Aki belép Herta Müller berlini otthonába, rögtön a bejárat mellett egy kis szobába pillanthat be, ahol halomban állnak az újságok és magazinok, az asztal pedig tele az ezekből kivágott betűkkel. A bánáti Niczkyfalván (Nițchidorf/Nitzkydorf) született írónő ’87-ben menekült Romániából Németországba. 2009-ben Nobel-díjjal tüntetették ki. A betűket kollázs-könyvekhez vagdossa. Regényei mellett ezekkel is rendszeresen megörvendezteti olvasóközönségét. Az EP-választás napján a Frankfurter Allgemeine Zeitungban megjelent interjújában főként a kelet-európai országok helyzetével kapcsolatos aggodalmát osztotta meg.
A legújabb kollázs-könyve utószava szerint a kötetet a múlt határozza meg. Regényeiben is máig az emlékek állnak a középpontban?
Azt hiszem már nem annyira, mint korábban, de valamennyire mindig visszaköszönnek. Különösen mert mostanában sok, mondhatnám az összes kelet-európai országban visszafelé forog az idő kereke. Magyarországon például Orbán úr ’illiberális demokráciáról’ beszél. Ami az illiberálisat illeti, jól leírja a mai magyar és egyébként az egész kelet-európai helyzetet. De a ’demokrácia’ szónak nincs helye ebben a kifejezésben. A demokrácia vagy liberális, vagy nincs!
Romániában sem jobb a helyzet. Már azt se tudom, melyik román politikus a kisebbik rossz. Nincs közöttük, aki ne korrumpálódott volna. Egyetlen céljuk, hogy maguk alá gyűrjék az igazságszolgáltatást. Érthető, nem akarnak börtönbe kerülni.
És ez a múltra emlékezteti?
Igen, és félelemmel tölt el. Ezek az urak látszólag elég erősök, hogy fityiszt mutassanak az Uniónak és a nyugati politikusoknak. Ki fogja őket megállítani?
Romániában a korrupciót tiltó jogszabályok lazítását tervezik.
Rosszabb a helyzet. Legálissá akarják tenni! Ilyen még soha, sehol nem volt! Van persze tiltakozás, de az emberek nem lehetnek állandóan az utcán. Munkájuk, családjuk, magánéletük van. Ezzel a kormány is tisztában van. Ezért egyszerűen kivár. Bízik benne, hogy a tiltakozók többsége előbb-utóbb beleun a tüntetésbe. Tartok tőle, hogy a kormány számítása be fog jönni.
Tavaly „Mi maradt meg ’89-ből?” címmel tartott egy emlékezetes beszédet. Mi maradt meg?
Sajnos túl kevés. Akkor senki nem gondolta, hogy Kelet-Európában egyszer még meginoghat a demokrácia. Ma a magukat vesztesnek érzők határozzák meg a közbeszédet és olyan politikusokat választanak, akik a kommunista diktatúra módszereit alkalmazzák.
’89 vesztesei határozzák meg a politikát 2019-ben?!
Igen, vagy legalábbis, akik annak érzik magukat. Természetes volt a számukra, hogy a hatalom diktatórikus eszközökkel él. Az elmúlt 20 évben hozzászoktak, hogy mások a viszonyok, de nem esik nehezükre visszaszokni a régi keretek közé.
Különösen elkeserítő, hogy Kaczynski és Orbán úr, akik a hazájuk demokratikus ellenzékének voltak tagjai a rendszerváltás elött, most hasonló eszközökkel kormányoz, mint az egykori ellenségeik. És jól érzik magukat. Ráadásul mindez a választóikat sem zavarja. Persze gyakori jelenség, hogy a korábbi áldozatok hatalmi pozícióban maguk is tettesekké válnak. Így volt ez ’45 után a kommunistákkal is. A történelem - sajnos – ismétli önmagát.
A jobbra tolódás, az autoriter politikát hirdető pártok előretörése nem csak keleten figyelhető meg. Ausztriában a Szabadságpárt meghatározó politikai tényező, Németországban a nemzetipopulista AfD parlamenti párt.
Az ausztriai botrány jól mutatja, hogy a nacionalista politikusok, akik folyton a nemzetről beszélnek megátalkodottak és korruptak. Hatalomért és pénzért eladnák a hazájukat Putyinnak. Moszkva célja pedig a nyugati demokráciák lerombolása. Ehhez asszisztálnak a magukat nemzetinek nevező erők. Az, hogy az AfD még nem lepleződött le, nem jelenti, hogy jobb lenne az FPÖ-nél. Helyesen nem ’Alternatieve für Deutschland’ (Alternatíva Németországnak), hanem ’Adoptiert von Putin’ (Putyin adoptáltja) kellene, hogy a párt neve legyen.
Úgy látja, hogy egész Európában veszélyben a demokrácia?
Igen. Az AfD szalonképessé teszi a korábban szalonképtelent, képviselhetővé a korábban képviselhetetlent.
A közbeszédben és az írott szóban is látja az antidemokratikus tendenciákat?
Igen. Rohad a nyelv és vele együtt a társadalom. De nem az első rohasztja a másodikat. A nyelv csak tükrözi a társadalom változását. A populisták tudatosan emelik az ingerküszöböt. Már meg sem ütközünk olyan nyilatkozatokon, amik korábban elképzelhetetlenek voltak. Például, amikor az AfD egyik prominense szerint a zsidók ellen alig 70 éve elkövetett példátlan népirtást „nem több a német nép nagyszerű történelmében, mint egy légypiszok”. De a konzervatív kormánypárt, a CDU fiatalabb képviselői is olyanokat mondanak, amik idősebb párttársaik száját sosem hagyták volna el.
