Rabolt szerelem

2023. szeptember 28. - Szabolcs282

Az egyik leg(el)ismertebb kortárs olasz írónő, Dacia Maraini nyolc fiktív, de tipikus történettel hívja fel a figyelmet a nők családon belüli bántalmazására.

Naponta megtörténik

Marina gyakran megfordul az ügyeleten. Mindannyiszor tele van kék-zöld foltokkal, de állítja, hogy csak leesett a lépcsőn. Pedig földszinti lakásban lakik...

A csodaszép kislányt isteníti az apja, azt akarja, hogy királynőként uralkodjon a divat világában. Műszempillás gyerekmodellt csinál belőle, kiszolgáltatva a férfiak perverz vágyainak.

A vonatot lekéső Giorgia örömmel fogadja egy bizalomgerjesztő külsejű, vasúti egyenruhás férfi ajánlkozását: majd elviszi…

Angela egyre nehezebben tűri barátja féltékenykedését. Mégsem szakít. Magában keresi a hibát: lehet, hogy a lelke mélyén mégiscsak bűnös?

A nyugati világnak is része

Nyugaton a családon belüli erőszak kapcsán a muzulmánokról esik a legtöbb szó: az ő szubkultúrájuk problémája. A számok azonban mást mutatnak. Csak Olaszországban, Dacia Maraini (1936) kötetének megjelenésének évében, 2013-ban 120 nő lett partnerének halálos áldozata. Feminicidio – a ’femina’ (nő) és ’omicidio’ (gyilkosság) szavaz összekapcsolásából olaszul nevet is kapott a szomorú jelenség.

Világsiker egy brutális világról

Dacia Maraini immár 50 éve tartó író munkásságában központi szerepet kapnak a kiszolgáltatott, diszkriminált, érzelmileg és fizikailag bántalmazott nők. Világsikere, a ’Marianna Ucría hosszú élete’ (1990) a társadalmi elmaradottság és a nők brutális elnyomásának regénye. A főszerepelő egy elbűvölő arisztokrata lány, a XVIII. századi Palermo gyöngye, akit tizenhárom évesen férjhez adnak nagybátyjához. A feudális Szicíliában megszokott dolog. Az pedig elvárás, hogy Marianna zokszó nélkül fogadja a házasságot, tűrje rideg férje megerőszakolással felérő nemi aktusait és ütéseit. A nagybáty-férj tudja, hogy bármit megtehet, mert hatalmas kegyet gyakorolt, amikor feleségül vette a süketnéma Mariannát, egy ’nyomorékot’. Az írónő azonban feloldja a nyomasztó hangulatot. Egyrészt azzal, hogy Marianna szellemi és lelki vigaszt lel az irodalomban, majd zsarnoka halála után megismeri a szerelem édes ízét.

Erőszak a társadalmi elitben

Dacia Maraini, a legrangosabb olasz irodalmi díj, a ’Premio Strega’ kitüntetettje, a ’Rabolt szerelem’ című kötetében nyolc tragédiát ír le. A fiktív történetek naponta játszódnak le a való életben. A nők elleni erőszak tipikus esetei, amik megmutatják, hogy ad a társadalmunk lehetőséget a férfiaknak az erőszakra, és miként fosztja meg a nőket a védekezés lehetőségétől és a segítségkéréstől.

Az áldozatok nem idegen szubkultúrákban, vagy a társadalom perifériáján élnek. Jól képzett, karriert, egzisztenciát és családot felépített nők. Mindez nem író fantázia. Maraini a bűnügyi rovatokban olvasott eseteket öntötte szépirodalmi formába. „A tipikus tettesek jól szituált, köztiszteletben álló férfiak a nagyvárosok felkapott negyedeiből, akik neurotikus zavarokkal küzdenek. Erőszakosságuk elválaszthatatlan az alkoholtól és drogtól, amik szintén részei a társadalmi elit mindennapjainak” – nyilatkozta az írónő egy olasz napilap, a Gironale di Brescia hasábjain.

Íróként, tehát a szavak mestereként jónak tartja, hogy az olaszban kifejezés van a nők elleni erőszakra, a ’feminicidio’. De ez távolról sem jelenti, hogy olasz probléma lenne. „Az abúzus globális probléma és ijesztően terjed a demokrácia és jólét mintaországaiban. Nem segít tehát a feminizmus, a nők fontos gazdasági és politikai térnyerése” – mondta egy másik interjúban a Corriere di Como kérdésére. Szerinte épp az emancipáció váltja ki az erőszakot. „A nők sikerét sok férfi a férfiassága elleni támadásként éli meg.”

Az erőszak anatómiája

Maraini meghatározó stílusjegye a realizmus, a szereplők pontos bemutatása és történetek objektív leírása, ami érzékelteti, milyen testi és lelki megpróbáltatásokon mentek át a szereplői. Pontosan megfesti a társadalmi közeget, ami a férfiaknak lehetőség ad az erőszakra, a nőket pedig megfosztja a védekezés és a segítségkérés lehetőségétől, és ami inkább elfedni, mint orvosolni akarja a bajt. Az objektív leírás sosem jelent ridegséget, a sorok közül kitűnik, hogy az írónő együtt szenved az áldozatokkal. Maraini elemzi elkövető és áldozat ellentmondásos, bonyolult érzelmi viszonyát.

„Az áldozatok erőszak előtti, alatti és utáni viselkedése áll a fókuszban. Miért képtelenek segítséget kérni, sőt védik mentálisan beteg erőszaktevőiket, miért nem akarnak kilépni a perverz szerelmi viszonyból” - írja a szintén a ’Premio Strega’ kitüntetésben részesült Paolo Di Paolo (1983) kolléganője könyvéről. Maraini magyarázata leegyszerüsítve: mert az áldozatok minden racionalitás ellenére szeretik erőszaktevőiket. A ’Stockholm-szindróma’ (a túszok szimpátiát kezdenek érezni rabtartóik iránt) különös esete – ugrik be nekem laikusként.

A realizmus része a dísztelen stílus, az írói képek hiánya, a tömör, egyszerű fogalmazás. A történetek a (bulvár)sajtóban ismert eseteken alapulnak, a novellák viszont éles ellentétben állnak a cikkek harsány, szenzációhajhász stílusával. Ezzel is az írói együttérzést érzékelteti. Az elkeserítő statisztikák és a tragikus sorsok összeegyeztethetetlenek a nyelvi, stiláris díszítőelemekkel és elterelnék a figyelmet a lényegről.

Folyamatosan aktuális

A 2012-ban íródott ’Rabolt szerelem’ 2020-ban jutott el a magyar olvasókhoz. A magyar kiadó jól látta, hogy a téma semmit sem veszített aktualitásából. Sőt, két év pandémia még aktuálisabbá tette. „A nők helyzete folyamatosan romlik” – mondta a Corriere della Sera újságírójának 2022. őszén. Ezért egyrészt a COVID-al függ össze. Szinte minden országban téma volt, hogy a kényszerű bezártság, a gyerekek folyamatos otthonléte és otthoni oktatásuk, valamint a gazdasági bizonytalanság okozta stresszt sok férfi a családtagjaival szembeni erőszakkal próbálta levezetni. Például Németországban a pandémia minden évében közel 10 százalékkal emelkedtet az ismertté vált, családon belül elkövetett erőszakos bűncselekmények száma. A járvánnyal remélhetőleg a mindez elmúlik. Ezért Maraini, a másik, mélyebb okra helyezi a hangsúlyt: „A nők sosem látott pozíciókat és sikereket érnek el, és nem akarják magukat a férfiak érzékenysége miatt fékezni. A férfiak ugyanis úgy érzik, a hatalom és privilégiumaik nemük jogán járnak nekik.”

Az olasz irodalom nagyasszonya kötetével véget akar vetni annak, hogy csak a bulvársajtó által tálalt véres történetekként van szó a nők elleni erőszakról. Társadalmi vitát akar indítani a mélyebb okokról. Ezért a könyv megjelenése óta eltelt tíz évben minden megszólalásában igyekszik beszélni a témáról.

Hiányzó és megtévesztő statisztikák

Magyarországon az utolsó átfogó statisztika 2014-ben készült a nők elleni erőszakról, akkor is egy EU-szervezet jóvoltából. Már ez igazolja, hogy nem a súlyának megfelelően kezeljük a jelenséget. Az Európai Alapjogi Ügynökség kutatása szerint a magyar nők 9 százalékát érte 15 éves kora után szexuális erőszak, 7 százalékot partnere részéről, ami 360 ezer sértettet jelent. A nők 5 százaléka 15 éves kora előtt él át szexuális erőszakot. A nők 3 százaléka pedig a megelőző évben lett annak áldozata. Az erőszak szintjét el nem érő zaklatásnak a nők 42 százaléka válik áldozatává. A helyzet vélhetően rosszabb. Sokan az anonim felmérésekben is titkolják, hogy áldozattá váltak, és még azok többsége sem tesz feljelentést, akik név nélkül megszólalnak. Ezt igazolja, hogy a felmérés évben mindössze 1535 súlyos, fizikai, párkapcsolati erőszakot regisztráltak nők sérelmére.[1]

Világjelenség, hogy a feljelentések száma köszönőviszonyban sincs a valósággal. Leginkább a feminizmus és a társadalmi fejlettség, a tolerancia magas fokát elért országokban mernek az áldozatok segítséget kérni. Másképp nem magyarázható, hogy a bűnügyi statisztika szerint Európában 100.000 lakosra a legtöbb nemi erőszak a skandináv államokban van (Svédország 171, Norvégia 68), a középmezőnyben Ausztria (35) található, a legkevesebb bűnesetet pedig Lengyelországban (3) és Bulgáriában (2,5) regisztrálják.[2]

Ábrát egy OECD statisztikáról sikerült találnom, amiben a nagy szürkezóna miatt némileg más számok szerepelnek, mint a cikkemben idézett EU-statisztikában. A trend azonban hasonló.

A ’Rabolt szerelem’ egyszerre látlelet, segélykiáltás és felhívás a világnak, de mindenekelőtt megrendítő olvasmány.