Jó, hogy egy magyar író saját neve alatt, blogján és a Facebookon a könyvéhez arcát is adva, meleg témájú regényt ír.

Jó, hogy a szereplők magyarok, a történet többségében budapesti, mindenki által ismert helyszíneken, tehát közöttünk játszódik. Hadd idézzem ide is Nádasdy Ádám találó gondolatatit: a melegek emancipációja felé vezető első, talán legnehezebb lépés a társadalom tudtára adni, hogy a melegek nem csak a művészvilágban, hanem a mindennapokban is léteznek, közöttünk élnek, így, vagy úgy, de biztos, hogy mindenki ismer személyesen is a saját neméhez vonzódó férfit, vagy nőt. 

A könyv stílusa kimondottan jó, lágyan siklik a történet, életszerűek a párbeszédek, logikusan felépítettek a jelenetek, érdekes, fordulatos a történet.

Csak úgy, mint Katona André szintén meleg témájú regénye, a "Mennyi időnk van"  esetében, itt is borzasztóan zavarnak a tizennyolcas karikák a borítón. Róbert Katalinnál nem, hogy szexualitás, de még erotika sincs a kötetben. Minek hát a karika - melegekről csak nagykorúknak szabad beszélni?!

De nem akarom rózsaszín szemüvegen keresztül bemutatni a regényt. Az eddig elmondottak hitelességét csak emeli, ha megvallom azt is, ami nem tetszett. A két (vagy inkább három?) főszereplő, Alex, Patrik (és, ha a háromnál maradunk, Lilla) családi háttere, a történet alaphelyzete az amerikai tinifilmek kliséire emlékeztet. Patrik édesanyja autóbalesetben meghal, az apa szemernyit sem törődik fiával, nincs hozzá egy jó szava sem, igazi rideg gyerektartás, mindez elképesztően jó anyagi viszonyok között, kacsalábon forgó palotában. Alex és Lilla (ők testvérek) szülei maguk a megértés; közös nyaralás, őszinte beszélgetések a vacsoraasztalnál, igazi meleg családi fészek. Ezek az érzelmi és vagyoni viszonyok az én ízlésemnek túl szélsőséges, a magyar valóságtól elrugaszkodott. De hogy a kiindulóponthoz visszatérjek, és ezzel kritikám élét is tompítsam, valószínűleg nem én, a harmincegynéhány éves férfi, hanem inkább tinik voltak a könyv célközönségei. (Ezt mutatják a Facebookos, moly.hu-s, többségükben kimagaslóan pozitív kommentek is.) Az viszont jó, hogy ez a réteg is szembesül a melegség, első pillantásra talán távolinak tűnő társadalmi problematikájával. 

Jó, hogy írónőnk elénk tárja, milyen nehéz szülőként feldolgozni gyermekünk melegségét; ez még Alex és Lilla szüleinél, a megértés, nyitottság szobrainál is a határokat feszegeti.

Jó, hogy látunk egy tipikus szülői, de akár össztársadalminak is nevezhető reakciót: a helyzet nyilvánvaló, de csináljunk úgy, mintha nem tudnánk semmiről, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Itt megint visszakanyarodnék Nádasdy Ádámhoz. Ki kell ugyanis mondani: melegnek lenni probléma. Probléma annak, aki meleg, mert egész életében előítéletekkel, intoleranciával kell majd küzdenie, probléma a szülőknek, családnak, mert tudják, szerettük egy nehéz utat választ, és probléma a társadalomnak, mert a másságot, az eltérést a megszokott normától nem könnyű befogadni. Mégis, ha valaki melegként boldogan, kiegyensúlyozottan akar élni, és ilyen életet kíván szerettének, barátjának, embertársának, csak az őszinteség útja járható.

Jó, hogy Alex és Patrik - egy bonyolult szerelmi háromszögből kitörve, a nehézségekre fittyet hányva – ezt az utat választják. Jó, hogy magyar melegek története happy enddel végződik. Jó, hogy van ez a könyv.              

Könyvmolyképző Kiadó, 2014, 316 oldal, 2999 Ft

Tetszett a cikk? Akkor kérünk, oszd meg a Facebookon, hogy minél többen olvassák!