A svédek nagyon tudnak valamit, és nem csak a lakberendezésben. Az irodalomban is remekelnek. Az utóbbi évtizedekben tucatnyi írójuk aratott zajos nemzetközi sikert. Mi több, új műfajt is teremtettek: a skandináv krimit (volt már róla külön összeállításunk.). Van azonban a svéd irodalomnak egy másik sikerterülete is: a szatirikus regény. "A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt” a moziban is nagy sikert aratott. Nem csoda; a groteszk karakterek, a vicces szituációk, az abszurd történetek filmvászonra kívánkoznak. Talán meglepő, de a két műfajnak közös az alapja – legalábbis én így gondolom: Társadalomkritika, mondanivaló a világról, és ebben sem a svéd krimik, sem a szatirikus regények nem szűkölködnek, sokkal könnyebb eljuttatni a szélesebb közönséghez, ha könnyebb műfajba van csomagolva.
De térjünk vissza a 2012-ben íródott, és idén megfilmesített kötetünkhöz. Ki is az az Ove? Az ötvenes évei végén járó, fehér, heteroszexuális, keresztény férfi. Egy olyan spéciesz tagja, amely még húsz éve tetteivel és világnézetével is uralta világunkat. Amikor ezek a mai ötvenesek harmincasok volt, arra készültek, hogy apáiktól rövidesen az ő kezükbe kerül a gyeplő. De megváltozott a világ – jöttek a nők, a feketék, a melegek, a bevándorlók, és a fenti csoport vesztett hatalmából. Érthető, hogy frusztráltak, és hogy ők Le Pen, Trump, Hofer & co. törzsszavazói. Kivételek szerencsére akadnak, például Ove.
Ennek ellenére távolról sem kellemes ember. Rosszkedvű, szőrszálhasogató, kötekedő, környezete rémálma. Ellenszenvesebb már nem is lehetne – gondoljuk az első fejezeteket olvasva. Aztán megismerjük a történetét, megpróbáltatások és tragédiák sorozatát. Értjük már, mi tette ilyen keménnyé és kiállhatatlanná. Mentségekről azonban ne beszéljünk, élettörténete csak magyarázatul szolgálhat. Ahogy halad előre a cselekmény, viccesebbnél-viccesebb epizódokon keresztül kiderül, hogy a látszat csal. Ove tud kedves is lenni, ha akar. Néhány fejezettel, vagy, ha úgy tetszik, egy pár hónappal később már kis (lakó)közössége lelke lesz.
A Stockholmban élő szerző, Fredrik Backman.
Komoly egyéni problémák, fontos társadalmi kérdések, kifigurázott sztereotípiák, vicces jelenetek, kacagtató fordulatok, szürreális karakterek – ez mind benne van a svéd sikerszerző, Fredrik Backman regényében. Olvasás közben felváltva fogtam a hasamat a nevetéstől, hatódtam meg és merengtem az élet nagy kérdésein. Létezik ennél jobb kritika?
Friss kiadás: Animus, 2016, 336 oldal, 3690 Ft. Bándi Eszter fordítása.
Mindannyian mások vagyunk...
Fredrik Backman új könyvében is a svéd mindennapokból vett karakterekkel és történetekkel világít rá társadalmi problémákra, és állít görbe tükröt világunknak. Mindez nem akadályozza abban, hogy könnyfakasztóan viccesek legyenek a sztorik. Az új könyvben egy nagyi, unokája és egy társasház lakói állnak a középpontban, akik valahogy mind „mások”, kilógnak a sorból. De, ha elegendően vannak, akik mások, akkor már nincs is átlagos – szűrhetnénk le a regény találó tanulságát.
Stockholm, Uppsala, Göteborg - emlékek Svédországból
Petrus Szabolcs
