Minden problémára megvan a megfelelő könyv. Legalábbis akkor, ha felkeresünk a könyvterapeutát - számol be írásában a „Die Zeit”, Németország vezető közéleti-kulturális hetilapja.

A könyvek Markus Brüggenolte a rendelőjének polcán már sok kézben jártak. A berlini terapeuta elsősorban pszichikai problémákkal küzdők pacienseinek kölcsönzi őket, ha úgy gondolja, az irodalom segítségükre lehet. Ilyen volt például egy mese gyűjtemény, amely egy táplálkozási zavarokkal küzdő hölgyeknek nyújtott segítséget - számol be Brüggenolte.

Ami elsőre egy könyvajánlónak néz ki, az egy speciális eljárás, amelynek már neve is van: könyvterápia. Brüggenolte, aki néhány szemeszteren keresztül irodalomtudományt hallgatott, több mint 100 könyvet sorol fel internetes oldalán. A könyvek olyan kategóriákba vannak osztva, mint „depresszió”, „fájdalom”, „trauma”. A lista szakkönyveket és szépirodalmi alkotásokat is tartalmaz. A stílus a terápia szempontjából közömbös.

Brüggenolte a kilencvenes évek vége óta dolgozik könyvterapeutaként. Az eljárás azonban sokkal hosszabb múltra tekint vissza. Orvosok a XVIII. században is írtak fel könyveket terápiás céllal. Az irodalomra és orvostudományra már évszázadokkal ezelőtt is mint rokon tudományterületekre tekintettek. A szavak gyógyító erejébe vetett hit olyan ősi rítusokban is visszatükröződik, mint a mágia, a boszorkányság, vagy a varázslat. Apolló az antik mitológia szerint egyszerre volt a költészet és a gyógyítás patrónusa. Arisztotelész a költészet tisztító hatásáról írt, amelyet egy orvosi szakszóval fejezett ki: katarzis. Ha a könyvterápiát „reading cure”-nak nevezzük, akkor Sigmund Freud „talking cure”-jával rokon eljárásnak tekinthettjük. Ahogy a pszichoanalitikában az álmok elmesélése viszi a pacienst közelebb a megnyíláshoz, úgy a könyvterápiában az olvasás és az eszmecsere a könyvekről nyújt ugyan ebben segítséget.  

A több mint 30 éve alapított Vers- és Könyvterapeuták Társaságának hozzávetőleg 150 tagja van Németországban, Ausztriában és Svájcban. A névben szereplő vers kifejezés nem költemények elemzésére utal, hanem a terápiás eljárást hivatott kifejezni, melynek keretében a betegek maguk írnak verseket. A legtöbb szakember egyszerre dolgozik az elemző és az alkotó metódussal. A német egészségbiztosítok azonban nem állják a kezelés költségeit, mert eredményességüket tudományos kutatások még nem igazolták kellőképpen.

Markus Brüggenolte nem csak pszichológiai problémákra, de a testi szenvedések ellenszeréül is tud irodalmi alkotást javasolni. Nemrégiben egy tüdőbetegemnek a Kaméliás hölgyet és A varázshegyet ajánlottam - számol be.  De nem szükséges, hogy a páciens problémája, betegségének neve kifejezetten témája legyen a könyvnek. Boris Vian egy kötete például a „rák” kategóriában található. A regény főszereplője átéli, ahogy egy virág növekszik a testében – meséli Brüggenolte. Ezt a könyvet daganatos betegségekkel küzdő páciensei számára ajánlja, holott a téma kifejezetten nem szerepel a könyvben.

Brüggenolte egy laza figura. Mintás ingben ül egy sárga karosszékben a lilára festett falu rendelőjében. Keresztbe veti a lábát, vietnámi papucsot hord. Egy szenvedélyes embernek látszik, aki bárkivel képes megszerettetni az irodalmat, és aki nagy empátiával kezeli pácienseit. Hisz a gyógyszerek hatásában, az irodalmat csak egynek tartja a kezelések során alkalmaz módszerek közül.

Vannak olyan esetek, amikor egy könyv nem használ: Egy férfinek, aki kínzás áldozata lett, az amerikai pszichiáter, Judith Herman ilyen témájú kötetét ajánlottam. Az illető nem tudott megbirkózni vele - számol be Brüggenolte.

Claudia Holdt a berlini terapeuta azon betegei közé tartozik, akinek segített az olvasás. Az asszonynak volt egy visszatérő álma: Kisgyermekként áll az ágyában és sír. Az anyja vagy az apja, pontosan nem tud visszaemlékezni, beront a szobába. Kiabál vele, kikapja az ágyból és megüti. Holdt nem tudott mit kezdeni ezzel az állommal, hiszen szép emlékei voltak a gyerekkoráról. Brüggenolte az amerikai pszichiáter, Susan Forward egyik könyvét ajánlotta neki.   

A hölgy berlini otthonának könyvespolcán lexikonok és természettudományi szakszótárak mellett a „Harry Potter”-sorozat kötetei sorakoznak. Amikor olvasok, egy másik világban érzem magam - meséli. Susan Forward kötete azonban nem volt kellemes olvasmány. Újra és újra le kellett tennem. Egy évig tartott, amíg végül megbirkóztam vele. A pszichiáter szerző saját eseteit írta meg a könyvben. Olyan gyerekekről szól a kötet, akiket a szüleik bántalmaztak. Ebben a könyvben ismert magára Holdt.

A könyv fejsze a bennünk befagyott tenger jegéhez – írta Franz Kafka. A könyvterápia lényege, hogy a páciensek megértve érezzék magukat, és tudatosodjon bennük, hogy nincsenek egyedül a problémájukkal. Sok betegem számol be a ráeszmélés pillanatáról – mondja Brüggenolte. A könyvterápia ugyan nem elismert pszichiátriai módszer, de segít az embereknek abban, hogy egy másik szemszögből lássák a problémájukat. Sokszor pont az eltérések azok, amelyek segítenek, hogy a betegek felismerjék a gondjaikat és meg tudjanak birkózni velük. Érdekes, amikor egy könyv, illetve egy karakterének viselkedése idegesíti az olvasót - magyarázza Brüggenolte. – Az irritáció tudatosítja az olvasóban, hogy a hasonló szokásai rosszak. A terapeuta hisz abban, hogy az olvasással meg lehet változtatni az embereket. Nem vagyok többé ugyan az egy könyv elolvasása után – mondja a terapeuta. A könyvterápiának köszönhetően elmúltak a rémálmok – meséli Claudia Holdt.

De mi történik, ha valakinek fája a foga?  Ella Berthoud és Susan Elderkin Anna Kareninát javasolják erre az esetre. A fogfájástól szenvedő Vronszkíj a halott Annára gondolva megfeledkezik a fogáról. Berthoud és Elderkin 2013-ban publikálták a „The novel cure” című kötetüket, amelyben  235 könyvet ajánlanak, amelyek hozzásegítenek egy jobb élethez. Magas vérnyomás, depresszió, hétfő reggeli fáradság: Berthoudnak és Elderkinnek minden lehetséges élethelyzetre megvan a megfelelő könyve.

Az Egyesült Államokban és Skandináviában jóval elterjedtebb a könyvterápia, mint Németországban. Magyarországról nem is beszélve. Nagy-Britanniában az orvosok könyveket írnak fel a betegeiknek, amelyeket azok kiválthatnak a közkönyvtárakban.

A könyvek, amelyeket az úgynevezett könyvterapeuták ajánlanak, senkit sem tudnak tejes egészében meggyógyítani. Különösen akkor nem, ha komoly betegségekről van szó. De néha – ahogy ezt Claudia Holdt esete is példázza – segítenek, hogy tisztábba jöjjünk magunkkal. A könyvek azonban se nem gyógyszerek, se nem mágikus erőjű csodaszerek. Az olvasás jótékony hatásai tudományosan még nem bizonyítottak.      

Ennek megfelelően kritikusan tekintenek a módszerre a klasszikus pszichológia képviseli. Ha egy könyv csak egy rész a terápiának, nehéz megállapítani, hogy a javulás pontosan mire vezethető vissza – mondja Stephan Mühlig a Chemnitzi Technikai Egyetem klinikai pszichológia és pszichoterápia professzora. Ha javul a páciens állapota, az ugyan úgy visszavezethető az elolvasott könyvre, mint a klasszikus terápiás módszerekre. Világosabb a helyzet az életmód tanácsokat adó kötettekkel, amelyek hatásosságát tudományos vizsgálatok is igazolták - egészíti ki Mühling. A betegek tanulhatnak a leírt életvezetési és problémakezelési tanácsokból. Persze a pszichiátriai megbetegedés súlyossági fokától függ, hogy elegendő segítség-e egy ilyen kötet.       

Brüggenolte tervbe vette, hogy felveszi Hans Henny Jahnn „Óloméj” című kötetét a listájára. Már a cím is magányról és ridegségről árulkodik – indokolja. Azt, hogy a depressziós betegek állapota a könyv hatására tovább romolhat, nem gondolja. A betegeim pontosan tisztában vannak a kezelés céljával – indokolja.

Stephan Mühlig viszont kritikus: Az irodalom hatása egyénfüggő – mondja a pszichológia professzor. A könyveknek nagyon jól kell igazodniuk beteghez és betegséghez. Vannak esetek, amikor valaki a könyvben leírtakat magára vonatkoztatja, pedig egyáltalán nem róla szólnak – magyarázza Mühling. Egy rosszul kiválasztott könyv ronthatja is a paciens állapotát. Tehát a könyvterápia sem mentes a mellékhatásoktól – zárja sorait Ana Maria Michel a „Die Zeit” hasábjain.

A bejegyzés a „Die Zeit” egy 2016. 09. 29-ei cikke alapján készült. 

Petrus Szabolcs