Amerikai, brit és német kutatások tudományos, egy olasz bestseller regény pedig érzelmi szempontból vizsgálta a Facebook és társai hatását a fiatalokra. Az írónő, a szülők, sőt a fiatalok is aggódnak. A szakértők viszont nyugalomra intenek.
„Én se tartom normálisnak, mennyit lógok a neten”
– lepi meg a hallgatókat a német közszolgálati rádió, a DLF riportjában megszólaló tini. „Próbálom maximum napi 3 óránál át nyomkodni a telefonom. Ritkán sikerül. Előfordul, hogy 5-6 órát vagyok online.” Anyja is aggódik. Tudni akarta, oka van-e a pánikra, ezért a DLF újságírójaként összeállítást készített a fiatalok internethasználati szokásairól és a közösségi oldalak kihatásáról a mindennapjaikra. A riporternőnek érthetetlen ellentmondás, hogy a 17 éves Carina példás önfegyelmet mutat a tanulásban, szorgalmasan készül a közelgő érettségire, de ha az okostelefonjáról van szó, nem ura a cselekedeteinek. 13 éves fia miatt is aggódik, aki a Playstation előtt tölt hosszú órákat. Van olyan osztálytársa, aki napi 14 órát játszik! „A józan eszem azt mondja, hogy ez nem normális.”
Győzelem vagy vereség
Carina barátai átlagosan napi 40 storyt, tehát képes beszámolót arról tesznek fel az Instagramra arról, ami éppen velük történik. Ehhez jönnek a postok és az influencerek megosztásai. Mindig újat lát az üzenőfalán. „Folyamatos késztetést érzek, hogy végigpörgessem.”
Silvia Avallone regényének egyik főhőse, Beatrice, influencer. ’Befolyásoló’, aki sikeresen alakítja a közösségi oldalakon öt követők véleményeit, szokásait, fogyasztásait, vásárlásait. A kifejezés mégsem szerepel a könyvben. „Nem volt tabu, de nem akartam használni, mert csak egy címke, ami nem jelent semmit, nem írja le se a befolyásolót, se a befolyásoltokat” – magyarázta Avallon egy olasz irodalmi YouTube-csatornán.
„Elképesztő, mennyit beszélünk egy-egy emberről. Régen is pletykáltunk, de nem volt mindenhez fotó. Egész nap képeket mutogatunk egymásnak. Mit eszik, mit vett fel, milyen a frizurája, kivel találkozik a másik. Mindannyian folyamatosan egymás életével foglalkozunk” – írja le egy tinédzser mindennapjait Carina.
A pletykálkodástól csak egy lépés a cybermobbing. A német Médiapedagógiai Kutatóközpont (Medienpädagogische Forschungsverbund) 1998 óta készít összeállítást a fiatalok médiafogyasztásai szokásairól. Friss tanulmánya szerint a német tinédzserek 8 százaléka volt már digitális zaklatás áldozata. Carina személyes tapasztalatok alapján sokkal több áldozatot feltételez és szerencsének érzi magát, hogy még nem próbálták kicsinálni a világhálón.
A magyarul ’Egy barátság története’ címen megjelent regény másik főhőse, Elisa, tipikus áldozat. Év közben kerül új iskolába, visszahúzódó, furcsán öltözködik, nem plázázik, inkább otthon olvas. Ráadásul ósdi a robogója, pedig az olasz gimnazistáknak a kismotor a legfontosabb státuszszimbólum. Evidens, hogy összesúgnak a háta mögött. Osztálytársnői furcsálkodó, lenéző pillantásaiból csak azért nem lesz mobbing, mert a ’menő’ Beatrice barátnőjévé fogadja. Ő korunk gyermeke. Eltökélt, hogy anyjával ellentétben, aki a házasság oltárán feláldozta manökeni karrierjét, sikeres nő lesz. A sors keze, hogy Elisa apja megnyitja előtte a cselekmény idején születő digitális világ kapuját. Lánya még e-mail fiókot sem akar, Beatrice viszont rögtön felismeri a lehetőséget. A közösségi média pionírja lesz. A Facebook segítségével eléri a célját, hírnevet szerez. Győz. Győzelem vagy vereség. Avallon regényének kulcsszavai. És ezek határozzák meg a modern világot is. A digitális tér a csillogásról szól. A közösségi oldalakon csak a győzteseknek van hely. A legszebb, legügyesebb, legsikeresebb énünket igyekszünk megmutatni. Akinek ez nem sikerül, vesztes a digitális világban.
Új csillag az olasz irodalom egén
Silvia Avallone (1984) az egyik legismertebb kortárs és kétségkívül a legsikeresebb fiatal író Itáliában. Első regényéből, ami magyarul 2011-ben ’Acél’ címen jelent meg, néhány hónap alatt 300.000 példány kelt el a hazájában. A legrangosabb olasz irodalmi elismerés, a Strega zsűrijétől a második legtöbb szavazatot kapta; 22 nyelvre lefordították; Stefano Mordini rendezésében film készült belőle. A kötet vázát egy teljesen más típusú, de szintén a mindennapokat befolyásoló átalakulás adja, amely a világ sok helyén lejátszódott: egy város lejtmenete, miután a nehézipar leépülését követően képtelen a gazdasági szerkezetváltásra. A regény két tinédzserkorú lány főszereplője a gazdasági és társadalmi válság és családjuk megélhetési krízise közepette küzd a kamaszkor és nővé válás nehézségeivel.
Az okostelefon depressziót okoz és öngyilkosságba kerget?
Az amerikai pszichológus, Jean Twenge 2017-ben megjelent, nagy vihart kavaró ’iGen’ című könyvében a smartphone-okat tette felelőssé amiatt, hogy egyre több amerikai tinédzser depressziós és követ el öngyilkosságot.
Amy Orben, a University Cambridge kutatója és oxfordi kollégája, Andrew Przybylski 2019-ben a ’Nature’ folyóiratban közölt tanulmányukban élesen kritizálták Twenge kutatási módszerét. Saját vizsgálatot készítettek, amelybe bevontak 350.000 brit és amerikai 12-18 évest, akiknek a korábbinál több időt kellett a neten tölteniük. A mentális problémák előfordulása tényleg emelkedett, de csak kis mértékben. „Felelőtlenség lenne ezt a több netezésre visszavezetni. Nem állapítható meg ok-okozati összefüggés a növekvő internethasználat és a gyakoribb depresszió között”. Orben meghökkentő példával érzékeltette az okozatiság fontosságát a DLF-ban: „Statisztikai tény, hogy a tehetősebb szülők gyerekei kevesebb krumplit esznek, mert a jobb iskolákban változatosabb a menzák kínálata. Az is tény, hogy a gazdagabb családokban felnövők ritkábban depressziósak. Átfedés van tehát a kevesebb krumplit evő és ritkábban depressziós gyerekek csoportja között. Mégis marhaság lenne ok-okozati összefüggést felállítani a krumplievés és a mentális zavarok között.” Tanulmányuk a depressziót a mobbinggal, az alváshiánnyal és a kábítószer-fogyasztással hozta összefüggésbe. Ezeket viszont gyakran a közösségi médiák váltják ki.
Amy Orben
Az influencer a leghitelesebb forrás?!
Carina, a riporternő lánya szinte kizárólag a közösségi oldalakról tájékozódik: „Kényelmesebb megnézni egy rövid videót, amiben valaki megmondja a tutit, mint újságokat, elemzéseket, választási programokat olvasni.” Ugyan tudja, hogy a Facebookon megosztott híreket és véleményeket fenntartásokkal kell kezelni, mégis nagy hatással vannak rá a százezrek által lájkolt és megosztott tartalmak. Sokszor a ’fake news’ és tények közül se sikerül különbséget tennie. Tisztánlátástát nehezítik a közösségi oldalak algoritmusai, amelyek meghatározzák, mely posztok kerüljenek az idővonalára. „Ilyen nyomás mellett nehéz saját véleményt formálni.”
Carina tipikus fiatal. Németország legjelentősebb médiakutató bázisa, a hamburgi Leibniz Institut felmérése szerint a 14 és 17 év közöttiek jobban hisznek az influencereknek, mint az újságíróknak. A közösségi oldalakat megbízhatóbb hírforrásnak tartják az újságoknál. Pedig harmaduk elismeri, hogy rendszeresen bedől az ál-, illetve valótlan híreknek.
A minőség számít, nem a mennyiség
Yvonne Kelly, a London College University professzora szerint nem az a döntő, mennyi időt, hanem hogy milyen oldalakon tölt egy fiatal. Kutatása szerint a napi 5 óránál többet netező és az idő nagy részét a közösségi oldalakon töltő lányok között 50 százalékkal gyakoribb a mentális zavar.
„Nagy különbség, hogy az oldal, ahol egy 17 éves lány napi 1 órát eltölt a kórosan sovány test szépségeiről szól, vagy chatfelület, ahol ’találkozhat’ a barátnőjével, akit a lockdown miatt nem láthat élőben” – hívja fel a figyelmet Amy Orben a DLF-ben. Szerinte az sem magától értetődő, hogy az internet ’értékesebb tevékenységektől’ veszi el az időt. „Valószínűtlen, hogy a fiatalok az Instagram idővonalának pörgetésével töltött idő alatt sportolnának, zongoráznának, vagy a ’Bűn és bűnhődést’ olvasnák, ha nem lenne net.” Szerinte az új médiákról mindig azt tartották, hogy a korábbi értékes programoktól rabolja az időt. A Németországban kutató amerikai pszichológus a világhírű Susan Neimant idézi, aki 1988-ban azt jövendölte, hogy a tévével a fiatalok le fognak szokni a könyvekről. „Ez akkor nem történt meg, miért következne be most?” Azt is elmondja, hogy az ókori Görögországban sokan attól tartottak, hogy az írásbeliség terjedése negatívan fog kihatni a gondolkodásra.
Embere válogatja
Az Universiteit van Amsterdam kommunikációkutatói szerint tinédzsere válogatja, milyen hatást vált ki a média. Ine Beyens professzor tanszékének felmérésében részt vevők 10 százaléka mentálisan rosszabbul érezte magát 10 perc ’instagramozás’ után, 50 százalékuknak viszont jobb lett a kedve!
A hamburgi egyetemi klinika gyerek- és tinédzserpszichológiai osztályát vezető, Rainer Thomasius csapatával arra jutott, hogy a stresszérzékeny, bizonytalan, visszahúzódó, félénk fiataloknál könnyebben alakul ki függőség, mert a videójátékok, illetve a szociális média segítségével igyekeznek ellensúlyozni a "handicapjüket". A szimptómák hasonlóak, mint bármely függőségnél: kontrollvesztés, az iskola és a személyes kapcsolattok elhanyagolása, minden alárendelése a függőség tárgyának. A függő fiatal élete egyre inkább akörül forog, milyen kép alakul ki róla a közösségi oldalakon.
Rainer Thomasius
A regénybeli különc Elisa tipikus veszélyeztetett. Ha a történet napjainkban játszódna, olyan digitális nyomás nehezedne rá, ami alatt összeroppant volna.
Alaptalan a pánik?
„Minden a posztokról és a képekről szól. A közösségi oldalakon csak tökéletes életeket látunk. Fájdalomnak, csalódásnak, gondoknak nincs hely. Ez élethazugság” – fejtette ki az olasz bestseller szerzője a YouTube-interjúban.
Hasonlóan fogalmazo könyvében a San Diego State University generációk közti különbségekre szakosodott pszichológus professzora. Jean Twenge egy ’tönkretett generációról’ ír.
A legjelentősebb német állami egészségügyi tudományos szervezet, a Robert Koch Institut (RKI) fiatalok mentális állapotáról szóló, minden évben megjelenő elemzése rácáfol a félelmekre. 2003 óta folyamatosan csökken a pszichiátriai kezelés alatt álló és az öngyilkossággal próbálkozó fiatalok száma. Egyidejűleg nő azoké, akik ’lelkileg kiegyensúlyozottnak’ érzik magukat és ’elégedettek az életükkel’.
A hamburgi egyetemi klinika gyerekpszichológusa tapasztalata szerint igazi függő kevés van: a fiatalok 3-5 százaléka. Igaz, további 10 százaléknak ’problematikus’ a nethasználata. Rainer Thomasius a függőségnél komolyabb problémának tartja, hogy közösségi oldalak használata veszélyezteti az egészséges személyiségkép és a kapcsolatkialakítás képességének kialakulását a tinédzsereknél, valamint, hogy a túlzásba vitt netezés alvászavart okoz.
Az Universität Wien kommunikációs professzora, Tobias Dienlin szerint a fiatalok pszichés zavaraiban a teljesítménykényszer, a túlzott szülői elvárások, a saját és a társadalom jövője miatti aggodalom nagyobb szerepet játszik a netezésnél. „Nem a saját felelősségünket próbáljuk csökkenteni azzal, hogy a közösségi oldalakat és azok üzemeltetőit kiáltjuk ki bűnösnek?” – teszi fel a kérdést a DFL riportjában.
Az olasz írónő, Silvia Avallone szerint mi, a felhasználók tesszük naggyá a szociális médiát, és így mi korlátozhatnánk a befolyását is, ha a ’valódi’ kapcsolatokra helyeznénk a hangsúlyt. Nem véletlen, hogy kötetének címe ’Egy barátság története’. „Ez a legfontosabb kapcsolat. Ezen keresztül ismerjük meg és valósíthatjuk meg önmagunkat”. Kötetében így történt: Beatrice Elisa nélkül nem ismerte volna meg mások előtt a digitális világot és lett volna annak sztárja. Elisa pedig nem vált volna sikeres íróvá, ha Beatrice személyisége és története nem fogja meg annyira, hogy előtörjön belőle a tehetsége. Így, ha nem is együtt, de egymás segítségével mind a ketten győznek.
Egy barátság története, 2021, 532 oldal, 4.499 Ft, fordította: Lukácsi Margit
Avallone első, világsikerű könyve, az ’Acél’ Piombinoban játszódik, ahol ez a kép is készült tavaly nyáron. A strandbár látványa azonban csalóka. A toszkán város nem tudott megbirkózni a gazdasági szerkezetváltással. Az acélipar '90-es évekbeli megszűnése óta elvándorlással, magas munkanélküliséggel és szociális problémákkal küzd.
Petrus Szabolcs
