A Könyvtacskó olvasói ismét egy már magyarul is megjelent, de kevés figyelmet kapott nemzetközi bestsellert ismerhetnek meg. Az amerikai David Benioff egy már többször megírt, megfilmesített, de a korlátlan bőség, a fogyasztói társadalom korában mégis alig felfogható II. világháborús eseményt vesz regénye alapjául: Leningrád (Szentpétervár) kilencszáz (!) napig tartó ostromát. A viszonyok a körülzárt városban már az első hónapokban borzalmasak voltak, és az idő múlásával még tovább romlottak: a hatóságok által biztosított egyetlen élelmiszer, a kenyér fejadagja 100 gramm körül mozgott, ennek sütéséhez liszt helyett forgácsot használtak; galambok, kutyák, macskák, patkányok, és más városi állat hamar eltűntek az utcákról; miután a szén elfogyott, némi meleg reményében a parkok fáit és a bútorokat tüzeltek el, majd a könyvek kerültek sorra, ez utóbbiak némi tápanyagot tartalmazó enyves ragasztója, élelemként szolgált; már az első télen kannibalizmus ütötte fel a fejét.

A regény kicsit meseszerű, de tudjuk, a leningrádihoz hasonló borzalmak túléléséhez kitartás és megingathatatlan életerő mellett mindennapi csodák is szükségesek. Írónk talán ezért fektet nagy hangsúlyt arra, hogy Lew és Kolja történetét igaznak látassa; az előszó szerint az Amerikába kivándorolt nagyapja, Lew visszaemlékezéseiből születik a regény. Ez azonban David Benioff életrajzából tudhatóan fikció.

Az elbeszélés egy hét eseményeit öleli fel. A két húsz év körüli fiú a város börtönében ismerkednek össze; Lew lopás, Kolja dezertálás miatt raboskodik. Ez már az első csoda, hisz ilyen tettekért statáriális kivégzésnek lett volna helye. A két fiút egy magas rangú szovjet katona elé vezetik, aki lány néhány nap múlva esedékes esküvőjének szervezése közben egy komoly problémával szembesül: ostrom ide vagy oda, az örömanya szerint nincs lagzi torta nélkül. Lew és Kolja túlélésének záloga a szükséges egy tucat tojás beszerzése. Sokat veszít, akinek az abszurd alaphelyzet miatt elmegy a kedve a regénytől, ami ez után következik, az irodalmilag első osztályú. Kalandok a városban, annak környékén, majd a német vonalakon át. Mindez remek stílusban, váratlan fordulatokkal, emberi problémákkal, a szörnyű szituáció ellenére is sok humorral. Háború és ostrom sem változtat a prioritásokon, két fiatal fiú életében a szex a legfontosabb. Lew 16 éves, és szűz, Kolja jó tíz évvel idősebb, igazi Don Juan, ugratja is rendesen fiatal barátját, akinek legtöbb gondolata amúgy is szüzessége elvesztése körül forog. De más szükségletek is szóba kerülnek: a katasztrofális élelmezési helyzet miatt nem meglepő, hogy Kolja történetünk idején már több, mint egy hete nem tudott könnyíteni magán. Vajon meddig bírja ki egy ember? Biológiai, filozófiai diskurzus indul, a legkevésbé sem vulgárisan, rengeteg öniróniával. A történet során trió lesz a duóból, egy partizánlány csatlakozik a két fiúhoz. Ekkor már érzi az olvasó, hogy a regény nem végződhet happy end-el, mindhárman nem élhetik túl a kalandot…

David Benioff több hollywoodi kasszasiker forgatókönyvének írója, így nem meglepő, hogy regény lapjain is egy igazi, filmvászonra kívánkozó amerikai történet tárul elénk Leningrádból, annak minden pozitívumával, és negatívumával: jók és gonoszok, barátság, szerelem, hűség, kitartás, drámai pillanatok. Giccsesnek tűnhet a sztori, én mégis egy más szóval illetném: szép, mi több, a záró képek meghatóak. Ráeszmélünk, hogy egy történelmi esemény több, mint lexikális adatok gyűjteménye, emberi sorsok sokasága rejlik mögötte. Közhely, mégis gyakran megfeledkezünk erről.

Fumax, 2014

270 oldal, 3095 Ft

Petrus Szabolcs

A moszkvai metróban. Szent Pétervárott még nem jártam. 

Tetszett a cikk? Akkor kérünk, oszd meg a Facebookon, hogy minél többen olvassák!