Eshkol Nevot neve a magyar olvasók előtt jobbára ismeretlen, könyvei Magyarországon még nem jelentek meg, de abból kiindulva, hogy a 40-es éveiben járó izraeli író könyveit a világ jelentősebb nyelveire már lefordították, azok nem csak hazájában, de az Egyesült Államokban és nyugat-európai országokban is sikerlistákon szerepeltek, nem mellesleg számos irodalmi díjjal kitüntetettek, biztos vagyok benne, hogy művei hamarosan magyarul is olvashatóak lesznek.

Az „Előttünk az élet” egy rendhagyó felépítésű könyv, egy regény a regényben. Juval, a könyv középpontjában álló regény írója egy barátság történeté veti papírra, de mielőtt a műve kiadásra kerülne – egy utcai inzultus során – leütik, és komába esik; barátja Churchill, aki egyben Juval regényének egyik központi alakja, hozzájut a kézirathoz, és azt – saját megjegyzéseivel kiegészítve – az olvasó elé tárja.

Mint ahogy már említettem, a könyv középpontjában egy barátság, Juval, Churchill, Ofir és Amichai barátságának története áll, mely még a középiskolában szövődik, de a történet elbeszélésének idején, a főhősök 30-as éveinek derekán is életük megkerülhetetlen részét alkotja. A regény „in medias res”, a dolgok közepébe vágva kezdődőik, amint a négy barát a ’98-as foci-vb döntőjét izgulja végig a tv képernyőjén keresztül. Az elbeszélés vége is nyitott, azt a következő labdarúgó-vb négy évvel későbbi döntője jelzi. A foci, különösen az izraeli válogatott, és a fiúk szülővárosának, Haifának a csapata fontos szerepet játszik a főhősök életében. Ez egyfelől, férfiakról lévén szó, nem meglepő, másfelől mégiscsak furcsa, hisz Izrael nem éppen a sikeres focistáiról híres, és ez a nem éppen a legintelligensebbnek tartott sport, ritkán képezi szépirodalmi művek meghatározó motívumát. De senki se ijedjen meg, a regényben nem fog focimeccsek leírásával, játékosok neveivel találkozni (Szerencsére, teszem hozzá én, akit nem is érdekel a foci.), metaforáról van szó, a négy fiatal között az évek során pont olyan összetartozás, csapatjáték alakul ki, ami egy sikeres labdarúgócsapatnál, vagy bármilyen más csapatsportnál elengedhetetlen.

Az író

Bár a regény fő szála csak négy éven keresztül fut, hosszabb-rövidebb közbevetett történetek segítségével megismerhetjük a négy barát egész élettörténetét, barátságuk kialakulását, elmélyülését, mélypontjait és legszebb pillanatait. Mindezt szigorúan nem időrendi sorrendben, hanem a főszál egy-egy eseményéhez tartalmilag, vagy éppen hangulatilag kapcsolódva. Nem akarom elhallgatni, hogy ez a többszörösen is rendhagyó szerkezet, ami – legalábbis a német változatban – kiegészül a nem éppen egyszerű nyelvezettel, nem könnyíti meg az olvasó dolgát, különösen a könyv első részében. A kezdeti nehézségeket mi sem érzékelteti jobban, mint egy, a könyvben felbukkanó lektor véleménye Juval regénybeli regényéről:   

„[a könyv] magyaráz, analizál, megtesz mindent, csak éppen nem mesél el egy történetet.”

Én magam az első 20-30 oldal olvasása közben, nem voltam távol attól, hogy letegyem a kötetet. Hiba lett volna...

A négy főhős karaktere a regényben leírtnál különbözőbb nem is lehetne: van közöttük extrovertált alak, aki nem mellesleg a nők bálványa (Churchill), visszahúzódó, depresszióval küzdő, labilis személyiség (a regénybeli regény írója, Juval), de racionális családfő is (Amichai). Barátságuk mégis szoros, az idővel egyre szorosabbá válik; egy kapcsolat, amely mindet kibír: földrajzi távolságot, hosszú ideig tartó távollétet, ellenszenves barátnőket, feleségeket, vitákat, és talán a legrosszabbat is, amikor egy barát elszereti a barátja kedvesét.

Az „Előttünk az élet” egy olyan barátság története, amely nélkülöz mindenfajta rivalizálást, féltékenységet. A könyvbeli Churchill a következőképpen definiálja az igazi barátságot:

„Vannak emberek, akikben elégé megbízol ahhoz, hogy kő- papír-ollót játssz velük telefonon.”

Ez egy olyan meghatározás, ami tökéletesen jellemzi a négy főhős kapcsolatának szorosságát, és amely olyan sokatmondó, hogy azt a könyv olvasása óta magam is rendszeresen idézem. Elnézést kérek a női olvasóktól, ha a véleményemet bántónak találnák, de azt hiszem, ilyen baráti kapcsolat csak férfiak között létezhet.

Hasonló férfibarátságok persze bárhol a világon kialakulhatnak, a történet mégis – talán akaratlanul, de – elválaszthatatlan Izraeltől, a zsidó nép történetétől; kevés nemzet van a világon, melynél az egymásrautaltság érzése úgy áthatná a mindennapokat, az emberi kapcsolatokat, mint a zsidó nép esetében. Félreértés ne essék, itt nem nacionalizmusról, sovinizmusról van szó, ez mind a szerzőtől, mind regényhőseitől távol áll, a kifejezést annak legpozitívabb értelmében használom, igazodva a négy főszereplő személyiségéhez, életfelfogásához, tetteihez. A regényben ez az általános társadalmi egymásrautaltság találkozik a barátság személyes szintjével, mely egy fantasztikus, irigylésre méltó (Nem, ennek a kifejezésnek a használata méltatlan lenne a történethez.) példaértékű kapcsolatot eredményez.

A történet jórészt Haifaban játszódik

A történetet számos tragikus esemény szövi át (Hogy csak egyet említsek: Amichai, egyébként magyar származású felesége tragikusan módon elhalálozik), mint, ahogy a zsidó nép története is tragédiákkal, megpróbáltatásokkal teli (Ezt átélhetjük a regény olvasása közben is, hisz az a ’90-es évek végi intifáda idején játszódik; Haifában, Tel Avivban naponta robbannak a bombák, repülnek a levegőbe tömött autóbuszok.). Nevonak mégis sikerül egy megindítóan szép történetet elmesélnie hűségről, barátságról, emberi kapcsolatokról. Egy könyv, melyet csak ajánlani lehet!

Megjegyzés: Minthogy a regény magyarul még nem jelent meg, a saját fordításomról van szó. A német cím: Wir haben noch das ganze Leben (én ezt olvastam), az angol: World Cup Wishes, és az eredeti héber, latin betűkkel: Mishala Achat Yamina.

Petrus Szabolcs

Tel Aviv Jaffaból nézve

Tetszett a cikk? Akkor kérünk, oszd meg a Facebookon, hogy minél többen olvassák!