbennie, hogy a japán társadalomban egy meleg férfi nem élhet maszk nélkül, az utolsó jelenetben lelkileg ugyan kínlódva, a kívülálló számára azonban tökéletesnek hatva viseli álarcát.
A történelmi háttér különösen érdekessé teszi az írást; Mishima a II. világháború évei alatt érik férfivá. A háborúnak minden bizonnyal a japánok voltak a legfanatikusabb harcosai, szinte az egész társadalom élet-halál harcként élte meg azt: a háború végeként csak a győzelmet vagy a japán társadalom és kultúra teljes pusztulását tudták elképzelni. Nos, mindezt Mishima közönyösen szemléli, a hadi események számára csak körülmények, melyeket ugyan tudomásul kell venni, de amelyek eltörpülnek az élet valóban fontos kérdései mellett.
Yukio Mishima kötete nehéz, európai szemmel nézve furcsa, filozófikus írás, amelyben az író nem tudja saját kérdését megválaszolni: Hogy élhet egy homoszexuális férfi harmonikusan a japán társadalomban? Így talán nem is meglepő, hogy Mishima 1970-ben önkezével vetett véget életének.
Az eredeti mű 1949-ben jelent meg; a legutóbbi magyar kiadás: Nagyvilág, 1998, 180 oldal.
Petrus Szabolcs
Én is jártam már Japánban. Mögöttem a világ legnagyobb ülő Buddhája Kamakurán, Tokio egyik tengerparti elővárosában.
Tetszett a cikk? Akkor kérünk, oszd meg a Facebookon, hogy minél többen olvassák!
