Mykonoszon már szinte minden négyzetkilométer beépült. Az ingatlanfejlesztők a szomszédos és lakatlan Déloszon építenének tovább. Veszélyben az antik Hellász egyik legjelentősebb archeológiai emléke.

Zeusz kiruccanása

Létó és ikergyermekei: Apollón és Artemisz - Francesco Pozzi interpretálásában

A görög főisten elhagyja az Olimposz 2917 méteres csúcsát. Kivételesen nem egy hölgy nyomában van. Déloszra igyekszik, ahol egy titánlány, Létó minden pillanatban a világra hozhatja egy korábbi kiruccanásának gyümölcsét. Feleségéhez, Hérához sokadszorra nem volt hű, a csúcsokhoz viszont most is ragaszkodik. Délosz legmagasabb pontján, a 112 méteres Kynthoson száll le. A szigetet a csúccsal az ő kívánságára emelte ki a tengerből Poszeidón, hogy menedéket nyerjen a féltékeny Héra haragja elől menekülő Létó. A kiruccanás jól sikerül: élvezi a csodás kilátást a csúcsról, és megcsodálja újszülött ikergyermekeit is: Apollót és Artemiszt.

Néhány éve a csúcson, ahol a kelleténél hamarabb sült el a kamera.

Archeológiai paradicsom

Zeusz napjainkban aligha ismerne rá Déloszra. Szerencsére még nem a szállodák és villák okán. Délosz Krisztus előtt 1100 évvel az Apollón-kultusz, majd a kereskedelem és a hellén politika központja lett. Neve máig előkerül a történelemórákon a Kr.e. 478-ban alapított Déloszi Szövetség nyomán, ami 173 görög városállam Athén vezette társulása volt.

Minderről Görögország legnagyobb és egyik legfontosabb archeológiai központja tanúskodik. A pici, a 3,34 négyzetkilométeres (Összehasonlításul: a Margitsziget 0,96 km²) sziget minden szegletében akad antik emlék, méghozzá a perzselő nap, a gyakran süvítő szél és a sós-párás levegő romboló hatása ellenére viszonylag jó állapotban, ami az elsőosztályú építőanyagnak köszönhető, elsősorban a közeli Naxosról érkezett márványnak. Máig állnak az ebből készült több száz tonnás oszlopok, közöttük egy kilenc méteres is.  

Déloszban az oda vezető hajóút a legszebb

A szomszédos Mykonosz a ’70-es években a hippik, "szabadgondolkodók", melegek Mekkája lett, majd a bulituristák célpontjává vált, napjainkban pedig a "gazdagok és szépek" kifutója.

Az átkelés Mykonosról sokak gyomrát próbára teszi. Viszont a hullámveréséért felelős, Meltemi névre keresztelt északi szél a tenger áttetszőségéről és csodás kék színéről is gondoskodik – az út maga a cél! Nem véletlen tehát, hogy itt született Apollón, a művészet, a jóslás, a férfi szépség, az íjászat, a gyarmatosítás és – a Délosz és Mykonos között egyedülálló - fény istene.

A távolság légvonalban csak néhány kilométer, charter-hajóval fél óra, Délosz mégis egy más világ, a nyugalom szigete. Csak néhány biztonsági őr és régész lakik a szigeten, és ha hinni lehet az athéni kormány ígéretének, ez így is marad. Az évi kétmillió Déloszra érkező turistának meg kell elégednie a néhány órás napközbeni kirándulással. A jacht-tulajdonosoknak pedig tudomásul kell venniük, hogy továbbra is csak a kijelölt kikötési pontnál csak horgonyozhatnak le.  

Útban Déloszra

Zeusz annak idején könnyedén leszállt Déloszon. Napjainkban a charterhajóval vagy jachttal érkező földi halandóknak nehezebb dolguk van. Az egyetlen kikötőben főszezonban hosszú dugók alakulnak ki. A többség nem sejti, hogy valószínűleg alig fog több időt a szigeten tölteni, mint a kikötésre várva. Ugyanis a perzselő nyári nap elől sehol sincs menedék. Fa nincs, a világhírű régészeti múzeum pedig bővítés és felújítás miatt évek óta zárva. Utóbbi különösen bosszantja a turistákat, mert a múzeumon kívül alig valami látszik az ókori csodából.

Kő kövön nem maradt

Délosz az Orient és Európa között kereskedők legjelentősebb átrakodó állomása volt. Itt kőzöttek üzletet a két földrész kereskedői és cserélték az árut pénzre. A sziget egyúttal pénzügyi központ is lett, mert az Apolló-szentélyek okán ’isteni védelmet élvezett’, ezért különösen biztonságosnak számított.  

Délosz még az antik időkben eljelentéktelenedett, miután Kr.e. 88-ban a Pontiszi Királyság elfoglalta. Később a szomszédos szigetek lakói kőbányaként használták a fénykorában 25 ezres sziget épületeit, mígnem kő kövön nem maradt.

1873-ban egy francia régésznek sikerült kiásnia a föld alól az egykori pompa kevés maradványát. A görög szakemberek máig francia közreműködéssel dolgoznak a feltáráson és megóváson. Ha a múzeum nem lenne zárva látható lenne a ’szent kikötő’, ahol csak a zarándokok hajói köthettek ki; három Apolló-templom oszlopcsarnoka; öt kincsesház alapzata, ahol dúsgazdag Déloszi-szövetség vagyonát őrizték, mígnem Kr.e. 454-ben az együttműködés vezető hatalma, Athén magához vette azt; valamint a világhírű márvány oroszlánok, amelyek a féltékenységtől megvadult Hérát voltak hivatottak őrizni Létót és gyermekét.

Álmok és a valóság

A francia Philippe Fraisse, az ásatás vezető régésze 1976 óta dolgozik a szigeten. Jelenleg a zsinagóga áll a munka középpontjában. Feltárásra vár a zsidó kereskedőnegyed, valamint az ’idegen templomok’ is, amiket a sziget más vallású lakói, mindenekelőtt az egyiptomi és szír kereskedők emeltek, hisz a politeista vallások híveihez hasonlóan a görögök is toleráns volt a más isteneket tisztelőkkel.          

Tervben volt az Apolló-szentély újjáépítése, mert az oszlopok ugyan eldőlve, de többségük megvan és részletes ókori leírások is rendelkezésre állnak. De Görögország napjainkban távolról sem olyan tehetős, mint az ókori Délosz volt, ezért a nyolc éve kezdődött projekt jóval kisebb léptékű. Ráadásul pénzhiány miatt ez is áll három éve. Amit korábban feltártak, azt most a klíma martaléka lesz. „Állagmegóvás nélkül 50 év alatt minden a természeti erők martaléka lenne” – mondja Fraisse.

A munkálatok nehézkesek és költségesek, mert mindent a nagyobb, lakott szigetekről, sőt, a legtöbbször a távoli szárazföldről kell hozni. Az ásatáson dolgozók többségének is ingáznia kell. Déloszon nincs szállás féltucatnál több embernek. A kultúrpolitika inkább az athéni Akropoliszra, Delphire és Olimpiára fordítja a pénz, ahol olcsóbb lehet látványos eredményt elérni. 

Optimizmus, amire nincs ok     

Mykonos = overtorurism

Fraisse attól tart, hogy a jövőben a pénzhiány mellett az ingatlanfejlesztőkkel is kezdeniük kell majd. Mykonos már a tőkeerős konszernek kezében van – panaszkodnak a helyiek, akik gyakran emlegetik a maffiát. A francia régész tartózkodik ettől, de azt elmondja, hogy „a Mykonoson dolgozó ott dolgozó régészeknek csak rendőri védelemmel tudnak azokon az ásatásokon dolgozni, amiket illegálisan építkezőktől vettek el”. Az athéni kormány szintén sem beszél a szervezett bűnözésről, de felismerte a probléma súlyosságát és visszavonta minden tervezett, de még el nem kezdett és folyó építés engedélyét, amit a sziget hatóságai állítottak ki.

Fraisse nem gondolja, hogy lennének konkrét tervek villapark vagy szállodakomplexum építésére Déloszon. Optimizmusát az UNESCO-világörökségi cím jelentette védelemre, a nemzetközi médiafigyelemre és arra alapozza, hogy a sziget teljes egészében a görög állam tulajdonában van. „Az athéni kormány bel- és külföldi össztűz alá kerülne, ha jóváhagyna egy ingatlanfejlesztést.”

A politikai kommunikáció is azt mutatja, hogy a kormány a szigetben rejlő kulturális lehetőségeket akarja kihasználni, hogy javítsa az ország imázsát. Az ókorban Apollo tiszteletére négyévente rendezett ’Déloszi Játékok’ feltámasztásán gondolkoznak. Zenei és sportfesztivál, aminek a jelentőségét csak Athén megerősödésének következtében vették át az addig kevéssé számottevő Játékok Olimpiában…  

A Mykonos-i hotelszoba erkélyén olvasgatok

Petrus Szabolcs

P.s.: A görög nevek magyar írásával kapcsolatos kommenteket kéretik mellőzni. Tudom, hogy nem következetesek. Az elterjedt formákat használtam, amik – számomra megmagyarázhatatlan okból - néha magyarosak (Délosz), néha nemzetköziesek (Mykonos).