Bologna vörös, tanult és pocakos - tartják az olaszok a közép-olasz egyetemi városról. A libreria.coop, egy könyváruház a város szívében jól szimbolizálja ezt a hármasságot.

Tanult: A földszinten a bestsellereknél jóval nagyobb a kínálat klasszikus regényekből és kortárs szépirodalomból.

Pocakos: Az elsőn vinotéka és egy delikátesz Emilia-Romagna gazdag gasztronómiai kínálatának legjavával. A galériában étterem és közösségi tér. A falakat beborító könyvespolcokon a gasztronómiához és az utazáshoz kapcsolódó kötetekkel.

Vörös: A közösségi tér, a borbár és a trattoria kulturális rendezvényeknek ad otthont. Egy pohár bor és néhány finom falat mellett a filozófiai viták és a természettudományi könyvek bemutatói követhetőbbé válnak. Nem meglepő, hogy a balliberális gondolkodásmód dominál. Bologna ’45 és ’99 között kommunista kézben volt. Egy 5 éves jobboldali intermezzo után, ’04 óta szociáldemokrata irányítás alatt áll a város.   

Giuseppe Dozza, 21 évig volt a kezében a város kulcsa

Bologna, la Rossa, a Vörös

Bologna nem csak politikailag vörös. A városképet a római idők óta használt vörös téglából épült kereskedőházak, paloták, egyházi- és középületek határozzák meg. Még a bazilika homlokzatáról is hiányzik a vakolat. Igaz ennek profánabb okai vannak az esztétikánál. Az építés évtizedeiben anyagilag megrendült a katolikus egyház, ezért csak a főhomlokzat egy részére került a drága carrarai márványból.

A vörös tégla mellett az árkádok határozzák meg a belvárost. 

A középkori városatyák pragmatikus döntése eredményeként épültek. A növekvő jólétnek köszönhetően a középkor végén megugrott Bologna népessége. Az új lakosoknak nem a városfalon kívüli zöld területen jelöltek ki építési telkeket. A meglévő földszintes házak bővültek egy vagy több emelettel, méghozzá úgy, hogy a felső emeletek néhány méterrel tovább értek, mint a földszint. A földszinten túli ráépítéseket oszlopokkal támasztották meg. Így az utcaszinten a ház földszinti fala és az alátámasztó oszlopfők között árkádok jöttek létre. A belváros az összesen 50 km nyáron a naptól, télen az esőtől védő árkád mellett a munkaidőben részben, esténként és hétvégente teljesen kitiltott autók teszik gyalogosbaráttá.  

Vörösek a Bologna belvárosától szintén elválaszthatatlan toronyépületek. Eleinte védelmi célokat szolgáltak, majd a nemesség és tehetős kereskedők gazdaságának szimbólumai lettek. A XI. században 100-nál több állt belőlük. Építészeti szépségük lenyűgözte a kor emberét: „Az ablakon kinézve a Garisenda-torony szépsége úgy magához láncolta a tekintetemet, hogy majdnem elszalasztottam az ablakom alatt elsétáló fiatal tüneményt” – írja útibeszámolójában Dante.

A Dantét elbűvölő Torre Garisenda

Torre degli Assinelli

A leghosszabb árkádsor 4 km. Világrekorder. 660 boltíven keresztül vezet fel a belvárostól nem messzi dombon emelkedő Madonna di San Luca Bazilikához. „Itt lépcsőzik a fél város” – gondolhatja a hétvégén erre tévedő utazó, az idős és fiatal, komótosan lépdelő és felszaladó, gyerköccel vagy kutyával, esetleg mindkettővel lépcsőző, hátizsákot vagy piknikkosarat cipelő bolognaiak tömege láttán.

Bologna, la Dotta, a Tanult

1088 a Bolognai Egyetem alapításának éve. Az első volt Európában. A történelmi főépület XVI. századi és könyvtárnak ad otthont. Homlokzata nyilván vöröstégla. Belső kialakítása, központi olvasóterme a világ legszebb könyvárai közé emeli. Egyedülálló az Orvosi Kar anatómia előadójának architektúrája is.

Nem csodálkozhatunk, hogy az egyetemi negyedben egymást érik a nagymúltú könyvesboltok. A Piazza Verdin, a tér kövén piknikező egyetemisták körül szinte minden üzlet irodalmat kínál. A láncok boltjai hiányoznak. A bolognaiaknak ezen a téren is fontos a tradíció.

Napjainkban a tőzsde egykori épülete is a kultúra szolgálatában áll: városi könyvtár, találkozóhely, kulturális rendezvények színtere, a város irodalmi életének izgalmas programokat kínáló központja. Az épület a város anyagi és intellektuális gazdasága mellett hosszú múltját is jelképezi: A földszint üvegpadlója alatt római kori romokat csodálhatunk meg.

Bologna, la Grassa, a Pocakos

Túlzás lenne azt állítani, hogy a bolognaiak többsége pocakos. Az viszont biztos, hogy szeretik a hasukat. Nem csoda, hisz Emilia-Romagna konyhájának gazdagsága az egész világot lenyűgözi: mortadella, pármai sonka, parmezán, szalámi – csak néhány a régió termékei közül. Más ország tipikus fogásaival alig találkozunk a bolognai étlapokon. Nem divat a sushi és a wok. Hagyományos receptek alapján, helyi alapanyagokból készülnek az ételek, amelyek közül több, a tortellini, a ravioli és a lasagne meghódította a világot. Bologna közelében épült fel a világ legnagyobb gasztro élményparkja, az Eataly. A vitatott megítélésű helyre már elkalauzoltuk a Könyvtacskó olvasóit!

Amilyen büszkék a kulináris remekekre, legalább olyan fontosnak tartják elmondani, hogy ’bolognai spaghettinek’ semmi köze a városhoz. „Az ilyen szószhoz a paradicsomos szaftot jól felszívó, tehát tojásos és szélesebb tészta kell, amire tökéletesen ráragad a hústörmelék. Tagliatelle! Ahogy Bolognában évszázadok óta készítik!” – tudhatjuk meg Bolognában bármelyik járókelőtől. A ’bolognai spaghetti’ történetétről már írtunk a Könyvtacskón!

A legfontosabb recepteket, például a klasszikus tortelliniét sok évszázada a városi Kereskedelmi- és Iparkamara őrzi. A receptekhez hasonlóan nagy múltja van több trattoriának. A ’Mamma Irene’ 5 évtizede a tradicionális Emilia-Romagna-i konyha szentélye. Egy klasszikus menü: Antipasti, tehát az előétel felvágottal, mortadellával, sonkákkal és szalámikkal; Primi, tehát a tésztafogás tagliatelle bolognai ragúval; Secondi, tehát a főfogás polpetta, azaz húsgolyók paradicsomkrémmel és borsóval.

A bolognaiak természetesen szuper- és hipermarketek helyett hentesnél, péknél, zöldségesnél, tészta- és sajtszaküzletben, valamint delikatesz boltokban vásárolnak. Mindegyikben van álló asztal, ahol szokás meginni egy pohár bort és megkóstolni az üzlet finomságait.

„Chi non beve é pregato di stare fuori!” (Aki nem iszik, legyen szíves kint maradni!) – olvasható több borozó, például az Osteria del Sole ajtaján. Egy sok évszázados, máig élő tradícióra utal. A borozókban csak az italt szokás megvenni, a harapnivalót bárki hozhatja a szomszédos hentestől, delikáteszből, vagy akár otthonról. A poharakban legtöbbször Pignoletto, egy Emilia-Romagnában őshonos szőlőfajtából készülő aranyszínű fehérbor kerül.  

Bologna mennyország az építészet, a kultúra, a jó ételek és a kiváló borok kedvelőinek. Érdemes felkeresni!

Petrus Szabolcs