A védőoltás feltalálásával sikerült legyőzni a rettegett feketehimlőt. Eleinte nagy volt a társadalmi és a tudományos ellenállás, és az egyház is elítélte a százmilliók életét megmentő módszert.
„Minden halálok legborzalmasabbika”
A feketehimlő legyőzése az orvostudomány egyik legnagyobb diadala.
„A halál legborzalmasabb szolgája”
– írta le Thomas Macaulay angol történész a kórt, ami évszázadokig az emberiség egyik legnagyobb ellensége volt. Még a XX. században is, amikor volt már védőoltás, félmilliárd embert fertőzött meg, többségében gyerekeket. Volt, amikor minden harmadik földlakó fertőzött volt és sok olyan időszak is, amikor egy régió lakosságának fele a kórban szenvedett. A feketehimlőt a magas mortalitás tette veszélyessé, amely Amerikában a 80 százalékot is elérte!
„Legyőztük a fenevadat!”
A kórokozó, az orthopox vírus ma már csak a laborokban él. A Világegészségügyi Szervezet (WHO) 1980-ban hivatalosan kiirtottnak, a betegséget pedig legyőzöttnek nyilvánította. WHO se előtte, se azóta nem tette meg ezt más betegséggel!
Az utolsó fertőzöttet 1977-ben Szomáliában, az utolsó halottat pedig ’78-ban Angliában regisztrálták. Utóbbi a University of Birmingham Orvostudományi Karának megfertőződött laboránsa volt. Magyarországon a XX. század első évtizedétől nem volt beteg.
A vírus kiirtása után a legtöbb helyen megszűnt a kötelező védőoltás: az USA-ban és Nagy-Britanniában a ’70-es években, az NSZK-ban ’76-ban, az NDK-ban, ahol a legtöbb szocialista országhoz hasonlóan számos vakcina felvétele kötelező volt, ’82-ben.
Hét lakat alatt
Hivatalosan két helyen őrzik a vírust: az amerikai Egészségügyi Minisztérium atlantai biztonsági laborjában, a Centers for Disease Control and Prevention (CDC) falai között és az orosz Állami Virológiai és Biotechnológiai Kutatóközpontban (Vektor), a szibériai Kolcovoban.
A nyugati hírszerzés szerint Szaddam Husszein alatt Irakban is volt a veszélyes kórokozóból. Észak-Koreában pedig jelenleg is őriznek belőle. Érthető, hisz biológiai fegyverkénti bevetésével jól lehet zsarolni. Sokkal meglepőbb, hogy 2014-ben az amerikai Élelmiszer és Gyógyszer Hatóság, a Food and Drug Administration (FDA) Silver Spring-i központjában egy kallódó kartonban hat üvegcsére bukkantak a rettegett kórokozóval.
A fekete himlő továbbra is veszélyezteti az emberiséget. Számottevő egy terrortámadás kockázata himlővel. Az amerikai biztonsági szervek 2001-ban ’Dark Winter’ fedőnéven egy fekete himlővel elkövetett merényletet, illetve az arra történő reagálást szimulálták.
A vírust különösen veszélyessé teszi, hogy a kötelező védőoltás megszüntetése miatt többségünk immunrendszere ismét naiv: természetes védekezőképességünk leépült. Hogy ez mit jelent, mutatja, hogy amikor Jeffrey Amherst angol tábornok 1763-ban, a Pontiac nagyfőnök vezette indiánlázadás idején rájuk szabadította a kórokozót, 80 százalékos volt a mortalitás, mert az őslakók immunrendszere teljesen felkészületlen volt.
Hasonló, mégis más
A XVIII. században közismerté vált, hogy a fejőnők, akik a relatív veszélytelen tehén himlővel megfertőződtek, nem kapják meg a feketét. Erre alapozva egy angol orvosnak forradalmi ötlete támadt: Edward Anthony 1796-ban egy fertőzött fejőnőtől vett tehén himlőt fecskendezte egy 8 éves fiúba, majd a következő hónapokban többször fertőzöttekkel vitte kapcsolatba, mégis egészséges maradt.
Az eljárást a tehén himlő latin nevéből (variolea vaccinea) vaccination néven jelölte. Louis Pasteur pedig egy évszázaddal később a vaccination nevet adta az akkor már elismert módszernek. Így Nagy-Britanniában 1840-ben mindenki számára ingyenes lett az oltás, majd 1853-tól kötelező.
A fekete himlő megelőzésére korábban is volt módszer. A XVIII. század elejétől a betegektől kinyert himlőt juttattak az egészségesekbe, akik körülbelül 12 nap múlva megbetegedett: láz, fej- és hátfájás, kiütések következtek. De a veszélyes komplikációk, a máj- és a vesebetegség, és az ezekkel járó véres fekélyek elmaradtak. A módszert a variolation névvel illették.
„Isten akaratát az ember meg ne másítsa!”
Az angol írónő, Lady Mary Wortley Montagu 1717-es útileírásában beszámolt arról, hogy Konstantinápolyban sorban állnak az egészségesek, hogy himlővel fertőztessék meg magukat. „Nem ment el az eszük. Épp ellenkezőleg. Tudják, hogy a megbetegedés kellemetlen, de megmenti az életüket.” Az önkéntes fertőzöttek szanatóriumokban töltötték a lappangás és a betegség idejét, ahol népünnepélyre emlékeztettek a mindennapok. „Boldogok voltak, hogy örökre védve lesznek a halálos kórtól.” Az immunrendszerük erősítése érdekében a szanatóriumban mindenki, és sokan utána is felhagytak a húsevéssel.
Lady Mary fekete himlőben vesztette el a bátyját, neki pedig elcsúfította az arcát a kór. Ezért mindent megtett a módszer angliai népszerűsítése érdekében. Még fiát is megfertőztette.
Egészségeseket megfertőzni?! - a módszer terjedését, mint oly sokszor a történelemben, a katolikus egyház elutasítása akadályozta Európában.
„A betegség Isten büntetése, a gyógyulás pedig az ajándéka az azt kiérdemlőknek. Isten akaratát az ember meg ne másítsa!”
– hirdették a szószékekről.
A szkepszist növelte, hogy a beszámoló egy nőtől származtak. „Egy tudatlan asszonyállat ír egy primitív nép szokásairól. Ennek kellene hinnünk?!” – „Nem!” – válaszolta meg saját kérdését a brit orvoskamara lapjának korabeli cikkírója.
Pedig egyre több beszámoló érkezett a módszer hosszú múltjáról és eredményes alkalmazásáról Kínában, Indiában és az arab világban. Sőt, a XVII. században dán, svájci és lengyel alkalmazásáról is voltak hírek.
Nyugaton 1721-ben a bostoni járvány alatt épp egy teológus, Cotton Mather alkalmazta szélesebb körben. Ghánai rabszolgájától tudta meg, hogy a fekete kontinensen régóta így küzdenek a himlő ellen. Mather szkeptikus volt, de hitt neki, mert „ugyan fekete, de egész tisztességes fickó”.
Tökélyre vitték
Idővel a brit orvosok is elkezdtek immunizálni. Sőt, javítottak az oszmán módszeren. Egyrészt, nemcsak a bőrre kenték a kórokozót. A kor csodaszernek tartott érvágás elve szerint a felnyitott bőr alá juttatták. Másrészt, a fertőzés előtt az immunrendszer erősítésével, a betegség alatt pedig speciális kúrával segítették a szervezetet a betegség gyorsabb leküzdésében. Sőt, lelkileg is felkészítettek az önkéntes betegségre.
A módszer népszerűvé válásában segített, hogy a walesi hercegnő, Caroline von Ansbach apósa, I. György király engedélyével 1722-ben megfertőztette a fiát. De mivel a lappangás és a betegség ideje alatt izolációba kellett vonulni, nem lehetett dolgozni és ápolásra volt szükség, a szegények nem engedhették meg maguknak az immunizálást. Az is eltántorította őket, hogy a kevés szövődménnyel vagy halállal járó eset nagy hírverést kapott. Például Earl of Sunderland fia, aki belehalt az eljárásba. Pedig a mesterségesen fertőzötteknél csak 1:60-hoz volt a halálos kimenetel valószínűlege. A természetes fertőződésnél tízszer ekkora!
„Akiknek kevésbé értékes az élete”
A felső osztályok felismerték, hogy az alsó néprétegedben pusztító járványok a sok beteg és halott miatt munkaerőhiányt és így bérnövekedést okoznak. Majd azt is belátták, hogy a szegények a gazdagokat is fertőzik. Ezért anyagilag kezdték támogatni a szegények immunizálását. Így az ’urak’ a variolation veszélytelenségét és eredményességét is tesztelni tudták. A Newgate-i börtön hat elítéltje büntetésenyhítést kapott a kísérletért: a sikeres immunizálás után szabadok lettek. A Soho egyik árvaháza pedig valóságos állatkert lett: a londoniaknak mutogatták az önkéntesnek éppen nem nevezhető megbetegítést túlélt és a himlő ellen felvértezett gyerekeket.
Amerikában az immunizált rabszolgák drágábbak lettek. Angliában pedig plusz ’kvalifikáció’ lett a védettség a háztartási alkalmazottaknál. Nem fenyegették megfertőzéssel a rájuk bízott gyerekeket, akiket a gazdag szülők nem mertek immunizálni.
Lassan jött tudományos elismerés
Mitől alakul ki a himlő? A gyógyultak, a megbetegítéssel immunizáltak és az oltottak is végleg védettek? Fertőzhetnek-e a védettek? Ha igen, mikor és mennyi ideig? – a nyitott kérdések táplálták az összeesküvés- elméleteket és az ellenállást. De az egyre inkább tudományos érvekkel és adatokkal folytatott vita eredménye lett az epidemiológia, a virológia és biostatisztika születése.
Mérföldkő volt a tudományos elismerésben a variolation alkalmazási protokolljának lefektetése. A suffolk-i sebész, Robert Sutton eljárása a XVIII. század végén standarddá vált. Ezt vették át a módszert elsőként tömegesen alkalmazó londoni és bostoni intézmények.
Sutton a ’hőskor’ messze legsikeresebb immunizálója lett. Máig tisztázatlan, hogy sikerült tízezreknél súlyosabb szövődmények nélkül alkalmaznia a mesterséges megfertőzés módszerét. Talán másoknál csak enyhe lefolyást okozott vírusokat használt; vagy speciális módon juttatta be a kórokozót; esetleg csak jó egészségi állapotúakat, erős immunrendszerűeket kezelt - nem tudjuk. Az viszont tény, hogy Sutton meggazdagodott. Immunizáló klinikája Kensingtonban a nyitás évében 1694-ban 6.300 guinea, mai árfolyamon 1,2 milliárd font bevételt ért el.
A fejlődést nem lehet megállítani
Sutton sikere ellenére a variolationt hamar felváltotta az oltás, mert:
- nem kellett hozzá átvészelni a betegséget, nem volt tehát ápolási költség,
- biztos és végleges védelmet nyújtott,
- nem fenyegetett mások megfertőzésének veszélye a betegség mesterséges előidézése alatt.
Sok brit mégis a variolation-t választotta, mert nem bíztott az addig teljesen ismeretlen védőoltásban. Tehát ugyanaz játszódott le, mint, amikor az immunizálás volt új, és ezért elutasított.
Az ellenállás ideológiai bázisa ismét az egyház volt: „Bűnös beavatkozás a természet rendjébe ember és állat keverése.” A nyakatekert megfogalmazással az ellen keltek ki a szószékekről, hogy Edward Anthony a tehéntől vett vírussal oltott. „Ne engedjétek állattá változtatni a gyerekeiteket” – hívott fel például még 1890-ben is egy lelkész a dél-nyugat-angliai Gloucesterben. Sok orvos pedig attól félt, hogy a tehénhimlővel együtt más állati betegségeket az emberbe juttat a védőoltás.
A vita örök
A védőoltás kötelezővé tétele a XIX. század elején lett politikai cél. A lelkiismereti okból történő megtagadás fogalma ekkor alakult ki. Tehát nem a katonai szolgálat megtagadásával született. Először a variolation módszert tiltották meg, hogy konkurencia nélkül maradjon a védőoltás, majd kötelezővé is tették a vakcina felvételét.
A viták középpontjában ma is aktuális feszültségek álltak:
- népészségügy vs. az egyénre kényszerített oltási kockázatok és mellékhatások
- közösségi érdek vs. az egyén döntési szabadság, vagy ahogy az alkotmányjogászok kifejezik: a személyiség szabad kibontakoztatásához fűződő jog
- ignorálni kell-e, illetve szabad-e az egyén szabadságát, ha a többség szerint rossz döntést hoz?
„A rossz döntés meghozatalának a joga is megilleti a szabadon született angolokat” – hangzott el a kötelező oltás bevezetéséről folytatott vitában a londoni Westminsterben 1876-ben.
Petrus Szabolcs
