Szimatolás az irodalom, a gasztronómia és a turizmus világában

Könyvtacskó

„Könyvek csodaországa”

2019. október 08. - Szabolcs282

4_83.jpg A párizsi ’Shakespeare and Company’ több, mint könyvesbolt. Nélküle nem lehet megírni a XX. századi francia irodalom történetét.  

Véletlenek szerencsés összjátéka

1917-ben Párizsba érkezett a New Jersey-beli Princetonból egy presbiteriánus lelkész lánya. Sylvia Beach abban a városban akart kedvenc íróitól olvasni, ahol éltek, és ahol regényeik játszódnak.

Sok időt töltött a Szajna-parton klasszikusokkal a kezében. Közben elkezdte a kortárs francia irodalom is érdekelni. Meg akart ismerkedni a kor legfelkapottabb íróival. Rövidesen a francia irodalom egyik legjobb ismerője és a párizsi irodalmi kávéházak törzsvendége lett. Barátságot kötött az akkoriban jól ismert párizsi könyvkereskedővel, Adrienne Monnierrel. Boltja fogalom volt irodalmi körökben. Proust több írásában is előkerül, mint a két világháború közötti időszak jelenős párizsi intézménye. Beach és Monnier később barátnőkből élettársak lettek.   

14_30.jpg

Beach és Monnier a háború után.

A fiatal Sylvia Beach rájött, miként tudna szenvedélyének hódolva megélhetéséről is gondoskodni: Barátnőjéhez hasonlóan könyvesboltot nyit! De könyvkereskedés volt már elég Párizsban, ezért egy különleges bolt ötlete merült fel benne: Angol nyelvű kötetekre fog specializálódni! A gondolatot tett követte. 1919. november 19-én megnyílt a ’Shakespeare and Company’. 

7_60.jpg

Sylvia Beach. Ritkán mosolygott.

Az üzlet krónikája része a XX. századi francia és angolszász irodalom történetének. Sylvia Beach nem egyszerűen könyvkereskedést, kulturális centrumot hozott létre. A francia irodalmi élet egyik központja volt, és lehetőséget adott a francia-amerikai irodalmi kapcsolatfelvételre. A ’Shakespeare and Company’ nélkül nem áramlott volna be Amerika szele Párizsba, hogy aztán számottevő hatást gyakoroljon a ’20-as évek francia irodalmára. Itt ismerte meg a korszak két meghatározó francia írója, Paul Valéry és a későbbi Nobel-díjas André Gide az angolul író kollégákat, Beckettet, Hemingwayt, Joyce-ot, Scott Fitzgeraldot valamint Henry Millert és írásaikat. Mindannyian sok időt töltöttek a Latin negyed szívében, a Rue de l’Odéonon működő boltban.

Egy furcsa barátság

10_49.jpg

Sylvia Beach és James Joyce

Legendás volt Sylvia Beach és James Joyce barátsága. 1921-ben Beach lett az ’Ulysses’ első kiadója. Nem zavarta, hogy Joyce máig ható regényének felkarolása miatt rossz hírbe keveredett. A könyvet ugyanis megjelenésekor vulgárisként és obszcénként bélyegezték meg. Mindkettő távol állt a regénytől és Beachtől is. Habár a ’Shakespeare and Company’ a többnyire szabados életmódjukról ismert fiatal írók törzshelye volt, tulajdonosa megmaradt egy presbiter lelkész lányának. A kortársak leírása szerint szerény, visszahúzódó, meglehetősen vaskalapos, fantáziátlan hölgy volt, akiből teljesen hiányzott a humorérzék.

Ezért meglepő, hogy csodálója, majd barátja lett James Joycenak: Az irodalom bohém megújítója és a karót nyelt könyvkereskedő. Miss Beach fantáziátlanságát mutatja, hogy fel se tűnt, hogy Joyce ’Sylvia’ című költeményével egyszerre utalt rá és könyvesboltjára. Talán nem olvasta Shakespeare vígjátékát, ’A két veronai nemes’-t, amelyben elhangzik a szállóigévé vált kérdés: Who is Silvia?

Annyira különböző volt, ahogy ez a két ember élt és gondolkodott a világ dolgairól, hogy irodalomtörténészek feltételezése szerint barátságuk félreértés volt. Azt sem zárják ki, hogy Beach csak Joyce korai köteteit ismerte. Az ’Ulysses’-ért már nem rajongott volna, ha olvasta volna.     

Példaképe, Joyce hatására Beach maga is írói babérokra tört. A kritikusok azonban egyetértettek, hogy távol volt a nagy mestertől. 1965-ben ’Shakespeare and Company’ címen megjelent könyvét sem irodalmi értéke miatt érdemes elolvasni, hanem mert egyedülálló bepillantást enged a két világháború közötti évek francia és angolszász irodalmi életébe.    

Lassú hanyatlás

Az arany ’20-as évek végével a ’Shakespeare and Company’ is veszített fényéből, bár a világháborúig a francia irodalmi élet megkerülhetetlen intézménye maradt. A naiv Beach úgy hitte, a nácik angol kötetekkel a hónuk alatt fognak a partraszálló amerikaiak elől menekülni. Ezért ’44 nyarán a fosztogatástól tartva bezárta a boltot. Így az amerikai tiszt, aki egy Jeep-en érkezve ’felszabadította’ a ’Shakespeare and Company’-t, lehúzott redőnyöket talált. Sajnálta, hogy többet már fel sem húzták, ugyanis korábban törzsvendég volt: Ernest Hemingway.

9_47.jpg

Beach és Hemingway

Sylvia Beach ’62-es halála után a szintén évtizedek óta Párizsban könyvekkel kereskedő amerikai George Whitman ’Shakespeare and Company’ névre keresztelte saját üzletét. Az 1951-ben a Notre Dame tőszomszédságában, a Rue de la Bûcherie 37 alatt ’Le Mistral’ néven nyílt könyvesbolt az új névvel rövid idő alatt az írók és az irodalom szerelmeseinek törzshelye lett.

11_39.jpg

George Whitman

Irodalmi műhelyből turistalátványosság

Az utóbbi években sokkal inkább turisták, mint irodalmárok látogatják a Szajna-parti intézményt. Hiába a XVI. századi kolostor falai, amelyek között a ’20-as években készült, antikvár könyvekkel telezsúfolt polcok állnak, a ’Shakespeare and Company’ napjainkban távol van egy hangulatos könyvoázistól. Igazi turistagyár, ahol az ázsiai és amerikai látogatók a tiltás ellenére bőszen kattintgatják fényképezőgépeiket. Nincs ez másképp a bolt melletti kávézóval sem.

3_98.jpg

Nagy a zsúfoltság.

2_140.jpg

Kevés a nyugodt zug.

zwischenablage01_4.jpg

Aki hozzám hasonlóan vásárol, idézettel díszített zacsiban viheti haza a zsákmányt. Voltaire-ről lesz még szó a cikkben!

6_60.jpg

A kávézó kívülről kellemesnek tűnik.

5_75.jpg

Belül rám turistagyár benyomását tette. Párizsban élő bloggertársam szerint a látszat csal: "Egy könyv és egy kávé társaságában már sok kellemes órát eltöltöttem a 'Shakespeare & Co.-nál'."

Viszont aki a tömeg ellenére időt szán a keresgélésre, igazi ritkaságokra, első kiadásokra és szétolvasott, de nagyszerű regényekre bukkanhat akár 1 euróért is!

A könyvkereskedést napjainkban a ’Shakespeare and Company’ újraalapítójának, George Whitmannek a lánya irányítja, akit apja Beach tiszteletére Sylviának keresztelt. Vélhetőleg csak az üzlet kedvéért, de igyekszik őrizni a tradíciókat. Így továbbra is lehetőséget ad fiatal, még fel nem fedezett, nehéz anyagi helyzetű íróknak, hogy a bolt feletti szobákban éjszakázzanak. Cserébe csak néhány órát kell a boltban dolgozniuk és mielőtt reggel, - szigorúan a nyitás előtt – távoznak, egy fényképet hátrahagyniuk. Ezt a bolt archiválja, és ha a szállóvendég híres író lesz, büszkén mutogatja. De miért nem vagyunk meglepődve, hogy a 13 ágy nagy részét fizető vendégek foglalják el?

8_54.jpg

Sylvia Whitman

A ráadás

12_34.jpg

13_26.jpg

Aki nem telik be a ’Shakespeare and Company’-val, átmehet a közeli ’Le Procope’-be. Ez a lerégebbi ma is működő vendéglő (brasserie) Párizsban. 1686 óta szolgálják fel az italokat és ételeket. Asztalainál egykor Voltaire, Rousseau és Verlaine vitatkoztak az élet nagy kérdéseiről. Hogy a nagy filozófusok mi fogyasztottak, nem tudni. A mai vendég viszont tiszteletükre potom 38,50 euróért kirendelheti a háromfogásos ’The Philosophes’ menüt.

1_210.jpg

Petrus Szabolcs

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvtacsko.blog.hu/api/trackback/id/tr1014947780

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása