Szimatolás az irodalom világában

Éljen az anarchia?

A spanyol történelem, az anarchista mozgalom, egy angol író, egy amerikai-magyar fotóművész és egy magyar politikus találkozása Barcelonában

2017. október 19. - Szabolcs282

barcelona.jpg

A történelem egyetlen anarchista állama 1936-ban alakult meg Katalóniában. A körülmények nem voltak ideálisak, tombolt a polgárháború. Az elszánt anarchisták azonban sikerrel vették fel a harcot Franco csapataival. Az álom a hierarchia nélküli társadalomról néhány hónap leforgása alatt mégis rémálommá vált.

Barcelonában (lakás)múzeum őrzi az 1936-os nyár dicsőséges napjainak emlékét.  Néhány plakát, amelyek az anarchista szakszervezetbe, a CNT-be szerveződött munkások dicsőségét hirdetik, akik vereséget mértek Franco túlerőben lévő csapataira, és anarchista köztársaságot alapítottak Katalóniában.

plakat1_1.jpg

A fénykorában sok tízezeres Anarchista Egyesület taglétszáma mára igencsak megcsappant, 200 körül mozog. Nem csoda, hogy a relikviák megőrzésére és bemutatásra nem futja többre egy 100 négyzetméteres lakásmúzeumnál. Az anarchizmus népszerűsége sem áll jobban. Én már hű maradok az elveimhez, de egy mindent átrendező forradalomra nem számítok – mondja beletörődötten a 60 körüli tárlatvezető. Pedig az elmélet szép: szabad polgárok szolidaritásán alapuló szebb élet, uralkodó, kizsákmányolás, bürokrácia nélkül.

2_81.jpg

Eldugott lakásmúzeum Barcelona belvárosában. 

De, hogy lett sikerré az anarchia Katalóniában?

1860-as évek Barcelonájában termékeny talajra hullott az anarchizmus eszméje. A legtöbb munkás embertelen körülmények között élt és dolgozott. (A lakáskörülményekről részletesen korábbi cikkünkben!) Gyakran olyan cégek gyáraiban, akik az amerikai kontinens eldugott szegleteiben még rabszolgákkal termeltek. Az anarchizmus első Barcelonai hirdetője egy olasz, Giuseppe Fanelli (1827-1877) volt, aki az I. Internacionálé megbízásából érkezett Spanyolországba. Kiváló szónok révén, spanyoltudás nélkül is lenyűgözte hallgatóságát. A barcelonai munkások amúgy is nyitottak voltak a forradalmi eszmékre; már nem egy zavargáson, kisebb forradalmon voltak túl.

ul_bakunyin_jobbra_fanelli_int.jpg

Fanelli (jobbról a második) az I. Internacionálé idején, az anarchizmus szellemi atyja Bakunyin társaságában (ül).

Az anarchizmus sok követője jobban hitt a tettekben, mint szavakban; bombamerényletek sorozatát követték el. Legendás, ahogy Santiago Salvatore 1893-ban egy elvtársa kivégzését bosszulta meg: A barcelonai Operában, ahol a burzsoázia előszeretettel múlatta az időt, az erkélyről két bombát dobott a parkettre Rossini Tel Vilmosának előadása alatt. Csak az egyik robbant fel, de ez is elég volt 20 néző életének kioltásához, és további 27 megsebesítéséhez. A válasz nem váratott magára. A kormány statáriumot hirdetett. Jöttek a letartóztatások, deportálások és a bírósági ítélet nélküli kivégzések. Utóbbit Salvatore sem úszta meg. Hasonló volt a forgatókönyv, amikor 1896-ban az anarchisták bombát robbantottak a húsvéti körmenetben, és 12 embert megöltek.

opera_barcelona.jpg

A barcelonai Opera homlokzata napjainkban. 

A változást a CNT (Confederacion Nacional del Trabajo) 1910-es alapítása hozta. Nem magányos „hősök” bombamerényleteivel, hanem a tömeg erejével érhetjük el céljainkat – hangzott az anarchista szakszervezet krédója. Az Anarchista Múzeum plakátjai tanúsítják, hogy a CNT ideológusai úgy hitték, a kultúra, az elnyomottak oktatása és felvilágosítása a siker kulcsa. „Olvass anarchista könyveket, és igazi férfi leszel” – hirdeti az egyik. A CNT sikere lenyűgöző volt: 1918-ban a katalán gyári munkások 80 százaléka (250.000 ember) volt tag. A betiltás csak tovább növelte a szakszervezet népszerűségét, amely a polgárháború időszakában tetőzött. A CNT vezetője, Buenaventura Durruti valóságos hős volt. A legradikálisabbak közé tartozott, az erőszakot is elfogadhatónak tartó Ibériai Anarchista Szövetségtől érkezett a CNT-hez. Karizmásjával, közvetlenségével és szónoki tehetségével pillanatokat alatt nyerte meg a tömegeket.  

plakat_2.jpg

Egy kultúrát népszerüsítő plakát a sok közül. 

durrati.jpg

A CNT karizmatikus vezetője, Buenaventura Durruti (1896-1936). 

Eközben az ország egyre nagyobb területeit meghódító Franco a CNT ellen is támadást indított. Az anarchisták felvették a harcot, és néhány nap alatt kiszorították Barcelonából a jelentős túlerőben lévő fasiszta csapatokat. 1936. július 20-án, „a győzelem napján” már nem csak a várost, de Katalónia nagy részét is ellenőrizték. A tartomány baloldali elnöke, Lluís Companys felajánlotta lemondását; át akarta adni a hatalmat az anarchistáknak. Ők azonban nem akartak korlátlanul uralkodni. Céljuk egy Franco-ellenes népfront életre hívása volt. Felállították az „Antifasiszta Központi Bizottságot” és csatlakozásra hívták a katalán parlamenti pártokat. A grémiumnak kellett volna helyreállítania a rendet és felkészítenie a tartományt a Franco elleni harc folytatására. A koncepció részeként CNT vezetője, Durruti parancsnoksága alatt hadsereg állt fel.

A rend azonban nem állt helyre. Nem csoda, hisz gyárakat kollektivizáltak, bebörtönzötteket engedtek szabadon. Barcelona elegánsabb negyedeiben állandóvá váltak a fosztogatások, gyilkosságok. Az áldozatok között különösen nagy számban voltak egyháziak (papok, apácák, szerzetesek) – az anarchisták még nevet is adtak az akciónak, „tisztítótűzről” beszéltek. A CNT vezetése szavakkal és tettekkel is fékezni próbálta az indulatokat: „Az erőszak és az elnyomás ellenségei vagyunk. A vérontás minden formáját, amely nem a népakaratot tükrözi, és az igazságosság jegyében történik, mélyen elítéljük. Ezért a leghatározottabban mindenki tudomására kívánjuk adni: Ha az egész városban félelmet és pánikot keltő öldöklés nem fejeződik be, akkor kivétel nélkül minden tettet meg fogunk torolni, amely ellentétes a nemzetközi joggal.”

harcolok_barcelona_idealizalt.jpg

Idealizált fotó a harcoló barcelonaiakról. A valóság ennél sokkal árnyaltabb képet festett...

"Úgy éreztem, hirtelen az egyenlőség és a szabadság levegőjét szívom. Az ember végre ember, nem csak szem a kapitalista gépezet láncában" – fogalmazta meg ezekben a napokban érzéseit a Nemzetközi Brigádokhoz csatlakozott George Orwell. Robert Capa is Barcelonában tartózkodott, aki számos képet készített a barcelonai forradalomról és a spanyol polgárháborúról is. A munkások úgy érezték, végre a kezükbe vették a történelmet. Élvezték a forradalom minden pillanatát; az utcákon, a kisajátított gyárakban és éttermekben éltek. Úgy hitték, valósággá vált az anarchizmust Spanyolországban kezdettől fogva körüllengő szentimentális gondolat: Az anarchizmus a legjobb eszköz a gonoszt kiűzésére az emberekből.

1_136.jpg

Orwell (jobbról a negyedik) Spanyolországban. 

a_spanyol_milicista_halala.jpg

"A milicista halála" - Capa talán leghíresebb polgárháborús felvétele.

Az anarchisták megszállott idealisták voltak, nem pedig hivatásos politikusok. Nem tudtak a gyakorlatban mit kezdeni az ölükbe hullott hatalommal. De nem is voltak könnyű helyzetben, hisz a polgárháború tovább tombolt. Egyszerre kellett megküzdeniük Franco csapataival és a kommunisták Sztálin-hű csoportjával. Végül utóbbiak bizonyultak veszélyesebbnek. A szovjet diktátor követői néhány hónap anarchista uralom után magukhoz ragadták a hatalmat Katalóniában. Majd 1939 elején Franco csapatai vonultak be Barcelonába, ami az anarchista mozgalom végleges leverését jelentette. Néhány kisebb csoportnak sikerült ugyan illegalitásba vonulnia, vagy külföldre menekülnie, de amikor Franco 1975-ös halála után újjáalakulhatott a CNT, már csak árnyéka volt egykori önmagának. Négy évtized diktatúra után már senki nem akart újabb vérontásról, forradalomról hallani.

3_48.jpg

Franco (1892-1975) felravatalozva. Halála sem lehelt új életet a spanyol anarchista mozgalomba. 

1977-ben, amikor a spanyol hippi mozgalom virágzott, és a Güell park egyfajta katalán Woodstocká alakult, feltűntek az anarchisták is. Az idők szavát azonban nem értették meg. A fiatalok ünnepelni akartak, élvezni az életet, a visszanyert szabadságot. Ez alatt az anarchisták a rabok kiszabadítását tervezték a közeli börtönből – mondani sem kell, sikertelenül. A harmincas évek ekkorra már megöregedett anarchistái közül sokan nem tudtak mit kezdeni a fiatalok „szabados életmódjával” sem. Egyszerűen nem találták a közös hangot. Aztán jöttek a belső hatalmi harcok. A CNT ma már annak is örül, hogy egyáltalán létezik, és van néhány száz tagja.

4_39.jpg

CNT szervezte demonstráció a hetvenes években Barcelonában. A fellángolás rövid életű volt.

konyvesbolt.jpg

Napjainkban a „La Rosa de Foc” könyvesbolt a barcelonai anarchizmus központja. Az üzlet kirakatát Durruti idézet díszíti: „Egy új világról álmodunk.” Napjaink anarchistáinak már valóban nem maradt más, csak az álmodozás.

Cherchez la famme

capa_taro.jpg

A nácik elöl emigrált német fotóművésznő, Gerda Taro (1910-1937) Párizsban ismerkedett meg Robert Capával (1913-1954). 1936-ban már párként utaztak Barcelonába a forradalmat és a polgárháborút dokumentálni. Beutazták az egész országot. Taro 1937-ben, Franco 25.000 köztársasági halálával végződő brunetei hadjárata közben vesztette életét. Igaz nem a harctéren, hanem egy balesetben. Párizsi temetése mégis hatalmas, antifastiszta tüntetéssé alakult. Taro neve ennek ellenére néhány év alatt a feledés homályába süllyedt, míg akkor még kevésbé ismert párja, Capa világhírű fotóművész lett.

taro_kepe.jpg

Taro legíresebb fotója a polgárháborúból. 

 

Az irodalmi és a magyar szál

5_34.jpg

Könyves blog vagyunk, ezért kiszimatoltuk a barcelonai anarchizmus történetének irodalmi szálait is. Ezek George Orwellhez (1903-1950) vezetnek. Az akkor még irodalmi halhatatlanságáról mit sem sejtő brit 1936-ban riporterként érkezett Barcelonában azzal a nem titkolt céllal, hogy a köztársaságiak oldalán csatlakozzon a polgárháborúhoz. Zsebében az angol Munkáspárt egy jelentéktelen csoportjának ajánlása volt, ami egy mérsékelten anarchista katalán párthoz irányított. Le volt nyűgözve attól, amit Barcelonában látott: szabadság, szolidaritás, kollektív tulajdon, osztály és magántulajdon nélküli társadalom. 1937 elején már Aragóniában harcolt, pontosabban haditudósított. Közvetlen kollégája a később szintén világhírűvé vált Ernest Hemingway volt. Az ekkor még politikailag naiv Orwell csak 1937 tavaszán, harctéri sérülésből egy barcelonai katonai kórházban lábadozva jött rá, hogy Sztálin és az őt támogató spanyol kommunisták nem is Franco, hanem a trockista és anarchista pártok és követőik legyőzését tartják prioritásnak. Minthogy írónk – ajánlóleve révén – meggyőződése ellenére egy ilyen párt tagjának számított, élete is veszélybe került; 1937 nyarán, az utolsó utáni pillanatban szökött a Sztálin megbízásából gyilkolók elől Franciaországba.

hemingway.jpg

Hemingway a harcolók között. 

Az alig egy éves spanyolországi kaland nagyban határozta meg Orwell írói pályafutását. A polgárháborús élményekből született 1938-ban a „Hódolat Katalóniának”, melyet írónk élete legjobb művének tartott. A könyv egyébként baloldali angol kiadók önkéntes cenzúrája nyomán alig jelenhetett meg. Ők ugyanis nem akartak a Szovjetuniót bíráló írást nyomtatásban látni. Orwell két mesterműve, az „Állatfarm” és az „1984” szintén a spanyolországi élményekből táplálkozik.
Írónk saját bőrén tapasztalhatta meg a sztálinizmus, és ezen keresztül a totalitárius diktatúra valódi természetét. Az átéltek olyannyira nem hagyták nyugodni, hogy élete végig attól rettegett, hogy egy merényleg „á la Trockij” áldozata lesz.

gero_fiatal.jpg

Orwell spanyolországi kalandjának van magyar szála is. A Rákosi-korszak emblematikus figurája, Gerő Ernő (1898-1980) szintén Hispániában tartózkodott a kérdéses időben. Egy nemzetközi brigád parancsnokaként és egyben a szovjet titkosszolgálat, az NKVD képviselőjeként tevékenykedett. Utóbbi minőségében könyörtelen harcot folytatott a köztársaságiak soriban harcoló trockisták ellen. A „barcelonai mészáros” megnevezést is kivívta magának.          

Hódolat Katalóniának – Utoljára kiadta: Európa, Budapest, 2015, 288 oldal

6_28.jpg

Állatfarm -  Utoljára kiadta: Európa, Budapest, 2016, 136 oldal 

7_26.jpg

1984 - Utoljára kiadta: Európa, Budapest, 2016, 418 oldal

8_23.jpg

A Barcelonai Anarchista Múzeum címe és elérhetősége:

http://www.ateneuenciclopedicpopular.org/   Passeig de Sant Joan 26, 08010 Barcelona, Spanien 

20170901_164411.jpg

Petrus Szabolcs

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvtacsko.blog.hu/api/trackback/id/tr2212903562

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kfcapa 2017.10.20. 14:29:37

Gerő Ernő helyett Révai József képét tetted fel.

2017.10.20. 14:45:18

Az anarchia ma is népszerű és a technológiai fejlődés eredményeképpen egyre könnyebb lesz megvalósítani.
Csak az nem a régi, lejáratott anarchokommunizmus lesz, hanem anarchokapitalizmus.
Kriptovaluták, kormányoktól független netes infrastruktúra, magáncégek által működtetett műholdak és űrrepülők (Elon Musk ebben úttörő). Az internetet kormányok nélkül működtetik a cégek, a kormányok csak bajt okoznak, korlátoznák az internet szabadságát.
A jövőben az állam szerepe egyre csökkenni fog, mert nincs rá szükség. Persze az etatisták ezellen kapálóznak.

Jakab.gipsz 2017.10.20. 15:08:13

@karandash: Nyúlj bele a bilibe és öntsd a fejedre, majd fel ébredsz!

A fejődést nem agybajos ateisták (kommunisták, materialisták és fizikalisták) képzelgése vezérli.

Fingotok sincs a tudományról csupasz majmok.

Ez idáig még csak értelmetlen vérontást és szenvedést műveltetek.

2017.10.21. 07:37:14

@Jakab.gipsz: nem pubika, az állam ontott vért és beleket. Imádd totemként tovább vérszomjas istenedet az államot.

Jakab.gipsz 2017.10.21. 15:08:40

@karandash:

Ha nincs állam vagy gyenge akkor jön a maffia avagy a civil nyilvánosság, hatalma ami még rosszabb, és a legrosszabb a jog-állam.

Nyilvánvalóan itt egy elvi probléma van. Ami megoldásra vár!