Weekendek kedvelt programja az európai fővárosok felfedezése. Ha Londonban, Párizsban vagy Madridban már jártunk, vagy egyszerűen másra vágyunk, vegyük célba Elzászt! Franciaország nem könnyű turistacélpont: drága és a helyiek nem a kedvességükről híresek. Ráadásul az ország keleti részén fekvő Elzász-Lotaringia nem tartozik az ismert úticélok közé. Mégis megéri felkeresni! Az elzásziak minden klisére rácáfolnak: kedvesek és segítőkészek, az árak pedig francia összehasonlításban barátságosak. Mindez rengeteg természeti látnivalóval, szebbnél-szebb városokkal és kistelepülésekkel párosul.

Természeti szépségek és háborús mementók

Elzász évszázadokig állt a francia-német ellenségeskedés középpontjában. A két szomszéd a középkortól kezdve hadakozott a birtoklásáért. Erről tanúskodik a régió számtalan várromja. Az észak-elzászi Nothweilerből indulva, a Vogézek dombjai között, egy 10 km-es túrán négyet is megcsodálhatunk. Ha pedig felkeressük a festői közép-elvászi kisváros, Ribeauville-t, a központból kellemes sétával két szomszédos, de más-más panorámát kínáló középkori várromra bukkanunk. A völgyben fekvő, szőlődombok által ölelt, faszerkezetes házairól ismert kisváros egy elzászi csillagtúra kiváló kiindulópontja.

Érkezésekor rögtön megbizonyosodhattam a helyiek segítőkészségéről. A kései órán mindhiába keresve a magánszállást egy kisvendéglőbe tértem be segítséget kérni. Összeszaladt valamennyi vendég, hogy kézzel-lábbal és néhány angol szóval elmagyarázták, merre kell menni. Azonban bizonytalanok voltak, hogy érthetőek voltak-e. Így az egyik helyi el is kísért. 

Katonai létesítmény még a XX. században is épült a régióban: a Maginot-vonal. Minden idők talán legnagyobb hadászati baklövése. A ’30-as években, hatalmas anyagi ráfordítás árán épült, 350 km hosszú védelmi vonalat a Franciaországot lerohanó náci csapatok egyszerűen megkerülték. A monumentális létesítmény több helyen is látogatható, azonban az észak-elzászi Rohrbach-les-Bitche közelében fekvő szakasz a leglátványosabb (Fort Casso, 7€).   

A német-francia határtól több mint 200 kilométerre fekszik a lotaringiai Verdun, az I. világháborús öldöklés szimbóluma, ahol egymilliónál is több katona lelt értelmetlen halált. A táj szépsége éles ellentétben áll tragikus történetével. Vigasztaló, hogy sok, különösen olaszországi, a fasizmus idejében épült háborús emlékhellyel ellentétben, nem a militarizmus, hanem az elesettek állnak a középpontban (Mémorial de Verdun, ingyenes). Verdun egyébként takaros kisváros; megéri felkeresni. A 20 ezres város már a koraközépkorban beírta nevét a történelembe. A 843-ban itt aláírt szerződés felosztotta a Frank Birodalmat, egyúttal lerakta a későbbi Francia- és Németország alapjait.

Colmar

A százezres Colmar – Strassbourg és Mülhausen után - a régió harmadik legnagyobb települése, az elzászi borvidék fővárosa. Faszerkezetes házak dominálta központja lélegzetelállító szépségű. Jellegzetességei az ötletesebbnél-ötletesebb cégérek. Colmarban, csak úgy, mint a legtöbb elzászi településen feltűnik a sok virág. Nem csak a közterületeket, a magánházakat, ablakokat is díszítik. Még barátságosabbá téve az amúgy is szép utcaképet.

Kocsival érkezve különös meglepetésben lesz részünk: egy bevezető úti körforgalom közepén áll a New York-i Szabadság-szobor 12 méteres (New York 46 m) mása. Frédéric-Auguste Bartholdi, az eredeti tervezője Colmar szülötte. Nem ez a híres szobor egyetlen másolata. A Szajna egyik kis szigetén, Párizs központjában, a Île aux Cygnes egy 22 méteres replikát rejt.

Eguisheim

Apró, de annál szebb település. Faszerkezetes házak, kovácsolt vas cégérek, piac ínycsiklandozó sajt-, és borkostolóval, körös-körül szőlődombok – egyszóval minden, ami Elzász. A parkolás itt nagyon drága: 1 óra 3 €. Viszont egy magyarázó tábla tanúsága szerint a bevételt a település szépítésére, virágosítására fordítják. Az utcákat járva meggyőződhetünk, hogy ez nem csak szlogen.

Muhlhouse

A térség második legnagyobb városa hagyományos ipari központ, és mint ilyen, nem most éli fénykorát. Viszont a város láthatóan azon dolgozik, hogy a kultúra területén újradefiniálja magát. Az (autó)ipari múlt két bizonyítéka a PSA (Peugeot-Citroën) gyár, Elzász-Lotaringia legnagyobb munkaadója, valamint a világ legnagyobb autómúzeuma (Cité de l'Automobile, 16€). Utóbbi 25.000 négyzetméteren, több mint 400 autóval a város fő attrakciója. A kevesebb több – gondolja a látogató a hatalmas hangárban sétálva. Mintha csak találomra állították volna egymás mellé az autókat. Az olasz márkák és a Bugatti dominálnak. Így egy francia múzeumban győződhetünk meg arról, hogy az olaszok kiváló formatervezők. A vidéki Franciaországot járva az utcán is sok autócsodát látunk egy-egy „kacsa” vagy „cápa” alakjában. A város nevét a magyar utazók azért is jó, ha megjegyzik, mert Mulhouse-Basel-Freiburg közös reptere az Easyjet-el Budapestről is elérhető (szombat kivételével naponta).

Kaysersberg

A La Weiss folyó völgyében fekvő egykori „szabad birodalmi város” nem csak középkori kereskedőházairól és XII. századi váráról, hanem világhírű fiáról is nevezetes. Itt látta meg 1875-ben a napvilágot a később Nobel-békedíjjal kitüntetett orvos, Albert Schweitzer. Életét a szülőházában berendezett múzeum mutatja be (Musée Albert Schweitzer, 2,5 €). Érdekesség, hogy a neves orvos élete nagy részében a tartomány a Német Birodalomhoz tartozott (1871-1918). Schweitzer anyanyelve a német egy különös nyelvjárása, az elzászi volt. Használata 1918 óta - Franciaország finoman szólva nem kisebbségbarát politikája következtében – erősen visszaszorulóban van.

Riquewihr

Minden bizonnyal a legfelkapottabb az elzászi kistelepülések közül. Sokat levon szépségéből, hogy jóval több a turista, mint a helyi, és a szuvenírbolt, mint a vidéki Franciaország báját adó kiskereskedés. Ha szeretnénk átélni Riquewihr igazi hangulatát, érdemes a reggeli órákban felkeresni. 

Strassbourg

A régió fővárosa egy elzászi túra elmaradhatatlan állomása. A 300 ezres, Rajna parti város nem csak katedrálissal, faszerkezetes házakkal, és a város másik folyója, az Ill felett átívelő fahidakkal büszkélkedhet, hanem az Európa-negyeddel is, amely az Európai Parlamentnek, az Európa Tanácsnak és az Emberik Jogok Európai Bíróságának ad otthont. Építészetileg nem kevésbé érdekesek, mint az európai intézmények munkáját bemutató vezetések (naponta előzetes egyeztetés után). A város felváltva volt Francia- és Németország része. Így a város történelmét állandó háborúskodások, jelenét viszont a két kultúra békés egymás mellett élése jellemzi.

Kulináris élmények

Franciaországban járva ki kell próbálni, francia régióról írva pedig szót kell ejteni a fantasztikus konyháról!

A legismertebb elzaszi étel, a könnyű és finom „Flammekueche” (franciául: tarte flambée). A pizzához hasonlóan kemencében sült, bármilyen feltéttel elkészíthető, nagyon vékony kelttészta. Dél-Németországban is népszerű (Flammkuchen). Magyarra lepénynek fordítják, de nálunk kevéssé ismert.

A többség szintén inkább a dél-német tartományokban kóstolhatta a "Brezel" elnevezésű sörperecet. Közkedvelt tízórai, ill. uzsonna Bajorországban. Tésztája sós és általában magában, néha kőrözöttel, vagy egyszerűen csak vajjal jól megkenve és némi snidlinggel megszóra fogyasztják. Egyszerű, de ízletes. Elzászban a pereckreációk száma végtelen. Lehet édes vagy sós, megkenve vagy töltve bármivel, amit csak el lehet képzelni. 

A régió egy másik népszerű tízóraija, ill. uzsonnája a sós tésztájú pite. Leginkább sok zöldséggel és sajttal töltve. Hogy utóbbiból, mint mindenhol francia földön, Elzászban is hatalmas a választék, arról legjobban a piacokon, vásárcsarnokban bizonyosodhatunk meg. 

Végül egy édesség, amit Magyarországon mindenki, külföldön viszont alig valaki ismer: a gesztenyepüré. Franciaországban október 31-én szokás az éjféli evés, amikor Elzászban desszertként rendszerint valamilyen gesztenyekreáció kerül az asztalra. 

Petrus Szabolcs