Az ’Unortodox’ világsikere után berlini életéről mesél Deborah Feldman. Első kötetében a New York-i szatmári közösséget mutatta be. Élete első 23 éve. 6 évvel ezelőtti menekülése után Berlinben kezdett új életet. Erről mesél új kötetében.
Abszurd életviteli szabályok és világnézet
’A magánélet politika’ – hangzik a feminista mozgalom jelmondata. Deborah Feldman élete bizonyítja, hogy nem üres frázis. Hihetetlen, de a XXI. században, New York felkapott városrészében, a brooklyni Williemsburgban a lányok néhány nappal az esküvőjük előtt nem tudják, hogy születik a gyerek. Mi több, azt se, hogy van egy ’vagina’ nevű testrészük! „Nekem nincs ilyenem! – mondtam döbbenettel és zavarban.” Bulváros fogás lenne erre redukálni a könyvet egy lány szenvedéstörténetéről és egy félelmetes szubkultúra bemutatásáról.
A szatmáriak abszurditását legalább annyira jellemzik bigott életviteli szabályaik, mint világnézeti doktrínáik: Megvetik a cinizmust. Tagadják Izrael létezési jogát. Az isteni parancs súlyos megsértésének tartják a Zsidó Államot. Úgy vélik, e szerint a Messiás eljöveteléig diaszpórában kell élniük. A Holokausztot jogos büntetésnek tekintik, amiért a zsidóság sokszor és súlyosan vétette az isteni törvények ellen.
Haszidizmus, szatmáriak - Nem magától értetődik
A williamsburgi zsidók többsége a haszidizmus szatmári irányzatát követi. A XVIII. századtól Kelet-(Közép)-Európában született és népszerűvé vált irányzatot, a haszidizmust a Holokauszt után sokan kihaltként könyvelték el. A népírtást túlélt maroknyi haszidistának az USA-ba kivándorolva mégis sikerült életben tartania azt. Napjainkban – elsősorban a magas születésszám következtében – a leggyorsabban növekvő ortodox csoport. A haszidizmus (=jámbor) lényege, hogy az Isten iránti határtalan szeretetet nem csak a vallási előírások betartásával, hanem az egész életvezetéssel kell bizonyítani. Ez azonban nem jelent önmegtartóztatást; az Istent őszinte örömmel, tánccal-dallal kell szolgálni. Ez a furcsa tanítás különös, rituális szertartások sokaságát hívta éltre. Személyes konklúzióm: szívből kell jönnie az önsanyargatásnak, amit még nevén se szabad nevezni.
A ’szatmári’ elnevezés az irányzat magyar gyökereire utal: Egy Holokausztot túlélő, majd Szatmárnémetiből New Yorkba kivándorolt rabbi alapította. A XIX. századi hagyományt követve a férfiak sötét selyemkaftánt, prémkalapot, fehér harisnyát, fekete lakkcipőt, valamint hosszú pajeszt és szakállt viselnek. A nők parókával, illetve kendővel fedik kopaszra borotvált fejüket; ruházatuk a váll, a csuklók és a bokák között mindent fed. Rendszerint feketét és egy-egy fehér ruhadarabot viselnek.
Börtönben a világ közepén
Deborah apjának, aki egy pontosan nem nevesített szellemi fogyatékosságban szenved, nem sikerül a szatmári közösségben feleséget találni. A család megelégszik egy elszegényedett zsidó lánnyal, aki Angliából érkezett szerencsét próbálni. A nő nem sokkal a házasság és lánya, Deborah születése után elhagyja a családot. Így, ahogy apjának, úgy neki is nagyszülei viselik gondját. A közösség szigorú szabályai szerint nevelik, majd nagyszülei egy közvetítő által megszervezik a házasságát is. Férje szatmári viszonylatban felvilágosult. A két fiatal teljes tudatlansága az intimitásról gyorsan zsákutcába juttatja frigyüket. De a végleges szakításhoz Deborah titokban megkezdett egyetemi tanulmányai vezetnek. Új világ nyíliik meg előtte. Elmenekül a házasságból és a közösségből is. A merész döntésben nagy szerepet játszik, hogy szabadabb életet szeretne szíve alatt hordott gyermekének.
Megdöbben a világ
Nem sokkal kitörése után, 2012-ben jelenik meg első kötete élete addigi 23 évéről. NYT bestseller. Megérdemelten. Írónknak sikerült ötvöznie az objektív tényleírást a megrázó személyes tapasztalatokkal.
A férje hagyta volna Deboraht és az időközben megszületett fiukat új életet kezdeni. Az ’Unortodox’ megjelenése után azonban elszabadult a pokol. Saját és volt férje családjának durva zaklatása miatt a fiatal anyának nincs maradása New Yorkban.
Miután a könyv több tucat nyelven, sok millió példányban elkel, a Netflix négy részes minisorozatot készít belőle. Idén tavasszal került a nézők elé, ahogy az ’Untortodox’ rég várt magyar fordítása is. Ekkor ismertettük meg a Könyvtacskó olvasóit Deborah történetével és a szatmári közösséggel.
Új élet, új kihívások
Deborah könyve bevételeiből Európában menekül. Nem utolsósorban gyermekkora óta nem látott édesanyját akarja megismerkedni. Így kerül Berlinbe, ugyanis Európa egyik legnyitottabb városába költözött az időközben leszbikus kapcsolatban élő anyja.
Menekülését és újrakezdését mutatja be második, angolul ’Exodus’ címen megjelent kötete. Másképp, de szintén kihívásokkal teli időszak: új életet kezdeni egyedülálló anyaként, egy új városban, ismeretlen nyelvi és kulturális közegben. Mindezt minimális kezdőtőkével.
A zsidó közösségtől Berlinbe költözésével elszakad. Nem a szatmáriak állnak élete és új kötete középpontjában. A politika, a feminizmus, a tolerancia, a (zsidó) nacionalizmus az életét és írását meghatározó társadalmi témák.
Zsidónak lenni ateistaként is lehet
Felkeresi Sachsenhausen-i koncentrációs tábort, amely első személyes tapasztalata a szatmáriak által Isten jogos büntetésének tartott Holokausztról. Megismeri a shoah-túlélő olasz író, Carlo Levi és a XVII. századi németalföldi, zsidó filozófus, Spinoza gondolatait. Rájön, zsidónak lenni nem feltétlenül az izraelita hit (bigott) követését jelenti. A zsidóságnak van számos más, kulturális, nemzeti aspektusa. Egy zsidó lehet meggyőződéses ateista is. Példa erre a cionisták többsége. Ahogy horizontja tágul, úgy válik egyre elfogadóbbá az őt nem toleráló szatmáriakkal szemben. Azt is akceptálná, ha fia, Isaac az ultraortodox életmódot választaná.
Carlo Levi (1902-1975) olasz festő, író és antifasiszta ellenálló, később baloldali politikus volt. A Mussolini-idők bevett szokását követve antifasisztaként egy elszigetelt dél-olaszországi településekre száműzték. Alianoi tartózkodása ihlette a 'Krisztus megállt Ebolinál' (1848) című regénye megírására, amelyben megrázóan ír a parasztság szegénységéről. Könyvben és filmen is világsiker lett.
Világnézeti nyitottsága új szintet ér el, amikor beleszeret a német Markusba, akinek meggyőződéses nemzetiszocialisták voltak a nagyszülei. Zsidó, illetve náci vicceken nevetnek együtt.
Vallási terror állami menlevéllel
Feldman „a korlátlan vallásszabadság által leplezett női diszkriminációt” veti a nyugati, így a német társadalom szemére is: a szigorú európai szekularizációval az állam teljesen kivonult a vallási közösségek életéből. Szabad teret ad az egyházaknak és a vallási rítusoknak. Az állam a szekularizációra hivatkozva akkor is becsukja a szemét, ha a vallási közösségekben érzelmi, vagy akár tesi erőszakkal, tehát amorális vagy akár jogellenes eszközökkel érvényesítik a hittételeket. Például súlyosan diszkriminálják, érzelmileg és fizikailag is megalázzák a nőket, ahogy ezt Deborah is elszenvedte. Ismét igazolódik a kötetet meghatározó alaptétele: ’A magánélet politika’.
A fordítással új könyv született
A németül ’Überbitten’ címen most a könyvesboltokba került kötet az impresszum szerint az angolul 2014-ben megjelent ’Exodus’ fordítása. Valójában az eredetit csak vázként használta a fordító, Christian Ruzicska.
A német változat a műfordító és az író koprodukciója. Ruzicska minden fejezet lefordítása után összeült Feldmannal, hogy németül átdolgozzák az eredetit. Általában bővültek a párbeszédek, részletesebbek Deborah érzéseinek, motivációinak leírásai. Részben a jelenetek sorrendje is változott.
Ugyanarról másképp, mégis hitelesen?!
Feldman már nem érzi magáénak 2014-es írását. Ezért nem akarja, hogy szöveghű fordítása jelenjen meg. Angolul sem engedi újra kiadni az ’Exodus’-t. Az írónő az amerikai társadalmat okolja: „Amerikában azt a képet kell mutatnod magadról, amit a társadalom rólad lát. Az olvasók azt várják, hogy az író megerősítse a korábban már kialakult véleményüket. Ezt tettem az ’Exodus’ megírásakor. A kötet nem volt hazug, de sokban nem a magam, hanem a rólam szóló sztereotípiák tükre volt.”
|
„Történeteket újraírni legitim”
Egy korábbi regény, akár önéletrajzi kötet átírása nem egyedülálló. A francia író-kritikus, Serge Doubrovsky az ’autofikció’ műfaji meghatározást adta ennek. A német irodalom Parnasszusán álló Goethe a ’költészet és igazság’ ("Dichtung und Wahrheit") szópárt használta, amikor egy utóbb átírt kötetéről beszélt. Szerinte az idő múlásával és új tapasztalatok, információk birtokában természetes, hogy másképp értékeljük azt, ami korábban velünk történt. Akár máshogy is emlékezhetünk rá. „Történeteket újraírni legitim. Szélesíti az irodalmár lehetőségeit is.” |
Beszédes cím, amit kevesen értenek
Újragondolás eredménye volt a német cím is. Az ’Überbitten’ német szónak hangzik. Valójában jiddis kifejezés. Jelentése ’megenyhülni valaki iránt’. De nem pozitív értelemben. Lenézést is kifejez a személlyel szemben, aki iránt a megenyhülés történt. Önkritikusan ilyennek találja Feldman viszonyát a szatmári közösséghez.
Petrus Szabolcs
