2018 szeptemberében egy hétig tartó rendezvénysorozattal vehették birtokukba a frankfurtiak megújult belvárosukat. 7 év tervezés, 4 év kivitelezés, 200 millió euró, 20 új és 15 rekonstruált épület, 3 új múzeum, megújult utcák és terek. 35 épület nem tűnik soknak, de összhatásukban visszaadták a gazdag múltú kereskedőváros szívét. A frankfurtiak büszkén járják újra a Koronázási utat (Krönungsweg), amelyen egykor a Német-Római Császár sétált át a dómból a városházára, hogy ott ünnepeltesse megát trónaralépése alkalmából a város leggazdagabb kereskedői és a német arisztokrácia színe-java által. Frankfurt belvárosa sosem lesz már „az igazi”. Ez nem is volt cél. A régi és a modern egyedülálló egyvelegét akarták megalkotni.

 Az igazi – mit jelent ez egyáltalán napjaink építészetében, amikor a ma álló pekingi Mennyei Béke Kapuja 1969-ban, a liftbeépítés miatt összedőlt Szent Márk téri harangtorony Velencében 1912-ben, a felgyújtott kiotói Aranytemplom 1955-ben épült? A lebombázott német városok műemlékei nagyrészt a háború utáni évtizedek rekonstrukciói. Varsó történelmi magját pedig 1955-ben adták át. Vannak már történelminek számító, de a vélt koruknál sokkal fiatalabb műemlékek is: A Neuschwanstein-i kastély nem középkori lovagvár, hanem a XIX. századi romantika alkotása. 

Rekonstrukció a semmiből

Szűk, labirintusszerű utcák, faszerkezetes házak – a XV. században szokványos, ma sikk. A ’20-as években, amikor még eredeti volt, le akarták dózerolni. „Engedjünk be levegőt és fényt, legyen több zöld!” – kívánták a frankfurtiak és az építészek. Buldózerek helyett a bombázók romboltak ’44-ben.

Romok, elhagyatott házak és utcák – így nézett ki Frankfurt történelmi magja még a ’60-as években is, amikor Németország már exportnagyhatalom és a világ harmadik legnagyobb gazdasága, Frankfurt pedig az ország pénzügyi központja volt. A romos központ körül egymás után nőttek épültek a bankok felhókarcolói. A város reptere már a második legnagyobb volt Európában, amikor az 1888-ben megnyílt belvárosi főpályaudvar, sokáig a kontinens legnagyobbja még romokban hevert. Környékét az alvilág uralta és lecsúszott bevándorlók népesítették be. A Banhofsviertel rettegett hely volt, fogalom Németország szerte.

Már álltak a felfőkarcolók, amikor a történelmi mag még romokban hevert.

A ’70 években a XVI. századi dómot és városházát (Römer) eredeti formájában újjáépítették. Minden mást elbontottak és a korszakra jellemző fantáziátlan betonkockákkal helyettesítettek. Később, egy nyúlfarknyi utcában felépült néhány faszerkezetes ház másolata is. „Frankfurt visszakapta a szívét” – mondta a polgármester utóbbiak ’86-os átadásán. A frankfurtiak nem így gondolták. Küzdelmüket a belváros teljes rekonstrukciójáért 2007-ben koronázta siker.

A '70-es évek alkotása...

Városháza, a Römer

A megvalósítás 4 évig tartott.

Rekonstrukció a semmiből?! Németországi példák bizonyították, hogy lehetséges. A ’80-as években az NDK vezetése kezdte el Drezda helyreállítását. A projekt az egyesült Németországban fejeződött be a ’90-es évek végén. Ugyancsak az egykori NDK-ban, Kelet-Berlinben ’87-ben egy régi-új törtélelmi városrész, a Nikolaiviertel épült vissza a semmiből. A hamburgiak a ’70-es években a XIX. század gazdag kereskedőinek kedvelt stílusú házaiból húztak fel egy negyedet ott, ahol előtte ilyenek épületek sosem álltak.

Régi, mégis új

Frankfurt 20 új és 15 régi-új épülete, valamint megújult közösségi terei mindenben megfelelnek napjaink építési előírásainak és a XXI. századi lakók igényeinek. Mélygarázs, sokszázévesnek tetsző, de zajszigetelő nyílászárók, padlófűtés, akadály- és csúszásmentes lakások, valamint közterületek. Stílusában minden a régmúltat idézi, mégsem másolat. A tervezők tanúbizonyságot tehettek kreativitásukról. Voltak persze tabuk, mint a lapostető. „A ház nem konténer, a tetők szépsége és sokfélesége ugyan úgy meghatározza egy város arculatát, mint a homlokzatoké” – mondja az egyik építész, Guido Lohmann. Az eredmény nem hasonlítható a ’80-as évek múltat másoló rekonstrukciójához. A régi és új egyedülálló egyvelege, önmagáért beszél.      

Ügyeltek a részletekre is.

A németek számára egy városrész megújulásának alfája és ómegája a zöldterületek bővítése. „Meglepetésünkre a frankfurtiak elfogadták, hogy a XV.-XIX. század városa házakból és kövezett utcákból, nem pedig fákból és erdei ösvények imitációjából állt” – mondja egy másik tervező, Johannes Götz. „A sűrű beépítésnek funkciójuk van. Megakadályozza, hogy a szél átsüvítsen a városon.” Így az új belvárosban nem váltották a háztömböket parkok és játszóterek. „Akinek nem tetszik a zsúfolt központ, költözzön zöldövezetbe!” – hangzik a tervező pragmatikus tanácsa.  

Turisták vs. helyiek  

A tudatos tervezésnek köszönhetően a régi-új Frankfurt van, amiben jobb is, mint az eredetiben megmaradt centrummal büszkélkedő német városok. A sétálóövezetet nem a megszokott világmárkák dominálják. Az önkormányzat résztulajdonos az új épületekben, így megválogathatja, kivel köt bérleti szerződést. Csak kézműves termékeket kínáló üzletek nyílhattak. A színes, egyedi boltok, a más belvárosokból már rég kiszorult játék- és virágüzletek, valamint minigalériák adják az új belváros báját. A gasztronómiai kínálatot sem az ismert láncok határozzák meg. McDonald’s és Vapiano helyett a kisebb éttermek, sörözők, irodalmi kávéházak és borbárok dominálnak.

A lakók részben mégis elégedetlenek. A mindennapi szükségletet kiszolgáló üzletek, mint az újságos, a pék, a gyógyszertár és a szupermarket hiányoznak. Ez azonban így van a világ minden belvárosában. A célközönség a sok turista és nem a kevés helyi. A városvezetés javulást ígér.  

A résztulajdonos önkormányzat a bérleti díjak elszabadulását is meg akarja akadályozni, hogy más német nagyvárosoktól eltérően ne a milliomosoké és a tőkeerős láncoké legyen a belváros. A magántulajdonosok persze maximális áron akarnak kiadni. Így már elindult az árnövekedés. Egy 100 m2-es lakás havi bérleti díja 2500 euró körül van. Más német városokkal összehasonlítva kifejezetten jutányos, de „egy átlagkereső már nem tudja megfizetni” – mondja egy nyugdíjas bérlő. A történelmi hitelességnek viszont az is része, hogy a XIX. század végéig a legtehetősebb polgárok lakták a most újjászületett házakat. „Önkormányzati lakásban élek. Nincs problémám a bérleti díjjal. Jól érzem magam. Hozzászoktam, hogy az utca egy kirakat, fürdőköntösben nem lehet levinni a szemetet” - teszi hozzá az idős úr.

A többség elfogadta a turisták jelenlétét. „Aki Velencébe költözik, ne panaszkodjon a mindet és mindenkit fotózó japánok miatt” – fogalmaz találóan egy másik lakó. A városvezetést mégis az vezette a tervezésnél, a kivitelezésnél és az átadás után is arról próbál gondoskodni, hogy az új belváros élhető negyed és ne Disneyland legyen.

Az üzletek és lakások mellett három új múzeummal is gazdagodott a belváros: az egyik Friedrich Stoltze, a Frankfurtban született XIX. századi költő emlékét őrzi, a másik a faszerkezetes házak történetét mutatja be, a harmadik egy interaktív játékmúzeum.  

Irány Frankfurt!

A Majna parti város repülővel könnyel elérhető Budapestről. A WizzAir napi egy járatára 50, a Lufthansa napi hat gépére 100 eurótól indulnak a jegyek. A szállások nem olcsók. Két főnek legalább 100 euróval kell számolnia. Ennek ellenére a megújult Frankfurt megéri egy hétvégére kiruccanást.    

Petrus Szabolcs