Christopher Clark szerint a félrevezető és túlzó párhuzamok célja a közvélemény manipulálása. Timothy Snyder viszont épp egy erős hasonlattal magyarázza meg a háborút: „Napjainkban nincs fasisztább állam Oroszországnál”.
Újrajátszódik az I. világháború?
Amikor Oroszország 2008 nyarán háborút indított Grúzia ellen Dél-Oszétia birtoklásáért a NATO-hoz delegált orosz nagykövet, Dimitrij Rogozin 1914 nyarához hasonlította a helyzetet. Mihail Szaakasvili grúz elnököt a Habsburg trónörökös párt Szarajevóban megölő Gavrilo Principhez hasonította. „Világháborút kirobbantó terroristák” – mondta a 2011-ig Brüsszelben diplomataként tevékenykedő Rogozin, aki Moszkvában a Kreml látszatellenzékébe tartozó, nacionalista Rodina egykori párt elnöke is volt, majd idén júliusig a Roszkozmosz harcias nyilatkozatokban nem szűkölködő főigazgatója.
Putyin és Rogozin
1914-ben Oroszország beavatkozott a Szerbia és az Osztrák-Magyar Monarchia közötti konfliktusba és a regionális politikai vitából néhány hónappal később világháború lett. „Ha a NATO beavatkozik a konfliktusba újabb világháború lehet” – prognosztizálta Rogozin, pedig ezzel a cári Oroszországot közvetve az agressziót szító NATO-hoz hasonlította.
„A történelmi párhozamok felállítása csak hangulatkeltés.”
Rogozin szcenáriója nem lett valóság. Az észak-atlanti politikusokban volt annyi józanság, hogy nem csatlakoztak a Szaakasvili által kikiáltott szabadságharchoz. Grúzia nem lett a XXI. század Szerbiája, a NATO nem lépett a cári Oroszország helyébe, Szaakasviliben pedig nem született újjá Gavrilo Princip.
Rogozin félelmet akart szítani, mit sem törődve a történelmi hitelességgel és prognózisa realitásával – értékel 15 év távlatából Christopher Clark (1960), a University of Cambridge professzora. A hasonlat fő kutatási területét érinti, amelyről ’Alvajárók - Hogyan menetelt Európa 1914-ben a háború felé’ címmel 2012-ben nemzetközi bestsellere jelent meg. Az ausztrál Clark napjaink a nagyközönség körében népszerű, egyidejűleg kiváló tudományos reputációjú történész, aki az elmúlt hetekben több interjút adott a német sajtónak a manipulatív történelmi hasonlatokról.
Clark szerint Rogozin a Kreml megbízásából figyelmeztette a nyugatot: Tartsátok távol magatokat Grúziától! Az észak-atlanti politikusok valóban visszakoztak és így Oroszország Abházia és a Moldovától leszakadt Transznisztria után Dél-Oszétiáét is az ellenőrzése alá vonta. Egyúttal újabb övezetet teremtett, ahol bármikor újra háború robbanhat ki.
Az ’1914 = 2022’ állítást azonban teljesen alaptalannak tartja. Egyrészt, mert ma nem két hatalmi tömbre oszlik Európa, mint ahogy akkoriban a Központi Hatalmakra (Monarchia és Németország) és az Antantra (britek, franciák és az oroszok). Oroszország ma geopolitikailag izolált Európában. Másrészt, mert ma a Balkán nem, ha nem is a béke szigete, de nem ’Európa puskaporos hordój a’.
A britek Brüsszel, az ukránok Moszkva ellen keltek fel
Az utóbbi hónapokban egymásra licitálnak a politikusok és az újságírók, ki tud durvább párhozamot felállítani.
„Történészként a hajam szála az égnek áll”
– értékeli Clark a hasonlatok megalapozottságát és a mögöttük lévő történelmi ismereteket, pontosabban ezek hiányát.
1914-el most a német kancellár, Olaf Scholz von párhuzamot, igaz ő jó szándékkal, figyelmeztetni akar, hova vezetnek az elhamarkodott, túlzó, a következményeket rosszul felmérő reakciók. Egy valóban találó megállapítás: Ferenc József Szerbiának hadat üzenve a Monarchia halálos ítéletét írja alá.
A brit kormányfőt, Boris Johnsont belpolitikai cél vezette, amikor ’az ukrán szabadságharcot’ a ’britek EU elleni felkeléséhez’ hasonlította. „A Brexit a britek Brüsszel feletti győzelmével végződött. Az ukránok is felül fognak kerekedni Moszkván.”
A manipulatív párhuzamok nagymestere azonban Putyin. „Hitler felrúgta a megnemtámadási szerződést, Porosenko pedig terrorizálja a kisebbséget. Az agresszió elszenvedői mindkét esetben az orosz nép. De ahogy 1945-ben, úgy 2014-ben is mi fogunk fényes győzelmet aratni” – vont párhuzamot Putyin a náci diktátor és az akkori ukrán elnök között az első orosz-ukrán háború kirobbanása után.
Az ausztrál történész konklúziója: a politikusi világnézettől, habitustól, és persze a céltól függően nagyon különbözőek a fals analógiák, de mindegyikre igaz, hogy a döntéshozó cselekvését vagy éppen ennek elmaradását akarja igazolni.
„Napjainkban nincs fasisztább állam Oroszországnál”
„Amikor Putyin feleleveníti a Molotov-Ribbentrop-paktumot, Kelet-Európa Oroszország és a Nyugat közötti felosztásának gondolatát akarja népszerűsíteni” – írta az amerikai, történelmi bestsellereivel világhírűvé vált Timothy Snyder, a Yale University professzora. Szavait igazolja, hogy Moszkva állítólag javaslatot tett Lengyelországnak Ukrajna felosztására! Az abszurd ajánlatot Varsó válaszra se méltatta.
Timothy Snyder (1969) szakterületein, Kelet-Európa és a Holokauszt történetéről bestsellerek sokaságát írta, amelyek új meglátásaik miatt a történészszakmában is komoly visszhangot váltottak ki. Ezek közül a ’Fekete föld’ címűt bemutattuk a Könyvtacskón. Az amerikai történész sikerében nagy szerepe van, hogy meghökkentő állításaival erősen polarizál és Clark-al ellentétben nem gondolja, hogy csínján kellene bánni a történelmi párhuzamokkal.
Az ukrán-orosz konfliktusi kapcsán is nemrégiben merészet állított:
„Napjainkban nincs fasisztább állam Oroszországnál.”
Erős állítása igazolásara a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak adott interjúban felsorolta a fasizmus ismérveinek sokaságát, amelyek megvalósulnak Putyin államában:
- egypárti uralom;
- vezérkultusz;
- a média gyakorlatilag teljes kontrollja;
- a birodalmi múlt éltetése, a hazáért haltak magasztalása;
- a történelmi sérelmek felhánytorgatása;
- az akarat és a cselekvés kultúrája;
- a világ működésének összeesküvés-elméleteken keresztüli magyarázata;
- demokrácia helyett korporatív, illetve rendi állam ideológiájának hirdetése, amelyben a választópolgárok helyett érdekcsoportok, foglalkozási ágak és hasonló profiklú gazdasági szereplőket tömörítő érdekképviseletek a szuverenitás forrásai; a korporatív állam születési helye és mintapéldája a fasiszta Itália, a rendi államé (Ständestaat) a két világháború közötti tekintélyuralmi Ausztria, amiért magyarul az ausztrofasizmus jelző elterjedtebb kifejezés erre az államirányítási rendszerre;
- megsemmisítő háború indítása és népirtás.
A Snyder által felsorolt párhuzamok közül sok kétségtelenül fennáll, azonban Putyint ’megsemmisítő háborúval és népirtással’ vádolni Ukrajna elleni agressziója ellenére is erős túlzás.
Putyin a manipulatív hasonlatok mestere
Az orosz elnök legutóbb maga és Nagy Péter között von párhuzamot. Nyilván nem a ’Nyugat ablaka’, Szentpétervár alapítása miatt tekinti példaképének a XVIII. századi cárt. A Kreml mai ura a háborús győzelméért néz fel rá: Svédország 1741-ben a ’Nagy északi háborúban’ elvesztett területei visszaszerzéséért támadta meg az oroszokat, amiben segítségére volt az oroszokat az osztrák örökösödési háború párhuzamos kirobbantásával két frontos csatára kényszerítő Franciaország. A háború azonban orosz területi nyereséggel és a Cári Birodalom nagyhatalommá válásával zárult, habár a turkui békében le kellett mondani a meghódított terület egy részéről.
„A Nyugat hódítással vádolt minket, pedig vakójában azt szereztük vissza, ami a miénk volt”
– értékelte Putyin a szerződést. Majd összefoglalta kötelezettségeit Oroszország mai vezetőjeként:
„Visszaszerezni, ami a miénk és erősödni.”
Az Ukrajna elleni agressziót és a nácik elleni ’Nagy Honvédő Háború’ hasonlata folyamatosan jelen van az orosz médiában. A Kreml-propaganda Ukrajnát ’neonáci fészeknek’ és ’fasiszta banditák kontrollálta országnak’ nevezi.
Jade McGlynn, az oxfordi történész kutatása szerint a 2014-es orosz-ukrán konfliktus alatt a hét legbefolyásosabb orosz média híreit analizálva megállapította, hogy nem kevesebb 3.509 alkalommal hangzottak el a hírekben történelmi párhuzamok. Azt is megállapította, hogy ezek a jelen történéseinek magyarázata mellett a jövőt is előre akarták vetíteni. Ha az ukránok neonácik, akkor a harc is csak úgy érhet véget, mint 1945-ben Hitler ellen: „Feltétel nélküli megadásra kényszerítjük őket”.
A hazai közönségnek szóló párhuzamok elsődleges célja nem a Kreml politikájának a legitimálása, ugyanis a többség nem vonja kétségebe, hogy minden, amit Putyin tesz, helyes – teszi hozzá Clarkt. Szerinte a kormányzati propaganda egy párhuzamos valóságot akar teremteni az oroszoknak.
„A hasonlatok nagy része abszurd, de a sorok között olvasva elárulhatják Putyin terveit” – véli Clark, aki szerint a világháborús párhuzam hosszú harcot jelenthet Ukrajna ellen, amiben az oroszok a területükért küzdenek, ami minden eszközt szentesít a harcban. „Hitler támadása után valóban az oroszok léte volt a tét, ma azonban a hasonlat minden eleme hazug” – véli Clark, aki szerint a Nagy Péteri hasonlat pedig azt súgja, hogy Putyin az ország észak-nyugati határainak újrahúzásán gondolkodik. „Ezzel nem akarom a balti államok és Finnország félelmeit tovább korbácsolni, de a múlt megmutatta, hogy diktátorok terveit a sorok között olvasva előre lehet látni.”
„A történelmi párhuzamok nem ördögtől valók”
- finomít Clark a véleményén, mondván, segíthetnek a jelen megértésében és intelmet közvetítenek arról, mely hibákat nem szabad újra elkövetni. Egyúttal lefekteti a történelmi párhuzamok felállításának legfontosabb szabályait:
- Kerülni kell az egy-az-egyben párhuzamokat, mint például ’Putyin a XXI. századi Hitler’. Csábítóak, mert könnyen érthetőek és heves érzelmeket váltanak ki, de szinte mindig hibásak, mert az élet egy-az-egyben nem ismétli önmagát.
- Nem szabad csak a XX. századra koncentrálni. Érthető, hogy a politikusok ezt teszik, hisz a közelmúlt történéseivel lehet erős érzelmeket kiváltani, így kerülnek felszínre a saját vagy közeli felmenőink vélt, vagy akár valós sérelmei, amikkel elfogadunk olyan döntéseket is, amiket egyébként morálisan elvetendőnek tartottunk volna.
Clarknak XIX. századi párhuzam jut az eszébe az orosz-ukrán háborúról. Amikor Putyin azt mantrázza, hogy ’Ukrán államiság nem létezik’ hasonlót mond, mint I. Miklós cár az 1848-ban, a vlahföldi, ismertebb nevén havasalföldi felkelés idején: birodalma stabilitását veszélyeztetik az Oroszországgal szomszédos régióban zajló zavargások, ezért joga van a terület elfoglalására. A cár világossá tette, hogy különbséget tesz nagyhatalmak és ’területek’ között. Előbbiekkel lehet tárgyalni és nemzetközi szerződéseket kötni. Utóbbiak nem szuverén, ’nem-egészen-létező-államok’, még, ha éppen államszerű alakulatként működnek is.
A hasonlóság egy másik okból is fennáll: a cár a moldáv-vlach-nemzetiség létezését is megkérdőjelezte. „A vlachok nem létező nemzetiségükre hivatkozva kelnek fel, aminek gyökerei ezer év homályába vesznek.” Clark tart tőle, hogy a moldávok ’nem létezésének’ elmélete ismét előkerülhet és Moldova lehet az orosz agresszió következő áldozata. Ezt igazolja, hogy a Moldovától elszakadt Transznisztria a ’90-es évek óta orosz bábállam, amelynek el nem ismert vezetői többször is célként nevezték meg az Oroszországhoz való csatlakozást.
Ukrajna államiságának tagadásával összefüggésben Clark egy érdekes történelmi párhuzamhiányra hívja fel a figyelmet. 1848-ban az ukrán patrióták Galícia keleti részén autonómiát követeltek, amit a területet a Habsburg Birodalmon belül igazgató lengyel azzal utasítottak el, hogy az ukránok valójában lengyelek, az ukrán nemzet egy fantazmagória, amit az osztrák történészek találtak ki, hogy megosszák a lengyel nemzetet. Napjainkban a hagyományosan orosz-ellenes lengyelek az ukrán államiság legelszántabb védelmezői közé tartoznak.
Egyébként a nemzetállamok XIX. századi születése óta bevett argumentáció, hogy a szomszédos nemzet és államisága valójában nem létezik, illetve csak nagyon rövid múltra tekint vissza és ennek leplezésére zavaros, évezredes homályba vesző eredettörténettel áll elő. Clark ennek példájaként a Kárpát-medencét és a magyar-román-szlovák hármast hozza fel.
Putyin tényleg Nagy Péter cár?
Az imperializmus az a történelmi példa, amellyel Putyin minden párhuzamot hevesen visszautasít. „Ez azonban ne tévesszen meg minket, minél erőteljesebb a hasonlat elutasítása, annál nagyobb a valóságalapja” – véli Clark. Az orosz elnök által példaképnek tekintett Nagy Péter egy klasszikus imperialista uralkodó volt, akinek a nyugati nyitás mellett a területnövelés állt a politikája középpontjában. Ahogy a cár, úgy Putyin is felrúgta a kelet-európai status quo-t. Ennek jele, hogy a Duma nemrégiben határozatban mondta ki a Litvánia függetlenségének elismeréséről szóló szovjet rezolúció semmisségét. „Jelképes lépés gyakorlati következmények nélkül, de az elmúlt évek azt mutatják, hogy a nyugat inkább alul-, mint túlbecsüli a Moszkvából érkező jelzéseket – figyelmeztet Clark.
Kijevben, a 'Nagy Honvédő Háború' Múzeuma előtt
Petrus Szabolcs
Christopher Clark idézetek forrásai:
https://www.deutschlandfunkkultur.de/krimkrise-europa-behaelt-diesmal-die-ruhe-100.html
Timothy Snyder idézetek forrásai:
https://www.nzz.ch/meinung/timothy-snyder-neun-thesen-zu-putins-faschismus-ld.1684631?reduced=true
