Bő egy-másfél évtizede, mióta szélesebb körben ismertté és hozzáférhetővé vált a blogolás, sorra érkeznek a népszerűvé lett szerzők blogkönyvei hazánkban is. Nem mintha volna értelme a személyes, szak-, gasztro-, vicc-, vagy fotóblogok és így a „blogkönyvek” egy kalap alá vonásának, egyetlen fő közös ismérvüket kivéve: a szerzők mind self-made (wo)man-ek, akik a főáramon kívülről, nagy kiadók és médiavállalatok segítsége nélkül váltak tényezővé. Gerle Éva 39 éves budapesti családanya és egykori tanár, szenvedélyes feminista aktivista, társadalomkritikus és fitnesz motivátor, aki a 2012-ben indult Csakazolvassa blog szerzőjeként komoly rajongótábort gyűjtött maga köré (akikkel egyébként szoros kapcsolatot is ápol), olyan blogkönyvet tett le az asztalra, amit tíz év múlva is szívesen olvasunk majd.

Nem egynyári novelty-ről van tehát szó (tegye fel a kezét, aki 2016-ban a Szlengblog könyvet, vagy a Droidzónát olvassa…), hanem szépirodalmi értékkel bíró kötetről, ahol a személyes élmények bemutatása, a szerző önreflexiói távolról sem öncélúak, hanem mai társadalmi jelenségekre reflektálnak, tűpontos – épp ezért nem ritkán fájdalmas – kritikát megfogalmazva a mindennapok kis és nagy hazugságaival, képmutatásaival, modorosságaival szemben.

A könyv nem naplószerű, hanem tematikus fejezetekre tagolódik, többek között életmód, párkapcsolatok, szeretői viszony, gyereknevelés és „hogyan ne éljünk” témákban, mindegyikben 2-4 oldalas, műfajilag a publicisztikától a paródián és a mininovellán át a lélekboncoló vallomásos fejtegetésekig terjedő, mindvégig egyedi stílusban, sziporkázó apró utalásokkal, viccekkel és szóvirágokkal megszórt írásokat találunk. Ír kamaszkori fájdalmas élményeiről, világra való eszméléséről és felnőtté válásáról, megözvegyüléséről, életmódváltásáról, gyerekeiről, a fojtogató kispolgári miliőbe és a kocsi - kertes ház - gyerek hármasába és különböző élethazugságokba beleragadt „normálisékról", mindvégig élvezetes stílusban. (És amúgy, nekem különösen kedves módon ökológiáról is, ám e témakör bejegyzései a könyvből kimaradtak. Ld. a keretest.)

Egyedi látásmódja, soha meg nem alkuvó és a nyájba be nem tagozódó gondolkodásmódja az utóbbi években sokat formálta az én nézeteimet is, például feminizmus, vagy általában életmód témában, felülvizsgálva néhány régebbi meggyőződésemet. Fontos leszögezni, hogy Gerle Éva esetében nem valami harcos, külön táborba rendeződős, „ha ti így, akkor mi úgy”- típusú feminizmusról van szó (egyébként ez az irányzat is megkapja a magáét a könyvben), hanem arról, hogy lássuk meg a másikban az embert, a barátot, partnert (ne csak a „pasit vagy csajt, férjet vagy feleséget”) és hogy miként élhetünk méltósággal, önazonosan, nem engedve, hogy a társadalmi szerepek szép lassan felfaljanak bennünket. Sajnos kötve hiszem, hogy lenne olyan olvasó, aki nem ismer rá senkire szűkebb-tágabb ismeretségi körében az alábbi idézetből:

"Rájuk, az asszonyokra maradnak a nehéz döntések, az átvirrasztott éjszakák, a magyarázkodás a gyerek osztályfőnökének, az aggodalom, hogy megbukik-e. Nézzétek meg a Kiss Istvánnékat akármelyik kisváros vasútállomásán, tanulmányozzátok gondosan az arckifejezést, a frizurát, a mozdulatokat, a szemek tompaságát - ezt teszi a nőkkel a szerepelvárás."

A metsző kritika, az éles szemű megfigyelések persze lehetnek igen lehúzóak az olvasó számára, különösen, ha nem párosulnak előremutató, konstruktív gondolatokkal. Szerencsére szerzőnk esetében ebből sincs hiány. A könyvet tehát – amelynek remélhetőleg lesz folytatása is, talán egy regény formájában - szívből ajánlom mindenkinek.

Kiskapu kiadó, 2016. 2541,- Ft