A Szent Jakab-utak behálózzák Európát. Teljes hosszuk 80 ezer kilométer! Mindegyikük az észak-nyugat-spanyolországi Santiago de Compostelába vezet. Homályos múltja nem árt a Caminó népszerűségének.
Véget nem érő rekordok
2018-ban 300 ezer zarándokot regisztráltak a célnál. Ennyien kaptak elismerő oklevevelet, miután pecsétkönyvvel igazolták, hogy az utolsó 100 kilométert gyalog, esetleg lóháton tették meg. Újabb rekordév.
A zarándokok csaknem fele spanyol volt. Őket a németek, az olaszok, az amerikaiak, a franciák és a portugálok követték. 177 ország képviseltette magát zarándokain keresztül.
A turistákat mágnesként vonzó Camino frekventált szakaszai nyaranta zsúfolt bevásárlóutcára emlékeztetnek. Alig hinni, hogy néhány évtizede még elhagyottak voltak a Compostelába vezető gyalogutak. ’70-ben mindössze 68 zarándokot regisztráltak.
Homályos múlt
A Caminó középkori története meglehetősen homályos. A XIX. században bukkantak rá a Compostelai Katedrális archívumában a XII. századi, II. Kallixtusz pápának tulajdonított Kallixtusz-kódexre. Ez kora legjelentősebb zarándokútjaként leírja a Camonót. Szintén a XIX. századi esemény egy középkori imádság felfedezése, amely egy Szent Jakab sírjához vezető zarándokútról tesz említést.
Sok tudós a két dokumentum és a sírhely eredetiségét a kezdetektől kétségbe vonja. Ennek ellenére 1884-ben XIII. Leó pápa eredetinek nyilvánította őket. Gazdasági és marketing megfontolások vezethették. A város komoly gazdasági nehézségekkel küzdött. A katolikus egyház pedig évszázados világi és spirituális hatalmának megroppanása miatt aggódott. A pápa az egyház népszerűségét akarta visszaszerezni, a santiagoiak pedig a zarándokokból terveztek meggazdagodni.
Zarándokutak nem léteztek!
A terv nem jött be. Egészen 1938-ig, a kódex francia fordításának elkészültéig nem lett világhíre a Caminónak. A kezdeti sikertelenség sok történészt elégtétellel tölthetett el. A vitatott dokumentumok eredetinek nyilvánítása legalább annyira bosszantotta őket, mint, az, hogy az egyház a Szent Jakab-utak európai hálózatáról kezdett beszélni. Ugyanis a kétes származású Kallixtusz-kódex is csak a Pireneusokból vezető utat írja le részletesen. Ugyan említést tesz a közép-franciaországi Tours a Marseille melletti Arles közötti szakaszról és homályosan utal néhány németországi és svájci útra is, de európai hálózatról nem esik szó benne.
Az utóbbi évtizedekben Európa szerte kitáblázott Szent Jakab-utak kijelölésekor nem történelmi dokumentumok, hanem a Szent Jakab nevére keresztelt templomok szolgáltak iránytűként.
Így volt ez a 2009 óta létező magyarországi szakasznál is. Ez Budapesttől a Győr melletti Lebényen át az ausztriai Wolfsthalig vezet, onnan kapcsolódva az európai Szent-Jakab-úthoz.
Ráadásul vitathatatlan történelmi tény, hogy a középkorban nem léteztek kifejezett zarándokutak. Voltak a mai autópályákkal összevethető fontos kereskedelmi útvonalak, amelyeket a zarándokok is használtak. Nem szakrális okok miatt közlekedtek ezeken, hanem mert biztonságosak és jó infrastruktúrájúak voltak.
Franco besegít
A Caminóban a régióból származó fasiszta diktátor, Franco is fantáziát látott. Még a polgárháború alatt, ’37-ben nemzeti ünneppé nyilvánította Szent Jakab napját. Majd ’39-ben, miután győztesen került ki a spanyol-spanyol öldöklésből, felkereste Szent Jakab sírját a Santiagoi Katedrálisban és hálát adott neki „a háború szerencsés kimeneteléért”. A Francoval szívélyes kapcsolatban lévő spanyol katolikus egyház a diktátor szavaitól új zarándokokat remélt. Ezekre hivatkozva az általa kiadott ’Gran Enciclopedia del Camino de Santiago’-ban a sírt a spanyol egység szimbólumának nyilvánította.
Franco nem kevés pénzzel támogatta Szent Jakab életének kutatását és az út népszerűsítését. A fasiszta vezetés a ’60-es évektől a turizmustól remélte a gazdaságilag egyre lejjebb csúszó és politikailag elszigetelődő Spanyolország felvirágoztatását. Nagy szerepet szánt a Caminónak is. Francot ideológiai célok is vezették. A kontinenst behálózó Szent Jakab-utakat a vasfüggönyön túlra is meg akarta hosszabbítani, hogy ezeken „masírozzon a katolikus hit a kommunista ördöggel szemben”. ’65-ben nemzetközi marketingkampány indult. Az út máig legismertebb észak-spanyolországi szakaszát felújították és megépítették az első menedékházakat.
A spanyol idegenforgalom a ’60-as évek végére valóban fellendült. A külföldiek többsége azonban a strandokat részesítette előnyben. A Camino felfedezése váratott magára.
II. János Pál minden megtesz
II. János Pál ’82-ben személyes látogatással próbált segíteni. „Találj vissza gyökereidhez! Ezzel a szeretetteljes üzenettel küldelek Santiago, vén Európa” – mondta szentbeszédében. Újabb lökést a ’89-es Katolikus Ifjúsági Világtalálkozó volt hivatott adni. Félmillióan érkeztek Santiagóba. Különleges esemény nélkül azonban továbbra is kevesen járták az utakat.
Az egyesült Európa jelképe
Miután se a diktátor, se a pápa nem hozott áttörést, a fasizmust maguk mögött hagyó spanyolok az európai integrációtól várták a csodát. Javaslatukra az Európa Tanács ’87-ben az ’első európai kulturális út’ címmel tüntette ki a Caminót. Megnyíltak a brüsszeli pénzcsapok is. Nem csak a címmel kitüntetett, a Pireneusoktól induló szakaszt támogatták. Az egész Európát behálózó úthálózatban a kontinens összetartozásának szimbólumát találták meg az eurokraták. Ismerté és népszerűvé tételével az európai integrációt akarták erősíteni.
Tudatos építkezés
A százezres Santiago de Compostela az észak-nyugat-spanyolországi 2 milliós Galícia fővárosa. Az elsősorban mezőgazdaságból élő régió évszázadok óta az Ibériai-félsziget legszegényebb részei közé tartozik. A vezetés, csakúgy, mint a bukott diktátor, a turizmusban látta a kitörést. ’91-ben több éves akciótervet fogadtak el. Ennek keretében évi 50-100 milliós eurót fordítottak Santiago, ill. a Caminó népszerűsítésére. Az útvonalak és a mendékházak fejlesztésére is jutott a pénzből. Előbbiekből kijelöltek 7 hivatalosat. Utóbbiakból ’93-ban 15 újat építettek.
Kapóra jött a ’92-es Sevillai Világkiállítás és az ugyan ebben az évben megrendezett Barcelonai Olimpia. A világ figyelme Spanyolországra irányult. További lökést adott a ’93-ban a spanyolországi, 5 évvel később pedig a franciaországi útszakasznak adományozott UNESCO világörökségi cím.
A korábbi évekkel összehasonlítva a ’92-ben érkező 10.000 zarándok szép eredmény volt. Az egy évvel későbbi 100.000 már a tartományvezetés reményeit is felülmúlta. A ’00-es évek eleje óta évente két-háromszázezer ember érkezik. Szinte minden évben látogatói rekord dől. Éjszakai megpihenésükről 70 hivatalos menedékház és 400 magánszállás gondoskodik. Utóbbiakból luxus színvonalú is van. Az első, minden utat feltüntető térkép ’17-ben készült el.
Egy hivatalos menedékház kívülről...
...és belülről.
Egy luxushotel az út mentén...
...és a szobái
A sikeren felbuzdulva egyre több élelmes vállalkozó és önkormányzati marketingszakember jelöl ki alternatív Szent Jakab-utakat. A történelmi előzményeket hiányoló kritikákkal szemben van érvük: Az utak Santiagoba vezetnek és az eredetiek is úgy alakultak ki, hogy a zarándokok egyszerűen elkezdtek arra járni.
A zarándokokat egyre inkább alternatív spirituális elképzelések, a sportteljesítmény, vagy egyszerűen a jó társaság okán, és nem a római katolikus egyházba vetett hitük miatt gyalognak. Az egyház ennek ellenére anyagilag és PR szempontból is profitál a Caminóból.
Túrázni indulok
Petrus Szabolcs
