Annak ellenére, hogy Mo Jen személyében 2012 óta irodalmi Nobel-díjas kínai író is van, Európában még mindig alig ismert ennek a hatalmas országnak az irodalma. (Ebben a fordítási nehézségek is szerepet játszhatnak; magyarra rendszerint angolból ültetik át a kínai alkotásokat.) Jü Hua „Testvérek” című regénye az egyetlen kínai kötet, mely az elmúlt években Magyarországon is eljutott a szélesebb olvasóközönséghez. Ezt és írónk első nemzetközi sikert aratott regényét, az „Élni!” című kisregényt szeretném e következőkben bemutatni.

Testvérek

Nomen est omen, egy testvérpár életét követhetjük nyomon ebben a monumentális regényben, mely lépten-nyomon összefonódik a kínai történelem XX. századi eseményeivel. A cselekmény a polgárháború végén, Mao hatalomra kerülésekor (1949) indul és napjainkban ér végét. Hua kötete legalább annyira annak a lélegzetelállító társadalmi fejlődésnek az áttekintése, melyet Kína az elmúlt alig több mint fél évszázad alatt átélt, mint családregény. Elképesztő a szegénység, melyben a testvérpár az ’50-es, ’60-as években felnő: kocsiról, kőházról még csak nem is álmodnak, bicikli és saját viskó a történet helyszínét adó kisvárosban a gazdagság netovábbja; de még azért is éjt nappallá téve kell robotolni és ügyeskedni, hogy összejöjjön a pár fillér, amiből kijön egy tál üres tészta a népkonyhán. Ha egy kis hagymás szósz is kerül rá, már kivételes szerencséről beszélnek főhőseink. És ez így megy éveken át, a fejlődés legkisebb jele nélkül. Sőt! A politikai, gazdasági helyzet a kulturális forradalommal és a nagy ugrás politikájával tovább romlik, a terrortól és az éhezéstől csak úgy hullanak az emberek. Mégsem panaszkodik senki, természetesnek veszik, ami történik, elvégre Kínában emberemlékezet óta nehéz az élet, az átlagember egyetlen célja, hogy megpróbálja kihozni az adottságokból a legjobbat. Furfang, találékonyság, optimizmus a túlélés záloga; ezt érzékeltetendő Hua számos groteszk, tragikomikus történetet tár elénk a testvérpár életéből. – Nem éppen ez a kép él Kínáról a legtöbb európai fejében.

A két testvér különböző aligha lehetne: Kopasz Li dörzsölt alak, igazi üzletember, aki tud élni a ’80-as években beköszöntő kapitalizmus kínálta lehetőségekkel, szeméttel és használt ruhával kereskedik,elképesztő vagyont felhalmozva. Szung Kang igazi balfék, aki azonban szintén részt akar magának a jóllétéből, míg azonban testvére kezében minden arannyá változik addig Szung Kang a fordított Midász király… De ezt nem bánja az olvasó, Szung Kang balul sikerült vállalkozásai folyamatos derültségről gondoskodnak.  

Ahogy megváltozik a szereplők élete, úgy változik meg az otthonukat adó város is: az ’50-es évek néhány száz viskóból álló nyomortelepéből napjaink sokmilliós virágzó nagyvárosává, felhőkarcolók végeláthataln sorával, ahol azonban a környezetszennyezés miatt az ég kékje csak szökőévenként látszik.

Sanghaj a nyolcvanas években, és napjainkban. A különbség önmagáért beszél.

A „Testvérek” helyenként talán kicsit sablonos, kicsit hihetetlen, de hallatlanul érdekes és nem utolsó sorban vicces olvasmány Kínáról, egy kínai szerző tollából. Kár lenne kihagyni!

Élni!

Írónk számára a nemzetközi áttörést nem a 2000-es évek elején megjelent, fent bemutatott könyv hozta meg, hanem a ’90-es évek elején publikált „Élni!” című kisregény. (Magyarul sajnos nem elérhető.)

A főhős, Fugui élettörténete szintén elválaszthatatlan a kínai történelemtől, jóllehet az ő sorsát sokkal inkább szerencsétlen fordulatok és családi tragédiák határozzák meg, semmint politikai események. A történések időszaka is eltér valamelyest a „Testvérekétől”, Mao hatalomra kerülése előtt indul, és annak halála után, de még a kapitalista fordulat előtt véget ér. Részben a politikai távolságtartásból, részben néhány utalásból, történelmi események leírásából arra következtetek, hogy a ’90-es évek elején az (ön)cenzúra még nem engedte azt leírni, ami a 2000-es évek elején már lehetséges volt. (Ezt a gyanúmat a kötetet figyelmembe ajánló kínai barátom is megerősítette.) Az írás azonban távol áll a propagandától, Mao rendszerét jócskán éri kritika is:

„Miután az edényeket beszolgáltattuk, két fiatalember verte őket szét három négy ütéssel. Jiazhen sírt, amint végignézte a jelenetet. Tanácstalanul fordult a brigádvezetőhöz: „Hogy fogok így főzni?” De az csak legyintett: „A népkonyhán fogtok enni. Hisz most már van egy népkonyhánk, nem lesz szükségetek fazekakra, senkinek sem kell otthon főznie. Ezzel erőt spórolunk, és hamarabb építjük fel a kommunizmust. Ha éhes vagy, elmész egyszerűen a népkonyhára, és hagyod magad kiszolgálni – hússal, hallal, amit akarsz!”

… jól hangzik, az élet azonban rácáfolt a szép tervekre, néhány hét elteltével nemhogy hús vagy hal, de már rizs is alig akadt a menzán – meséli tovább a történetet írónk.

A könyvet már a világ számos nyelvére lefordították, kár, hogy éppen magyarra nem.

Fugui tragikus életének egyetlen szerencsés fordulata is először inkább sorscsapásnak tűnik: a bohém főhős történetünk elején egy este alatt elkártyázza ősei évszázadok munkájával megszerzett vagyonát; a család napszámos lesz korábbi birtokán. Ekkor még nem sejtik, hogy az új földesurat alig néhány évvel később Mao rendszere, mint kizsákmányolót kivégezteti. Írónk - csakúgy, mint a „Testvérekben” - részletesen ír az elképesztő mértékű, de a kínalak által természetesnek vett nélkülözésről és ezzel összeforrva Fugui személyes tragédiáinak sorozatáról; részleteket nem árulok el. Az egyes történéseknél érdekesebb, ahogy a főhős ezeket fogadja, legyen szó akár vagyona, akár egy családtag elvesztéséről; maga alatt van ugyan pár napig, sír, zokog, de aztán az élni akarás mindig felülkerekedik a depresszión. Nincs olyan pillanata az életének, amelyben ne a kötet címe érvényesülne: Élni! Tudjuk, Kína a világ legnépesebb országa, az emberanyag kifogyhatatlan, de mégis meglepő, hogy annak tudata, hogy egy kieső ember helyére tíz másik lép nemcsak az össztársadalom, de az egyes emberek szintjén is érvényesül. Ez európai szemmel érzéketlenségnek tűnhet, ám a kínaiak számára a természet rendje, sok évszázad véres történelmének a következménye.

Fugui életét – csakúgy, mint a fent már bemutatott testvérpár Kopasz Li és Szung Kang  esetében - számos humoros, groteszk, tragikomikus történeten keresztül mutatja be írónk. Jó lenne tudni, hogy ez csak Jü Hua sajátja, vagy a kínai irodalom egészére jellemző? – Más kínai irodalmárokkal is meg kell ismerkednem! 

Testvérek: Magvető, 2010, 702 oldal, 4990 Ft

Élni!: 活着, Huózhe; angolul Yu Hua - To live; németül (én ezt olvastam) Ju Hua - Leben!. Kb. 200 oldal. 1994-ben Zhang Yimou rendezésében film is készült a regényből. 

A film plakátja.

Petrus Szabolcs

Majdnem Kína; Hong Kong

Tetszett a cikk? Akkor kérünk, oszd meg a Facebookon, hogy minél többen olvassák!