Teljesült a karácsonyi kívánságom, a fa alatt volt „Kristóf konyhája”. De minek az internet korában egy szakácskönyv? - ismét elidőzöm a kérdésnél, mert gyanítom, olyanokban is felmerült már, akik egyébként áldoznak az irodalomra. Hisz van a neten ingyen recept dögivel. A klasszikus, a babgulyástól a madártejig néhány száz étel elkészítési módját felsorakoztató szakácskönyvek kora tényleg lejárt. Sőt, tovább megyek. A nehezebb papírra nyomott, képekkel illusztrált szakácskönyvek is feleslegesek. Erre is ott van a mindemegette.hu és társai. Kristóf viszont megmutatja, minek van ma is létjogosultsága: egy jó tollú író személyes hangvételű gasztroalbumának!

A sztori. Kerettörténet és jó írói véna nélkül nem megy. Kristófnál mindkettő adott, így tökéletes az indítás. Érdekesek, szórakoztatóak és praktikus információkban is bővelkednek az album első oldalai, ahol Kristóf a megszokottnál hosszabban ír a gasztrofilozófiájáról, korábbi táplálkozási problémáiról. Próbál a kezdőknek is kedvet csinálni a főzéshez. Hogy sikerül-e, nem tudom, mert én már egy évtizede ügyködöm a konyhában, de tetszik a stílus, a gondolkodásmód!

Az ételek. Egy modern gasztroalbumban elengedhetetlenek a recepthez kapcsolódó kis történetek. Némely szerzőnek ez nyűg, néha a pár mondat is ghostwriter-gyanús. Kristóf más tészta. A történetei érdekesek, megtudjuk, hogy kreálta az adott ételt, milyen alkalmakkor szokta megsütni-főzni, vagy néhol ad már elkészítési tippeket is.    

Forrás: kristofkonyhaja.hu

A hozzávalók. Felkapott gasztrobloggerek és sztárok receptjeinek neuralgikus pontja. Ha a vacsorán gondolkozom, vagy egy közértben állok a pult előtt, nekem sem az ár az első szempont. Ennek ellenére bosszant, ha egy süti elkészítéséhez százhuszonhárom, csak öt különböző üzletből beszerezhető, méregdrága hozzávalóra van szükség. Nem így Kristófnál! Amikor először készültem főzni a könyvből, bevallom meglepődtem. – Jé, majd’ minden van hozzá itthon. Ha hiányzott is valami, az csak kifogyott, és amúgy is akartam venni. Tíz receptből talán, ha kettő akad, amihez ne lehetne mindent beszerezni bármelyik élelmiszerboltban. És mindezt úgy, hogy a szerző Tel Avivban él, ahol gyanítom, a piacon más a zöldség-gyümölcs ésfűszerkínálat, mint a Tesco Expressznél. A hozzávalóknál az is kitűnik, hogy a net és a gasztrokönyvek nem zárják ki egymást: a bevásárlólistákat egy qr-kód (kétdimenziós vonalkód) segítségével okostelefonunk képernyőjére varázsolhatjuk. Egyszerű, de nagyszerű!

Sok zöldség, néhány fűszer, semmi extra.

A mennyiségek. A sütés-főzés egy kreatív tevékenység. Egy gasztroalbum inspirációk és ötletek tárháza. A főzés nem kémiai kísérlet, ahol minden adaléknak grammra pontosan kell stimmelnie. – hirdeti Kristóf. Egyetértek. Talán csak a bonyolult tortáknál ildomosabb a bevált receptet követni, mint kísérletezni. De arra is emlékszem, milyen volt kezdő „szakácsnak” lenni, amikor még nem érzetem a konyha kémiáját, nem tudtam, mennyi liszt kell ahhoz, hogy a gombás-hagymás-paprikás-paradicsomos alapból ne leves, ne főzelék, hanem pörkölt legyen. Szerettem, ha a recept megközelítően pontos mennyiségekkel dolgozott. Ezért kezdőknek nem szerencsés egy bögre lisztről, vagy egy marék dióról írni. – Kristóf ugyanis ezekkel az egyelőre még nem SI mértékegységekkel dolgozik.       

A receptek. Minden más csak rizsa, elvégre egy szakácskönyvről van terítéken! A kötetben szereplő több mint száz recept fantasztikus! Nem túl bonyolultak, a hozzávalók könnyen beszerezhetőek, mégis új ételekkel, új ízekkel ismerkedhetünk meg. Néhány fogást, például egy nagy kedvencemet, a shakshukát, vagy zöldségfasírtot már korábban is készítettem, de olyan ízletesre, mint Kristóf receptjei alapján, még sosem sikerültek. Vannak aztán az ételek, amikről már hallottam, de a többséghez hasonlóan egy fintorral intéztem el őket: répatorta. Most kipróbáltam, hisz ez a könyv mégiscsak gasztronómiai horizontunk tágításáról szól. És megnyaltam mind a tíz ujjamat! Sőt, évtizedes konyhai múltam ellenére nem csak új recepteket, de egy-két új konyhai fogást is megismertem: Bizonyos fűszereket (chili, bors, kömény) minden más hozzávaló előtt kell a forró olajba hajítani, így jön ki igazán az ízük. Ha már a fűszereknél tartunk. Bámulatos, ahogy szerzőnknek sikerül fél tucat, bárhol beszerezhető fűszerrel a közel-keleti konyha ízeit Közép-Európába varázsolnia. 

Ilyen finom shakshukát még sosem ettem!

A képek. Egy gasztroalbum képek nélkül olyan, mint a shakshuka kömény nélkül. Meg lehet enni, de minek? Kristófnak lejt a pálya: megannyi zöldség színvarázsa, Tel-Aviv szikrázó napsütése és csillogó tengere, az izraeliek életvidámsága. Az eredmény nem is marad el: csodálatos, jókedvet, vidámságot sugárzó felvételek. És ez nem minden. Szerzőnk ismét összehozza Gutenberget a nettel. Okostelefonunkkal kis filmeket is letölthetünk Kristóf ügyködéséről a konyhában, vagy a tel-avivi piac forgatagáról. Szöveg nincs, van viszont kellemes zenei aláfestés.

Forrás: kristofkonyhaja.hu

A vegánság. Kristóf hús és miden fajta állati eredetű hozzávalók (tehát tojás és tejtermékek) nélkül süt-főz. Ez nem titkok, a címlapon is szerepel. Én azonban nem véletlenül hagytam a végére, mert nem ezt tartom a kötet legfontosabb tulajdonságának. Konyhatündér barátaimnak nem is, mint vegán szakácskönyvet ajánlom, hanem, mint érdekes, újszerű receptek tárházát.  De ha már vegán a könyv, beszéljünk a témáról! Nekem alap, hogy morálisan, környezeti szempontból a vegánok oldalán az igazság. Jómagam is alig eszem húst. (Kb. havonta egyszer, ha egy családi összeröffenésen, vendégségben úgy jön ki a lépés.) De tovább megyek. Még azon a héten sem volt hiányérzetem, amikor minden este Kristóf könyvéből főztem. A vegánságot otthon még hosszabb távon is tartani tudnám. Ám lemondással járna: a reggeli sajt és kakaó, a klasszikus torták tojással és vajjal, a túrós palacsinta, vagy február lévén a farsangi fánk hiányoznának. Persze minden helyettesíthető, de valljuk be ez drága, és macerás. (Érdekes, Kristóf nem szereti ezt a kifejezést. Márpedig szerintem, amikor a rakott krumplijához a tofut kis karikákra vágjuk, igenis helyettesítjük a kolbászt.) És mi van, ha kimozdulunk a négy fal közül? Tel Avivban, ahol hipp vegánnak lenni, biztos sok a lehetőség, de Budapesten sok klasszikus étteremben még mindig a nem túl ínycsiklandozó rántott sajtban és gombában merül ki a húsmentes kínálat (a sajt és a panír miatt ugye még csak nem is vegánok.). Mindemellett nem akarok igazságtalan lenni a magyar fővárossal, hiszen egyrészt sok helyen van már jó vega-vegán választék, másrészt a Lajtán túl sem könnyű helyismeret, és guglizás nélkül húsmentesen kajálni. Városnéző hétvégéken gyakran kötünk ki az olasznál, mert azt könnyű találni, jók az árak, és pizzából mindig van zöldséges-sajtos, tehát vega, de nem vegán feltéttel.

De nem akarom rossz szájízzel zárni Kristóf megannyi csemegét felvonultató albumáról szóló cikkünket, mert vegánnak lenni tiszteletre méltó. Nézzünk hát be, Kristóf konyhájába! Sok-sok újszerű, könnyen elkészíthető, a pénztárcánkat sem túlzottan terhelő finomságot fogunk találni. Ráadásként pedig, egy-egy étkezés erejéig, teszünk valamit a bolygónkért is!     

Kulcslyuk Kiadó, 2015, 204 oldal, 4490 Ft       

Most pedig jöjjön néhány kép az alcímben emlegetett próbáról!

A görög ihletésű zöldségfasírt. Az első pillanatban nem volt világos, mitől olyan isteni az íze. Aztán rájöttem: a darált diótól!  

Muszaka. A rakott krumpli és a lasagne görögös keveréke. Itt egy kicsit csaltam: az öntetbe nálunk sajtkrém került.

Brit pásztorpite. A szigetország ugyan nem a gasztronómiájáról híres, de ez a rakott étel nagyon finom. A tetejére besamel mártás vagy sajt helyett krumplipüré kerül. 

Egy nagyszerű tipp Kristóftól. A reszelő nagy lyukú részével csodálatosan eltávolítható a paradicsom héja. Először el sem akartam hinni, de a képek bizonyítják, hogy a módszer kiállta a próbát. Ergo nincs szükség a paradicsom időigényes forralására, és a forró zöldségnek az ujjak hőálló képességét próbára tevő kopasztására.

Gazpacho. Hideg, spanyol zöldségleves.

Egy a sok egyszerű, de nagyszerű salátából. Ez az „izraeli-arab saláta” nevet viseli.

Nem kevésbé fincsi, és nagyon laktató "Janka mama krumli-uborka salátája".

Szója. Miközben a vízben kel, nem néz ki gusztán. Sokan ódzkodnak is tőle. Pedig nagyszerű vega-vegán alapanyag. Sokszor még a húsimádók sem jönnek rá, hogy ez került darált hús helyett a fasírtba.

A „halálosan finom csokoholista torta”. Datolya, kesudió, chiamag, magas csokitartalmú, tejmentes csokoládé… - nagyon fincsi, de ez már a felső középosztály receptje. A borsos elkészítési költségre azonban Kristóf is felhívja a figyelmet. Én egy kicsit változtattam, egyszerűsítettem rajta: Chiamag helyett grízt használtam, amit nem vízbe, hanem tejbe áztattam.

A banántorta nem sikerült olyan könnyűre, mint szerettem volna; túl sok liszetet tettem bele. Úgy látszik az én bögrém nagyobb, mint Kristófé...

Amerikai palacsinta juharsziruppal. Ez is vegán: tej és tojás nélkül készül. Ennek ellenére igazi kalóriabomba, de nagxon finom. Viszont Kristóf prezentál egy lightosabb változatot is. 

A répatortáról nem csak Kristófnak jut a nyuszika az eszébe. Az egyébként nem túl szellemes viccnek számtalan változata kering a neten, én erre emlékszem gyerekkoromból:

Nyuszika bemegy a medve boltjába, és nagyot csap a pultra.
- Répatorta van?
- Nincs - feleli a medve.

Másnap megismétlődikk a jelent.

- Répatorta van?
- Nincs, de ha még egyszer a pultra csapsz, a falra szögezlek - mordul nyuszikára a medve.
Nyuszika harmadnap is visszatér.
- Szög van?
- Nincs.
Nyuszika hatalmasat csap a pultra.

- Akkor adj egy répatortát!

Mindig nagyon gyanús, talán nem is ehető dologként tekintettem a répatortára. Aztán elkészítettem Kristóf receptjét: Mennyei! Csak ajánlani tudom! Kicsit itt is csaltam: a torta tetejére sajtkrémből készült a máz.

Petrus Szabolcs