Szimatolás az irodalom, a gasztronómia és a turizmus világában

Könyvtacskó

Az irodalom vízre száll

A világ egyik legkülönlegesebb könyvesboltjában jártunk

2017. február 08. - Szabolcs282

20170101_092030.jpg

Miniszabin voltam Londonban. A King’s Cross és a Pancras pályaudvarok körül, egy új életre kelő rozsdaövezetben sétálva különös dologra lettem figyelmes: ráakadtam a világ talán legkülönlegesebb, a Regent’s Canalon horgonyzó könyvkereskedésére.

A brit főváros 100 kilométeres csatornahálózata, az 1820-ban megnyitott, Londont Birminghammel összekötő Grand Union Canal része. A víziutat keskenysége miatt ma már nem éri meg teherfuvarozási célokra használni -  a szénszállító uszályok helyét az idegenforgalom és a lakóhajók vették át. Üzleti céllal, étteremként, színházként, moziként vagy éppen könyvesboltként körülbelül 2300 hajó közlekedik a Grand Union Canalon. Lakóhajóból pedig csak Londonban több mint 3000 van, közel 10.000 állandó lakossal a fedélzeten.

Az egyedülálló könyvkereskedés, a „Word on the water - The london book barge” 2011 óta működik. A legénység három főből áll: „The Doctor” az üzletért, “The Professor” könyvkínálatért, “The Captain” pedig hajó üzemeltetéséért felel. "Quirky is the word", vagyis különös fazonoknak áll a világ – osztja meg a "The Telegraph" riporterével az üzletért felelős Paddy a könyvkereskedés mottóját. Nem jótékonysági intézményről van szó, a három ötvenes férfi a könyvhajóból él. Nem vagyunk ugyan gazdagok, de megy az üzlet, és ami a legfontosabb, az utolsó alternatív könyvkereskedők közé tartozhatunk – folytatja Paddy. A kínálat nagyon változatos, a legkülönbözőbb stílusú kötetek sorakoznak a polcokon. De vannak lemezek is, főleg a hatvanas, hetvenes évek zenéivel. Paddytől azt is megtudhatjuk, hogy sok a fiatal vásárló. Nekik már élmény, ha a Kindle után papír könyvet tarthatnak a kezükben. És ha ez harminc-negyven éves, akkor már, mint múzeumi tárgyra tekintenek rá. A hajó nem csak könyvkereskedés, de kulturális platform is. Rendszeresen rendeznek koncerteket, irodalmi esteket, felolvasásokat. Paddytól megtudjuk, hogy a hajózási licensszel ez mind lehetséges. Egy városi üzletben ehhez hatósági engedélyek sokaságára lenne szükség.

20170101_092807.jpg

Egy rozsdaövezet új életre kel. Ezen a képen is látszik a könyvhajó; a fák között bújik meg.

2_62.jpg

Paddy, "The Doctor" az üzlet sikeréért felel.

Az üzlet annak ellenére megy, hogy nem ortodox marketingfilozófiát követnek. Nem azt akarjuk megtudni, mire vágynak a vásárlók, hanem elérni, hogy azt vegyék, amit mit mi el szeretnénk adni, mert értékesnek tartjuk – mondja Paddy.

hajo_1.jpg

A legnagyobb nehézséget a licensz előírások jelentik, amelyek a lakóhajó-tulajdonosok életét sem könnyítik meg. 14 nap elteltével minden hajónak helyet kell változtatni. Korábban sokan kijátszották az előírást, csak néhány métert tettek meg. Ezért a csatornát fenntartó társaság bekeményített. Nem elég elindulni, évente legalább 20 mérföldet meg is kell tenni. A szabály betartását GPS-nyomkövetőkkel ellenőrzik. De további szigorítások is várhatók, mert a hajók számának évi 30-50 százalékos növekedését egyre nehezebben bírja a csatornahálózat. Egyfelől megnehezíti az üzletet, ha a bolt állandóan változtatja a helyét. Másfelől érdekes, ahogy a városrésztől függően változik a vásárlóközönség összetétele – mondja Paddy. - Jönnek idősek, fiatalok, átlagemberek, tehetősek, turisták, művészek. A Londoniak imádják a csatornáikat; a nyugalom, a békesség, a barátságosság kis szigetei a hektikus nagyvárosban. „The London book barge” mára igazi turista attrakcióvá vált. 2012-ben még a londoni olimpia központi helyszínére, a Victoria Parkba is meghívást kapott. Micsoda szerencse, hogy a csatorna épp a park mellett folyik.   

20170101_091908.jpg

1_81.jpg

A Grand Union Canal a 2012-es londoni olimpia központi helyszínén, a Victoria Parkon is átcsörgedezik. 

A hajók nagy része nem kereskedelmi vállalkozás, hanem lakásként funkcionál. Elsőre romantikusnak tűnhet a vízen lakni, de sok az árnyoldal. A 20 mérföld - 14 nap szabály miatt állandóan változik a lakóhely. Ha naponta kell munkába, iskolába járni, nem éppen ideális. Volt, hogy metróval fél óra alatt bent voltam a munkahelyemen, onnan, ahol most horgonyzom jó másfél órára van szükség – számol be a "Die Welt" riporterének egy lakóhajó tulajdonosa. Ehhez jön, hogy az úszó lakások természetesen nagyon szűkek, ráadásul többségük csak félkomfortos vagy komfort nélküli. De akkor miért egyre népszerűbb ez a lakhatási forma? A kalandvágynál nagyobb szerepet játszik a pénz. 30.000 font egy használt hajóért + 78 font licenszdíj + kb. 150 font rezsi havonta + pár ezer font javítási költség évente – ennek tízszereséért se lehetne lakást találni London belvárosában. Ráadásul kis szerencsével rendszeresen le lehet horgonyozni Little Veniceben, az egyik legfelkapottabb városrészben, ahol 500.000 font alatt garzont se kapni. Aki nagyobb helyre, teljes komfortra vágyik, vehet lakóhajót a Temzén is. Ez azonban már más árkategória. Félmillió font körül indulnak a vételárak.    

3_33.jpg

Little Venice. Idill London közepén. Olyan világsztárok élnek itt, mint Robbie Williams. A lakhatás itt már csak a hajók fedélzetén megfizethető.

4_28.jpg

A lakóhajók állandó mozgásban vannak. 14 naponta helyet kell változtatniuk, és évente legalább 20 mérföldet kell megtenniük. 

A bejegyzés a saját élmények mellett a „The Telegraph” és a „Die Welt” cikkeinek felhasználásával készült.    

20170101_092157.jpg

Petrus Szabolcs       

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvtacsko.blog.hu/api/trackback/id/tr3612190192

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása