Szimatolás az irodalom, a gasztronómia és a turizmus világában

Könyvtacskó

Berndt Marmulla – Zoknis gyilkos

Megtörtént bűnesetek az egykori NDK-ból

2015. november 21. - Szabolcs282

zoknis_gyilkos.jpg

Írónk nyomozó volt a berlini rendőrség súlyos bűncselekmények felderítésével foglalkozó osztályán; a szolgálatban töltött évtizedek alatt tevékenységi köre nem, de az őt körülvevő rendszer megváltozott: 1990-ig az NDK „népi rendőrségének”, majd a két Németország újjáegyesülése után a szövetségi rendőrség szolgálatában állt. A kötetben három bűncselekmény történetével ismerkedhet meg az olvasó a ’80-as évekből, melyek a kommunista ország alvilágáról és a bűnüldöző szervek működéséről hivatottak objektív képet adni.

A történetek érdekesek, fordulatosak, írónk stílusa dicséretre méltó. Mégis kritizálnom kell a könyvet; a nyugdíjas nyomozó sorok között kisejlő világképével nem tudok azonosulni. Marmulla nem tagadja, nem tagadhatja, hogy egy diktatúra bűnüldöző szervének magas rangú tagja volt, a könyv bevezetőjében mégis mindenfajta felelősséget elutasít a rendszer által elkövetett bűnökért. Kétségtelen, hogy nem politikai, hanem köztörvényes ügyekkel foglalkozott, de a Bacsó Tanújából tudjuk, hogy „minden politika”, ami különösen igaz, ha valaki a diktatúra erőszakszervezetének a tagja. A szocializmus éveiben jobb volt az emberek biztonságérzete, amihez persze nagyban hozzájárult, hogy a tömegtájékoztatás vagy egyáltalán nem, vagy csak a sikeres felderítés után számolt be bűnügyekről. Tény, hogy a statisztikák alapján az elkövetett bűncselekmények száma is alacsonyabb volt, mint a kapitalista országokban. Ennek sok oka van, de biztosan nem tartozik ezek közé a tétel, miszerint a „szocialista embertől”, és a szocialista társadalomtól idegen a bűnözés. Ezt az elgondolást Marmulla is nevetségesnek tarja, a három bemutatott eset kapcsán mégis az a hamis kép alakulhat ki az olvasóban, hogy a törvény ellen csak aszociális, a társadalom peremén élő egyének, és a züllött, tőkés országokból érkező külföldiek vétettek.

Két bűnügyben az értelmi szerzők nyugatról jönnek, a szocialista polgárok csak bepalizott kishalak. Mintha az „antifasiszta védőfal” (Az NDK-ban ezzel a megnevezéssel illették a berlini falat) tényleg a szocialista rend védelmét szolgálta volna, és legnagyobb hibája abban állt volna, hogy túl sok volt rajta a rés. A köztulajdon sajátos értelmezéséről a szocialista üzemekben, ahol a sztahanovista és a kevésbé szorgalmas dolgozók csak azt nem vitték haza, ami nem volt stabilan beépítve, egy utalás eréig sem olvashatunk a kötetben. Az egyetlen ügy, melynek szálai nem az NSZK-ba vezetnek, a homoszexuális miliőben játszódik (Egyébként a két nyugati vonatkozású esetből is ilyen az egyik, amelyben egy zokni fontos szerepet játszik – innen a kötet furcsa címe.). Úgy tűnhet, mintha a szocialista erkölcsök (volt ilyen?) szerint élők nem kerülnének kapcsolatba a bűnnel, az csak a „deviáns” szubkultúrák sajátja volt. Ebben a vonatkozásban különösen zavaró, hogy írónk még azzal is büszkélkedik, hogy keleten előbb dekriminalizálták a homoszexuális kapcsolatokat, mint nyugaton. Valóban, az NDK néhány évvel megelőzte az NSZK-t. Ezzel azonban a szocialista Németországban ki is merült az antidiszkrimináció, a Nyugat-Németországgal szemben a melegek társadalmi megítélése mit sem változott, a téma még a ’80-as évek végén is tabunak számított.

Marmulla kötetében érdekes bűnügyekről olvashatunk, e mellett bepillantást kapunk egy letűnt ország mindennapjaiba, de él bennem a gyanú, hogy az átlagembernek a létező szocializmusban is több kapcsolata volt az alvilággal, mint amennyit szerzőnk látni enged. 

A kötet magyarul nem jelent meg; az eredeti német cím: Der Sockenmörder (2013).

     Petrus Szabolcs

berlin_14.jpg

Tetszett a cikk? Akkor kérünk, oszd meg a Facebookon, hogy minél többen olvassák! 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvtacsko.blog.hu/api/trackback/id/tr957711960

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bicepsz Elek77 2015.11.22. 15:34:32

A keletnemeteknel egy rakat nudista strand is volt(lasd Merkel kepet a neten).
Amugy meg 1917 utan a Szovjetunioban a totalis deviancia jutott uralomra: legalizalt valas, melegjogok(Csicserin pl. minisztersegig vitten nyiltan melegkent), a vagyonok elkobzasa stb stb. Az 1930 as evek elejere sulyos demografiai valsag volt az elmaradt szulesek miatt ezert tortent egy "konzervativ fordulat", ami Magyarorsuagra mar ilyen modon jott el(egyebkent nem csoda, hogy a Horth korban ugy hittek: szivjet gyozelem eseten a nők is közösek lesznek).
Amugy a komoly bunozest Nemetorszagban Hitler idejen szamoltak fel, es az alvilag 1945 utan tudott csak ujjaa alakulni(de gyengebben). Magyarorszagon is komoly bunozes volt de ezek nem csak rendszerfuggok, hanem hozzaallas, kemeny buntetesek(halalbuntetes), eros rendorseg(jogilag is), a fiatalkoru nepesseg aranya es egyebek is szamitanak.
süti beállítások módosítása