In medias res: Letehetetlen könyv, egy nap alatt kiolvastam! A kötet három kisregényt ölel fel, három, ünnepelt olasz krimiszerző, Andrea Camilleri, Giancarlo de Cataldo és Carlo Lucarelli tollából. (Előbbiektől már bemutattunk két regényt a Könyvtacskón.) A trilógia középpontjában az olasz igazságszolgáltatás és társadalom állnak, melyről helytől és kortól függetlenül szomorú, de realisztikus képet festenek az írók, habár mind a három írásban felsejlik a reménysugár.
Andrea Camilleri története szülőföldjén, Szicíliában játszódik. A XIX. század közepén egy bíró érkezik Torinóból a sziget egyik kisvárosába, Montelusaba, hogy újraindítsa a Bourbon-ház bukása után szétzilálódott igazságszolgáltatást; a feladat nem könnyű, a hatalom nem az állam, hanem egy, ekkor még a szigeten kívül ismeretlen csoport, a maffia kezében van. A bíró ebből azonban mit sem sejt, és tudatlansága a Szicíliában töltött idő előrehaladtával sem változik. Amikor például egy feladó nélküli csomagban bárányfejet kap (a halálos fenyegetés elterjedt formája Szicíliában), örvendezik, hogy valaki egy gasztronómiai különlegességgel kedveskedett neki. Hogy bírónk valóban ennyire naiv, vagy csak tetteti ezt, nem derül ki, a lényeg azonban nem is ez, hanem, hogy környezete elképesztő bátornak tartja, így sikerül a helyi maffia tekintélyét aláásnia. Egy ironikus, de fontos tanulságot hordozó történet: a maffia legyőzhető!
Andrea Camilleri. A Montalbano krimiknek is ő a szerzője.
A szicíliai konyha gyönygyszeme?
Ginacarlo de Cataldo a ’80-as évekbe kalauzolja olvasóit, amikor a jó és a rossz közötti határvonal elmosódott, bűnözői csoportok épültek be az olasz politika és igazságszolgáltatás legfelső szintjére, amikor meghatározó konzervatív körök a titkosszolgálatoknak adtak megbízást terrorcselekmények elkövetésére, hogy a demokratikus intézményrendszerbe vetett bizalmat aláássák, és a romokon tekintélyelvű diktatúrát építsenek ki. Sajnos nem összeesküvés-elméletről van szó, ezt ma már bizonyítékok támasztják alá. Amikor mindezzel, - egy sikertelen merénylet után – főhősünk, a fiatal és naiv bírónő közvetlenül is szembesül, megpróbálja felvenni a harcot az igazságszolgáltatásba beépült alvilággal. Hamar megtapasztalja, hogy senkiben sem lehet megbízni, és hogy a harc tisztességes eszközökkel megnyerhetetlen, így a morál nevében folytatott küzdelmében, törvénytelen eszközöket is bevet. Megvédhető-e a demokrácia antidemokratikus eszközökkel? – hatja át a költői kérdés Ginacarlo de Cataldo lebilincselően izgalmas írását.
Giancarlo de Cataldo. Tőle is bemutattunk már egy regényt, a Romanzo Criminalét.
Az 1980. augusztus 2-ai merénylet a bolognai pályaudvar várócsarnokában 76 halálos áldozatot követelt. A felelősöket hamar megnevezték: egy szélsőjobb oldali terrorszervezet. Ma már tudjuk, a szálak az olasz titkosszolgálathoz vezetnek.
Carlo Lucarelli egy hasonlóan nehéz és aktuális kérdést állít kisregénye középpontjába: Mi a teendő egy demokratának, ha törvényes úton a demokratikus értékek ellenségei szerzik meg a hatalmat, vagy legalábbis egy ilyen helyzet fenyeget? Lucarelli írásában két egykori osztálytárs életét követhetjük nyomon: egyikük az igazság megszállottja, államügyész, másikunk egy korrupt, cinikus, de sármos, a közvéleményt bravúrosan manipuláló, így a választók körében nagy népszerűségnek örvendő politikus. Mindketten ugyanabban a városban élnek, így folyamatosan keresztezik egymás útjait. Az ügyész mindet megtesz, hogy felnyissa a választók szemét, de sorra veszíti el a csatákat, a polgárok szemében már csak egy megszállott idióta, ő mégsem adja fel, hiszi, hogy egyszer győzedelmeskedik az igazság.
Carlo Lucarelli
A könyv magyarul sajnos még nem jelent meg. Az eredeti, olasz cím: „Giudici”, 2011; én a német fordítást olvastam: „Richter”, 2013.
Petrus Szabolcs
Trapani, Szicília legnyugatibb csücske
Tetszett a cikk? Akkor kérünk, oszd meg a Facebookon, hogy minél többen olvassák!
