Budapest fagyifőváros. Egymást érik a fagyizók. A minőség jó, de nem a legfelkapottabbak a legjobbak. Fagyirajongó vagyok, ezért elhatároztam, végigjárom a legtöbbet dícsért helyeket és bemutatom a személyes kedvenceimet is.

Magasan van a mérce!

Néhány éve a fagyi hazájában, Itáliában élek. Olaszországban szinte csak az a kérdés, jó, vagy különlegesen finom fagyit nyalok. Ezért nálam magasan van a mérce. Magyarországon nagy hagyományai vannak a jeges nyalánkságnak, az utóbbi években pedig valóságos fagyizónyitási láz tört ki. A régiek és az újak között is sok a kipróbálásra érdemes.

Budapest legjobb hírű fagyizóinak tesztje vegyes szájízt hagyott bennem. Több nem szolgált rá a toplistás helyezésre, valamint a nagy számú dicséretre és igazolta Kolonics Zoltán ötcsillagos mestercukrász szavait: „Rengeteg fagylalt van a piacon, köztük sok szakmailag nagyon nem megfelelő.” Ezért elkalauzolom a Könyvtacskó olvasóit kevésbé ismert, de szerintem nagyon jó fagylaltozókba is.

Kő fagyi? - Ilyen nem!

Az agyondicsért hely a Bartókon a fehérboros fagyiról ismert. Ezt nem kóstoltam. Helyette a sokféle erdeigyümölcs-ízből választottam egyet, a szedret, ami olyan volt, amilyennek lennie kell: a gyümölcs és nem a cukor dominált. Hozta az elvárt színvonalat a mascarponés füge is.

A cukor-, és tejmentes csoki azonban elrontotta az egész ízélményt. Evidens, hogy ezt 80-90 százalékos csokiból kell készíteni. A Bartókon viszont az íze alapján közepes minőségű tejcsoki töménységűből főzték, tej helyett vízzel!

Kő fagyi? – teszi fel a kérdést a cégér. Ilyen nem, különösen nem 1.200 forintért!

Kell fagylalt? – Igen, de inkább a szomszéd utcából.

A név a városszerte ismert ’Kő fagyi?’-éra emlékeztet. Nem véletlenül. A netről tudható, hogy az üzemeltetők testvérek. A családi hagyományt követve a fagyi a Maros utcában is drága, de ízletes, és a kiszolgálás is kedves. Baj van viszont az állaggal. Nem volt rekkenő hőség, ennek ellenére, ahogy a képen is látszik, már akkor olvadt, amikor a kezembe vettem.

Gelateria Artigiana: 30 éve a topon

Aki a Városmajor környékén fagyizna, jobban jár, ha a Gelateria Artigiania mellett dönt a Csaba utcában. Budapest talán első igazi olasz fagyizójában anyukámmal törzsvendégek voltunk a ’90-es években. A több mint 20 íz között sok a fantáziadús kreáció, én mégis gyerekkori kedvenceim mellett döntöttem: a Zuppa Inglese, egy klasszikus vaníliás olasz krémédesség hűs változata és az erdei gyümölcs mellett.

Ahogy a legtöbb felkapott budapesti fagyizóban, az árak itt is borsosak és külön kell fizetni, ha nem a papírízű rendes tölcsérbe kérjük a fagyit.

Erdős és fiai: a kevesebb több lenne

A családi cukrászda a Kelenföldi pályaudvarnál nagy választékáról és saját kreációiról híres. Legalább 30 íz fogadott. Feleslegesen sok. Túl nehéz választani, sőt, mire végigolvastam, már el is felejtettem az elsőket. Ráadásul, ha ekkora a választék, a nagy forgalom mellett is szinte biztos, hogy több napos a legtöbb.

Két saját kreáció mellett döntöttem: ’Mozart’ és ’Erdős fagyi’ (fehércsoki málnával és pisztácia darabokkal). Amikor láttam, milyen kicsik az adagok, kértem még egy kenés tejfölös-mézes-málnát. A legjobb az ’Erdős fagyi’ volt: gazdagon került bele pisztácia és a túlságosan édes fehércsoki ellenére is kiérződött a málna. A ’Mozart’ néven gyakorlatilag pisztáciafagyit kaptam sok és nagy Mozartgolyó-darabbal, anélkül, hogy a kettő egységet alkotott volna. Gyakorlatilag hűtött Mozartgolyót nyaltam. Az igazi csalódást a tejfölös-mézes-málna okozta: ha volt benne egyáltalán méz, sokkal kevesebb, mint cukor, és a gyümölcs íze se érződött.

Az összhatást rontotta a kedvetlen kiszolgáló. Annak ellenére, hogy én voltam az egyetlen vendég, a választék pedig hatalmas, 10 másodperc után már türelmetlenül várta, mikor választok. Miután meglehetősen csúnyán, a feláras édestölcsérbe kente az aprócska adagokat, 1.400 forintot kért el.

Daubner: megáll az idő

A városszerte ismert cukrászda fagylalt terén a parfétortáiról híres. A környéken életem gyerekkoromban, így szinte minden családi ünnepségen ez volt a desszertnek. A parfétorták ma is szerepelnek a kínálatban. Kinézetük és az ízkombinációik változatlanok, kapható a kedvencem, a málna-csoki is.

Az évtizedek óta permanens átalakítás alatt álló cukrászdában hosszú sor fogadott, amiről leginkább a rossz szervezés tehet: először a pénztárnál kell sorban állni, másodszor pedig a blokkal a kifizetett sütiért. Mint, a szocializmusban! – gondoltam, amikor 20 év után belépve megállapítottam, hogy itt semmi nem változott. A sor mellett az eladók kedvetlensége is a létezett szocializmust idézi.

Daubnerék klasszikus magyar, krémes fagyit készítenek. Nem ez a kedvencem, de ebben nagyon jók a Szépvölgyi úton. Magyaros kreációk mellett döntöttem: a túró és a somlói is ízletes volt, nem édesebb a kelleténél. A málnában pedig a gyümölcs íze dominált. A krémes fagyi szükségképpen gyorsan olvad, így a Daubneré is.

Az én fagyim...

...és együtt barátaiméval, akik elkísértek a körútnak erre az állomására.

Az összhatásnak jót tett a 300 forintos ár az egész nagy gombócokért. Nem több, mint a budapesti átlag, és messze a felkapott fagyizók alatt van. Talán, mert Daubnerék nem szerepelnek a fagyis toplistákon.

Hollósy cukrászda: nem az idő szépíti meg az emlékeket

Szintén klasszikus cukrászda hagyományos magyar krémfagyival a Pasaréti téren, ahova gyerekkoromban nagymamámmal jártam. Ameddig hazasétáltunk, pont elnyaltam a két gombócot, amiből az egyik szigorúan „piros színű gyümölcs” volt. Ha itt járok, ma is elnyalok egy ilyet, és egy továbbit a körülbelül 10 féle íz közül, gyakran a gesztenyéből. Utóbbi nagy kedvencem, amit máshol csak elvétve kapni.

A Hollósy család igazán a pasarétinél jóval nagyobb budaörsi cukrászdájáról és a süteményeiről ismert. Nem találkozni velük a Budapest legjobb fagyizóiról készülő összeállításokban. Pedig sokkal inkább ott lenne a helyük, mint több felkapott fagyizónak.

Cloud 9: Jó, de semmi különös

Az Arany János utcai fagyizóban lehet ugyan gombócot kérni, de a hely jellegzetességei az előre elkészített, saját kreációk papírpoharakban: általában két klasszikus ízű fagyi néhány szem gyümölccsel, piskótával, olajos magvakkal.

Én a pisztácia-eper, barátom a csoki-málna összeállítás mellett döntött. Jó, de semmi különös – állapítottuk meg, miközben a puhulásukat várva nagyon lassan kanalaztuk a túlhűtött fagyidesszerteket. Azt is megállapítottuk, hogy az 1.200 forintra nem szolgáltak rá a 2-3 gombócnak megfelelő kreációk.

Gelateria Vittorio: Itáliában nem így fagyiznak 

A Visegrádi utcai fagyizóban rendszerint Vittorio, az olasz tulaj áll a pult mögött. Emiatt és a Gelateria Vittorio híre okán nagy várakozásokkal érkeztem anyukámmal. A fagyi finom volt, mégis csalódtam. Itáliában élek, ahol tapasztalatom szerint szinte csak jó, vagy különlegesen finom fagyi van. Az olyan olasz településeken, ahol gyakran járok, törzshelyeim vannak, új helyeken pedig guglizok, mielőtt betérnék egy fagyizóba. így rendszerint különlegesen finom fagyiban van részem. Vittorio olasz mércével csak az átlagosan jó kategóriában van.

Arról, hogy csalódottan nyaltam az epret, a mogyorót és a csokit, a kiszolgálás is tehet. Az olaszok barátságos emberek, a gasztronómia pedig vendégközpontú. Természetes kostolót kérni a saját kreációkból. Posso assaggiare il Juve? / Megkóstolhatom a Juvét? - tettem fel a kérdést olaszul Vittorionak, aki ahelyett, hogy egy kis kanálkával nyújtott volna, kimérten tájékoztatott, hogy a milánói focicsapat neve fehércsokis kókuszt takar.

Anyukám mogyorót és Snickerst kért

A hely népszerűségéről talán a fagyinál is többet tehet az ’És megint dühbe jövünk’ című filmet a középpontba állító enteriőr. A fiatalabb olvasók kedvéért: a fagyiárust játszó Bud Spencer Terence Hillnek adott válasza szállóige a rajongók körében. „A pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt”.

Cioccolatte: Csöppnyi Itália az Újlipótvárosban

A fagyigourmet-k körében fogalom az aprócska fagyizó a Pozsonyi úton. Ide egy lelkes Könyvtacskó-rajongó kísért el. Az első benyomás pozitív volt, 10-12 íz, ideális választék. A kiszolgálás viszont előre elrontotta a szám ízét: Egy tanuló mérte a fagyit. Senki nem született kenőpálcával a kezében, de ennyi pénzért többet kellene gyakorolni, mielőtt valaki a pult mögé áll. Olyan csúnyán szervírozott fagyit, mint, amit a barátnőm kapott, ritkán látni. Ráadásul a mennyiség szemre a szokásos, amúgy se nagy adagoknál is kisebb volt. Amikor ezt a barátnőm szóvá tette, a tanuló mellett álló általában kedves tulajdonosnő a mérlegre helyezte a papírtartót és elégedetten kijelentette: „Grammra annyi, amennyinek lennie kell.” Tényleg büszkének kell lenni arra, hogy egy törzsvendég egy gyűszűnyivel sem kapott többet, mint amennyi a kiírás szerint jár? – merült fel bennem a költői kérdés, miközben kifizettem közel 2.000 forintot a 3+2 gombócért.

A Cioccolatte hagyományos ízeket és saját kreáció is kínál. Előbbiből epret és piemonti mogyorót, utóbbiból a giandiuiát, egy torinói csokis-mandulás nugát desszert fagyi változatát próbáltam. A giandiuia egyébként a Nutella őse, ahogy ez a Könyvtacskó korábbi cikkéből kiderül. A mogyoró igazolta a tulajdonosnőt, aki egy interjúban elmondta, hogy a névadó helyről érkezik az alapanyag. A másik kettő is hamisítatlan olasz fagyi volt. A Vittorio Gelateriával ellentétben a Cioccolatte megadja az Itáliában megszokott különlegesen jó fagyi élményét az Újlipótvárosban.

Minus 11: Különleges ízek

Aki ad a minőségre Hűvösvölgyben és a Római-parton a Minus 11-ben fagyizik. A 2018. óta működő fagyizókban nem egyedi kreációkat kínálnak, mégis különleges a választék: muscavado, japán pisztácia, tonka, sudachi citrom, bergamottos fehér csoki. Szüleim Hűvösvölgyben laknak, így már a nyitás után kipróbáltam a Minus 11-et, amikor még nem volt közismert a minőségi fagyi kedvelői körében. A viszonylag magas ár valószínűleg sokakat elriaszt, pedig arányos: elsőosztályú a minőség és a kiszolgálás is. Utóbbi rész a kostolás, mégpedig nem csak a fagyizni vágyók kérésére. Ha az eladók látják, hogy valaki elsőszőr tér be, a választás előtt kifejezetten ajánlanak 1-1 kiskanálnyit valamennyi ízből!  Kritika talán csak a választékot érheti: 10-15 nagyrészt különleges íz, amelyek a nyitás óta alig változnak. Ha valaki gyakran fagyizik és néhány íz kiesik, mert nem szereti, ahogy én például a sóskaramellt, a maradók unalmassá válhatnak.

Pichler: Fagyihungarikum 

A legkülönlegesebb fagyit a Pichlernél kaptam a Ferenciek terénél, a Kossuth Lajos utcában. A netről tudtam, hogy a fagyi mellett a házi készítésű kürtös kalácsról híres a cukrászda. Odafelé menet vacilláltam, melyiket egyem. A boltba belépve tátva maradt a szám, amikor láttam, mit kapnak az előttem állók: fagyit kürtös kalácsban! A kérdés eldőlt, mind a kettőt kipróbálom! Igazi hungarikum és isteni! Az ötlet Szicíliából jöhet, ahol elterjedt a briósba mért fagyi.

A fagyi talán nem a legjobb, de finom. A málna csak annyira volt édes, mint a gyümölcs. A Rákóczi túrós pedig a klasszikus sütit juttatta az eszembe. Na, és a kürtös kalács! Mennyei volt. Nem agyoncukrozva, és nem is túl nagy – a két ok, amiért kerülöm ezt az utóbbi években Nyugat-Európát is meghódító erdélyi édességet. Az utolsó falat pedig igazi meglepetés volt: a tölcsér alakú kürtöskalácsot alul csokikocka zárt le. De e nélkül se folyt volna ki a kürtöskalácsból a kreációhoz jól illően, az ideálisnál picit hidegebb fagyi.

A Pichler féle fagyi-hungarikum úgy megfogott, hogy néhány nappal később visszatértem a barátommal. Másodszor csokit kértem a málna mellé, ami szintén nem okozott csalódást.

1.200 forint a kürtöskalácstölcsérért és két gombóc fagyiért szerintem rendben van, különösen a felkapott fagyizókkal összehasonlítva.

Málna, The Pastry Shop: A legfinomabb fagyi!

Körutam legjobb fagyija! A Gerbaud volt főcukrászának eldugott üzletében a Bécsi út mellett, a Kolosy térnél nem nagy a választék. Tíz klasszikus gyümölcs-, és krémes íz közül választhatunk. Ennél nem is kell több, ez garantálja legjobban a frissességet és a kézműves készítést.

Mestermű volt a természetes színű és ízű málna és az őszibarack is. Csak annyira voltak édesek, mint a jó érett gyümölcs. Az ízélmény igazolta, amit az ötcsillagos mesterszakács a fagyik összetételéről mondott egy interjúban: Nem tartalmaznak térfogatnövelőt, állományjavítót és festékanyagot, a gyümölcsízek gyümölcspüréből készülnek, tej- és gluténmentesek. A krémeseket hagyományos módszerrel, tojással, tejszínnel és cukorral főzik, majd feldúsítják azokat a megfelelő ízekkel.

Na, és a fagyi állaga! Akkor se volt fagyos, amikor megkaptam, rögtön jól lehetett érezni az ízeket. Mégse kezdett olvadni, még az utolsó nyalásoknál is krémes, nem pedig folyós volt. Kolonics Zoltán egy interjúban elárulta ennek a titkát is: A fagyit süllyesztett pultból mérik -10 fokon tartva. Így pont akkor éri el a -8 fokos ideális hőmérsékletet, amikor a vendég nyalni kezdi.

Arra, hogy a Málna valódi kézműves hely, bizonyíték, hogy az alapító-tulajdonos maga jött ki kiszolgálni a vendégtérből is jól látható konyhából. A cukrászda vendégközpontúságát pedig Kolonics reakciója érzékelteti, amikor a kínálatban nem szereplő habot is kértem a fagyira: visszaszaladt a konyhába, hogy megnézze nem maradt-e az éppen készülő édességekhez használt tejszínből. Sajnos nem, de ezért kárpótolt a kedvessége és a tökéletes fagyi adta ízélmény.

Akinek lehet okuk a büszkeségre: Kolonics Zoltán és neje, Varga Ágnes, a Málna tulajdonosai.

Kolonics Zoltán nem adja olcsón a fagyit, de a minőségért szívesen nyúltam mélyebben a zsebembe. Biztos, hogy vissza fogok térni és a fagyiszezon után kipróbálom a süteményeket is, a Málna főprofilját. 

Petrus Szabolcs, aki a fagyikat elnyalta és a szigorúan szubjektív összeállítást készítette.

Ha tetszett a bejegyzés, olvasd el a Könyvtacskó korábbi írásait is a fagyi történetéről és a spagetti-fagyi feltalálásáról.