Akkor még senki nem sejtette…
Hideg szél, eső és ködszitálás. Az írek mégis lazák és jó hangulatúak – tapasztaltam, amikor 2019 decemberében a nyugat-írországi városban jártam. Mindenki a nagy napra várt. Hónapokig tartó előkészületek után színes utcai programokkal és tűzijátékkal akarták megnyitni a Galway-iek a város történetében különlegesnek ígérkező 2020-as évet. A 80 ezres városban minden készen állt, hogy átvegyék az ’Európa Kulturális Fővárosa’ címet. A 2019 végi megnyitót ’Ciara’, a 2020-as eseménysorozatot pedig a ’Corona’ tette semmivé.
Időjárás: A tapasztalat rácáfol a sztereotípiákra
’Ciara’ egy ítéletidőt hozó front volt. A jelenség megszokott a Atlanti-óceán partján fekvő településen. Különösen télen gyakori a heves eső, a viharos szél és a köd kombinációja. A szervezőbizottság kénytelen volt lefújni a kültéri ünnepséget. Amit a programokat szervező testület elnökét, Helen Marriage-et a sírás szélére vitte, azt meglehetősen lazán vették a város lakói. A számtalan kocsmákba özönlöttek az emberek, sört ittak és élő zenére táncoltak.
Írországban az ítéletidő is lehet szép!
Cliffs of Mohr. A Galway-í partvidék legnagyobb természeti attrakciójából nem sokat láttunk...
Egy némethez hasonlóan, 15 éve Németországban élőként és ’németesen gondolkodóként’ engem meglepett, hogy a közismerten viszontagságos klímaviszonyok ellenére nem csak a megnyitót, hanem szinte minden programot a szabadba terveztek a Galway-iek. Valószínűig ez a lazaság vonz évek óta sok hazájának hátat fordító németet a szigetországba.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az ír éghajlatnak van kellemes oldala is: az óceánnak köszönhetően télen sincs igazán hideg és nagyon gyorsan változik az idő. Nem egyszer reggeli közben a konyhaablakból szakadó esőt láttam, koradélelőtt mégis napsütésben kezdődhetett az aznapi kirándulás. Az esőkabátot viszont a felhőtlen ég ellenére sem volt tanácsos a szálláson hagyni.
Szakadó esőből reggel kellemes kirándulóidő koradélelőttre.
Kik vagyunk?
- hangzott a rendezvénysorozat mottóját adó kérdés. Mindenekelőtt európaiak! – a választ nem csak a szervezőbizottság által tervezett eseményeknek kellett volna visszhangozniuk. A város lakói valóban így érzik. Tisztában vannak vele, hogy gazdaságilag és kulturálisan is rengeteget profitáltak Írország EU-tagsáságból. Ezért fontosnak tartják, hogy amikor a nacionalizmus és a populizmus sok tagállamban teret nyer, hitet tegyenek az európai integráció mellett. A Galway-iek a Brexit időszakában, amikor a brit szigeten konjunktúrája van az idegenellenességnek, meg akarják mutatni, hogy szeretik a multikultit.
Az ’Európa Kulturális Fővárosa’ év szimbóluma Galwayben.
Hasonló tapasztalatokat szereztem, amikor 2007-ben egy hónapig Dublinban angolt tanultan és 2019 végén az ír szigeten turistáskodtam. Sok a más tagállamokból és az Európán kívülről érkezett külföldi. Jól integráltnak tűnnek, beszélik a nyelvet és együtt isznak az írekkel a pubokban. Az írek termesztésnek tartják a jelenlétüket, ahogy a sok lengyel boltét és indiai étteremét is. A pubokban megannyi slágert és rockot játszanak a zenekarok, mint ír népzenét. A turistáknak pedig kifejezetten örülnek. Kíváncsiak a kontinens és a világ más tájairól érkezőkre. Szokásaikról, kultúrájukról, gasztronómiájukról érdeklődnek.
When God made time, he made plenty of it.
Amikor Isten az időt adta, eleget adott belőle - hangzik egy ír mondás. A sziget lakóinak mottója is lehetne. Mediterrán lazasággal kezelik az időpontokat. Ez idegesítő, ha az Airbnb szállásadóval beszélünk meg kulcsátadást. De szimpatikus, hogy lazán veszik a problémákat is. Ebből ered az írek irigylésre méltó könnyedsége és jókedve.
It could be worse. Lehetne rosszabb is – mondta a szállásadó, amikor sűrű köd volt egy olyan nap reggelén, amelyikre túrát terveztem a csodálatos óceánpart mentén. Igaza volt. Lehetett volna viharos szél és eső is, ahogy az elmaradt megnyitó napján. És bizakodni is megért. Mire a partra értünk, kisütött a nap!
Sajtparadicsom a gasztrosivatagban?!
A 80 ezres Galway a legnagyobb település a nyugat-ír atlanti partvidéken. Két egyetemével és sok külföldi diákkal fiatalos, multikulti, pezsgő kulturális életű város. A főtér, az Eyre Square és a főutca, a High Street néhány éve megújult. A körülöttük fekvő belváros nagyrészt a gyalogosoké. Egymást érik a bárok, éttermek, üzletek. Kora reggeltől késő estig nagy az élet. A főtér közelében minden nap piac van, színes forgataggal, friss zöldséggel, gyümölccsel és hallal, valamint sok ócskasággal.
High Street
High Street
Eyre Square
A megnyitót 'elfújta a szél'. A pubokban mégis jó volt a hangulat!
Írország nem gasztronómiájáról híres. Ezt tudják a helyiek is. Tradicionális ír étteremnél jóval több olasz, görög, indiai, kínai van. És a sort folytatni lehetne a végtelenségig. Viszont tejtermékeik, különösen sajtjaik miatt nem kell szégyenkezniük. Talán túlzás, hogy a ’Sheridans Cheesemongers’ a világ legjobb sajtboltja, ahogy a Galway-iek állítják, de kétségtelen, hogy a választék és az ízek lenyűgözőek.
Nem csak egy város
A címet Galway városa nyerte el, de az EU Kulturális Fővárosa szabályzata kifejezetten megengedi a környék bevonását. Ez egy olyan festői szépségű környéken, mint a Galway County a szervezőknek is egyértelmű volt.
Cliffs of Mohr. Ilyennek láttuk...
Cliffs of Mohr. Ilyennek kellett volna lennie...
Az egész éven át tervezett rendezvénysorozatra 40 millió eurót szánt a városvezetés, amihez még 1,5 milliós uniós támogatás jött. Építkezések, drága presztízsberuházások egyáltalán nem voltak. A szervezők mindent kulturális rendezvényekre akartak kiadni. Az előzetes programban 1.900 szerepelt! Rengeteg. Átláthatatlanná is tette a kínálatot. De így passzolt legjobban az ír lazasághoz. „A lényeg, hogy aki Galwayba jön, az éve minden napján több program közül választhat a migráció, a nyelv és a természet mottók jegyében” – nyilatkozta 2019 december végén a programokat szervező testület elnökét, Helen Marriage.
Galway csábító úti cél marad!
Akkor még rémálmában sem gondolta, hogy a megnyitót a szó szoros értelmében elmosó ’Ciara’ után a ’Corona’ mindet más programot semmivé fog tenni.
De az élet tovább fog menni a világjárvány után. Ha Galway nem lesz ismét ’Európa Kulturális Fővárosa’, de a település és az atlanti-partvidék szépsége megmarad. Ahogy az írek lazasága is. A Galway-iek az utcákon és a pubokban tervezett rendezvények nélkül is gondoskodni fognak a jó hangulatról, ahogy ezt eddig is tették. Galway továbbra is csábító úticél marad!
A város nagy fia, James Joyce társaságában Dublinben.
Petrus Szabolcs
