Terézia Mora Sopronban születet, gyerekként a magyar mellett a németet is anyanyelveként tanulta, majd 1990-ben egyetemi tanulmányai kedvéért Berlinbe költözött, ahol a mai napig él. Németül ír, talán ennek tudható be, hogy neve és munkássága választott hazájában ismertebb és elismertebb, mint Magyarországon; 2013-ben az egyik legrangosabb német irodalmi elismerésben, a Német Könyvdíjban részesült.

Az írónő, Terézia Mora

„A szörnyeteg” mind tartalmilag, mind szerkezetileg nehéz olvasmány. A harmincas éveiben járó Flora öngyilkosságot követett el, amit a nála tíz évvel idősebb élettársa, Darius több mint egy év elteltével sem képes feldolgozni. Hónapokig ki sem mozdul lakásából, majd amikor helyzete már tarthatatlanná válik útra kel szerelme hamvaival, hogy azokat szülőföldjén, Magyarországon örök nyugalomra helyezze. Ezzel kezdetét veszi egy kelet-európai road movie. Először a civilizáltabb, német turisták számára is ismert országokba vezet Darius útja: Csehországba, Szlovákiába, Magyarországra. Majd miután itt se Flora családját, se az ideális nyugvóhelyet sem sikerül felkutatnia továbbindul Horvátországba, ahonnan, mint, ahogy az road movieban lenni szokott váratlan, szürreális fordulatok után Görögországon, Bulgárián, Törökországon és Grúzián keresztül eljut egészen Örményországig. Hosszú útja során számtalan embert, élettörténet, kelet-európai sorsot ismer meg; feltárulnak előttünk ezeknek a részben hasonló történelmi terheket cipelő, Nyugat-európából nézve sokszor egy kalap alá vett, de kulturálisan mégis nagyon különböző országok. Számtalan megrázó történet olvashatunk, sajnálatra méltó, különc, vagy éppen vicces figurákat ismerhetünk meg. Mora írói kvalitásairól sokat elmond, hogy még a legelképesztőbb történeteket olvasva sem gondoltam arra, hogy fikciók lennének, pedig minden bizonnyal azok! Az azonban egy interjúból tudható, hogy írónőnk valóban végigjárta főhőse útját; elképesztő kutatómunka állhat a regény mögött. Hiába teszi meg Darius a sok ezer kilométert, nem kerül közelebb céljához, a múltat nem képes lezárni, épp ellenkezőleg, egyre mélyebbre süllyed az önsajnálatban, depresszióban. Hogy végül, hogyan alakul sorsa nem tudjuk meg, de Mora már dolgozik a regény folytatásán. 

A történetünk idején már halott Flora személye végig ott lebeg a regényben, életét, öngyilkosságának okait Darius visszaemlékezéseiből és az elhunyt naplójából ismerhetjük meg. Ezáltal válik a könyv szerkezetileg is nehézzé. Minthogy Darius a naplót az út alatt olvassa, az számunkra is a road movie részévé válik: az oldalak felső kétharmadán Darius útját, az alsó egyharmadban Flora naplóját olvashatjuk. Hogy a könyvet miként kell olvasni, arra egy interjúban az írónő sem tudott, vagy akart választ adni, mondván, ezt mindenkinek magának kell kitapasztalnia. Flora mániás depressziós, hol „fent van”, hol egész mélyre süllyed, és ezt kiválóan tükrözi a naplója, egy intelligens, de zavart pszichéjű ember sokszor világos, de egyre inkább érthetetlenné váló, érzelmileg túlfűtött gondolatainak gyűjteménye.     

Nehéz regény, munkát kíván az olvasótól, de megtérül a befektetett energia. Legfőbb érdeme, hogy egyszerre szól a Lajtán inneniekhez, hogy egy messziről jött ember nézőpontjából jobban megismerjék magukat, és a nyugati olvasókhoz, hogy a sablonoktól elszakadva találkozzon az igazi Kelet-Európával. Kár, hogy a kötet idehaza méltatlanul kevés figyelemben részesült.  

Egy utazás fontosabb állomásai:

Budapest: Gellért Szálló és a Kerepesi Temető

Dubrovnik

Albánia: Tirana és Saranda

Athén

Grúzia: Tbiliszi, határátkelő Törökország felől Sarpban és Poti

Örményország: A határátkelő Grúzia felől Sadakhlonban és Jereván

Magvető, 2014

672 oldal, 3990 Ft

Petrus Szabolcs

Tetszett a cikk? Akkor kérünk, oszd meg a Facebookon, hogy minél többen olvassák!