’A magány kútja’, eredeti címén ’The Well of Loneliness’ a brit író- és költőnő, Radclyffe Hall 1928-ban megjelent regénye. Napjainkban már kevesen ismerik a szerzőnőt és művét. Pedig a leszbikus felsőközéposztálybeli lány fejlődésregénye mérföldkő az irodalom és az LMBTQ-mozgalom történetében is.

A kiközösítés rombolása

A főszereplő, Stephen Gordon (aki férfias keresztnevét azért kapta, mert a szülei fiúgyermeket reméltek volna) mássága maga és környezet számára már gyerekkorától nyilvánvaló. Az erősen maszkulin Stephen az első világháborúban hazáját mentőautósofőrként szolgálva ismeri meg feminin szerelmét, Mary Llewellynt. A korszellemmel és saját erkölcsi kételyeikkel dacolva felvállalják önmagukat, de boldogságuk útját állja szociális izolációjuk és a társadalmi elutasítás.

Stephen és Mary boldogtalansága történetével Radclyffe Hall (1880-1943) a világ tudtára adta a diszkrimináció rombolását. Egyúttal termesztésnek, ’Isten által adottnak’ mutatta be kapcsolatukat. ’A magyány kútja’ mérföldkő az irodalom és a melegmozgalom történetében. Hall az elsők között követelt egzisztenciához és személyiségük szabad kibontakoztatásához fűződő jogokat az LMBTQ-embereknek.

Lejárató kampány mellékhatásokkal

’A magyány kútja’ 1928-as megjelenésekor nagy botrányt kavart. „Inkább adnék ciánt egy egészséges leány kezébe, mint ezt a förtelmes irományt” – indította a Hall és regénye elleni hadjáratot a konzervatív bulvárlap, az Express. Majd a regényt, amelyben az „és ezen az éjszakán nem váltak el egymástól” volt az egyetlen, intim történést leíró félmondat, egy brit bíróság ’obszcénnek’ minősítette. „A kötet védelmébe veszi a nők közötti természetellenes praktikákat” – áll a korabeli ítéletben.        

A kötet ellen harcba hívók akaratlanul az LMBTQ-közösség emancipációját segítették: a szexuális másság és különösen az addig különösen keveset tematizált leszbikusok bekerültek a közbeszédbe.

’The Well’, a vitatott ikon

Az angol nyelvterületen csak ’The Well’-ként emlegetett regény hamar ikonikussá vált. Évtizedekig a leszbikus irodalom legjelentősebb alkotásának számított, a másságukra ráébredő lányok legfontosabb információforrása volt a társadalmi tabuk közepette. 

Paradoxon, hogy Hall sokkal inkább társadalmi, mint irodalmi feladatként látott hozzá a regény megírásához, amelynek megjelenése után általánosan elismerték irodalmi értékét, tartalma miatt viszont az LMBTQ-közösségben is kritikát váltott ki. 

Sokakat zavart a főhős öngyűlöletbe átcsapó önmarcangolása. Attól tartottak, hogy erősíti a másságukkal küzdő nők szégyenérzetét és akadályozza őket önmaguk felvállalásában. Kritizálták Stephen erősen maszkulin megjelenítését is, a sztereotípiák erősítésétől tartottak. A főszereplő valóban annyira férfias, hogy a ma olvasója transzszexuálisnak tarthatja. A fogalom a kötet megjelenésekor ismeretlen volt. Ma már tudható, hogy a transzszexuálisok nem akarnak születési nemükben élni, és az érzés, hogy a nem megfelelő testben kényszerülnek élni, mentális zavarokhoz, depresszióhoz vezet – ahogy az Stephennel is történik.          

Nem féltette a népszerűségét

Radclyffe Hall az ’Adam’s Breed’ című regénye 1926-os megjelenése után karrierje csúcsán volt. A kritikusok és az olvasók is ünnepelték a kötetet, amelyben egy olasz főpincér felfedezi a spiritualitás világát és ezzel megtalálja a boldogságát.

Hall, aki ekkor már két évtizede élt nyíltan leszbikus kapcsolatban, évekkel korábban elhatározta, hogy egy regénnyel segíti a melegek emancipációját. Az ’Adam’s Breed’ sikere után elérkezettnek látta az időt: ismertsége révén figyelmet fog kapni a mű és a téma. Tudta, hogy botrányt fog kavarni, és hogy karrierjét kockáztatja, ezért csak élettársa, Una Troubridge áldása után fogott bele az írásba.

Una Troubridge és Radclyffe Hall

Az LMBTQ-közösség tagjai példamutató életvezetéssel, a közösségért sokat téve válhatnak elfogadottabbá – tartotta Hall. Meg kell mulatniuk, hogy legalább olyan hasznosak, sőt akár hasznosabbak a társadalom számára, mint a többség. Ahogy Stephen, aki a brit bürokráciával is megküzd, hogy az I. világháború frontján segíthesse hazáját, a háború után pedig a nehéz helyzetben lévő osztályok tagjait támogatja.    

„A társadalom legfélreértettebb és legüldözött csoportja szolgálatába állítottam a tollamat. Olyat tettem, amit hozzám hasonló nyíltsággal a szépirodalomban előttem még senki se”

– írta Hall a kézirathoz csatolt levélben lektorának. Hozzátéve, hogy a regény minden szavának jelentősége van, ezért nem fogad el változtatást. Egyszersmind világossá tette, hogy a várható társadalmi össztűz miatt csak olyan kiadó gondozásában jelenhet meg, amely fenntartás nélkül ki fog állni a kötetért.  

Több kiadó elutasítása után Jonathan Cape, a brit könyvkereskedelem akkor már közismert tagja igent mondott. Először csak 1.500 példány készült, felmérendő a fogadtatást. Az ár a korabeli átlag duplája volt és egyszerű, fekete kötésben jelent meg, hogy csak azok vegyék, akiket érdekel a téma és nem csak pocskondiázni akarják a szerzőt és regényét. Recenziós példányt pedig csak olyan kritikusoknak és újságoknak kaptak, akik a kiadó várakozása szerint objektíven értékelik a regényt és tényszerű vitát kezdenek a kényes témáról.  

Szexológusok megvilágosodása

Hall a korszak két meghatározó brit szexológusának a társadalmi és tudományos többség által is elvetett nézetét osztotta. Richard von Krafft-Ebing és Havelock Ellis a homoszexualitást veleszületett, megváltoztathatatlan karakterjegynek tartotta. Nem gondolták mindig így: Krafft-Ebings a  Psychopathia sexualis (1886) című alapművében még ’degeneratív zavarként’ definiálta a homoszexualitást, amely gyakrabban lép fel olyanoknál, akinek a felmenői között több kóros elmeállapotú volt. A regényben Stephen tizenévesen rábukkan a kötetre apja dolgozószobájában és a sorokat olvasva beteg, alacsonyrendű embernek kezdi érezni magát – ahogy szexuális másságukra ráébredő kortársai többsége is. „A homoszexualitás az átlagostól eltérő, de nem kóros elváltozás” – írta Havelock Ellis ’A magyány kútja’ előszavában. Egyúttal vitatta a korabeli pszichoanalitikusok többségének álláspontját, miszerint a melegek visszamaradtak a nemi fejlődésben és ezért "gyógyíthatók".

Richard von Krafft-Ebing

Havelock Ellis

Szexuális kifordultság?

A homoszexualitás korabeli angol megnevezése, a ’sexual inversion’, tehát szexuális kifordultság a sztereotípiák nyelvi lenyomata volt: a leszbikusok férfiasok, a melegek pedig nőiesek. Krafft-Ebing és Ellis szerint a leszbikusoknak férfi lelkük van és másodlagos nemi jegyeik az ellentétes nemére sokkal inkább hasonlítanak, mint sajátjukéra. Az erősen maszkulinként kinéző és viselkedő Stephen az iskolapéldája a tézisének, amit egyébként Ellisnek saját empirikus vizsgálatával sem sikerült igazolnia. Hall egy szereplőjén keresztül Krafft-Ebing és Ellis azt a nézetét is belefoglalta a könyvbe, hogy kézformájuk és néhány csontjuk jellegzetes alakja alapján fel lehet ismerni a melegeket.   

Ellis a leszbikus kapcsolatok passzív szereplőiként tekintett a nőies leszbikusokra, akiket a férfias nők hódítanak meg. Ennek ellentmond a regényben, hogy nőies Mary a kezdeményezőbb, amikor megismerkedik a szexuális identitása ellen küzdő Stephennel.

Isten szürke bárányai

Hall 1912-ben megkeresztelkedett és meggyőződéses római katolikus lett. Ugyanakkor a katolikus tanoknak ellenmondó spiritualitás is meghatározta életét: médiumok közvetítésével vélt kommunikálni a halottakkal. A regényre a vallás és a spiritualitás is hatással volt.

A szenteste született Stephen az első keresztény vértanú, Szent István után kapta nevét. Amikor pedig kisgyerekként látja az egyik cselédlány gyulladt térdkalácsától szenved, imádkozik, hogy szálljon át rá a duzzanat a szeretett Collinsról.

Amikor rábukkan Krafft-Ebing kötetére és tudatosodik benne, hogy leszbikus, tehát a pszichiáter szerint ’degeneratív zavarban’ szenved, felüti a Bibliát, ami Káin paradicsomból való kiűztetésénél nyílik ki. Hall a regényen kívül is többször vont párhuzamot Káin kiközösítése és az LMBTQ-közösség helyzete között. Ők is Isten teremtményei, ezért fenntartás nélkül kell elfogadni őket – apellált embertársaira Hall.   

Stephen később mártíromságból szakít Maryvel: úgy sejti, viszonya van közös barátjukkal. Mary tagadja a kapcsolatot és hitet tesz szerelme mellett, Stephen mégis szakít vele; nem akar Mary boldogsága útjába állni.   

Vallási-spirituális hangulatú a könyv különös zárójelenete is: Stephen szobáját elhunyt, élő és még meg nem született homoszexuálisok szellemei kezdik megtölteni; a szerelméről lemondott főszereplő Istenhez könyörög, hogy mindannyiuknak adasson meg a boldogság, amiben neki nem lehetett része.    

A vallás kiemelt szerepe a regényben, valamint az írónő vallásossága paradox módon tovább szította a ’The Well’ elleni felháborodást.

Lassan jött, de nagy lett a vihar

„Még nem világos mekkora és milyen visszahangot fog kiváltani a kötet, de az biztos, hogy megindító, szépen elbeszélt történet, amelyet a legérzékenyebbek sem vádolhatnak vulgaritással"

- írta Thomas Power O'Connor (1848-1929), aki Tay Pay néven a korabeli brit kulturális élet megkerülhetetlen tagja volt.

A ’The Well’ eleinte szakmaias, kulturált vitát váltotta ki. Néhányan elhibázott szerkezete, stilisztikai hibái és túlzásba vitt moralizálása miatt kritizálták, szájbarágós prédikációnak tartották. Mások éppen azért dicsérték, mert a regényes formával a nagyközönség számára megfoghatóbbá tette a bonyolult társadalmi, vallási, erkölcsi tabutémát. 

A lejárató kampány egy hónappal a megjelenés után indult. A Daily Express plakátokkal árasztotta el Londont, szenzációs leleplezést ígérve egy könyvről, „ami eddig elkerülte a napközönség figyelmét és amelyet azonnal be kellene tiltani”. Másnap a máig megjelenő konzervatív bulvárlap vasárnapi kiadásában címlapján a főszerkesztő, James Douglas cikke volt olvasható:

„Rafinált könyv. Mézes-mázos stílusa és megrendítőnek látszó története teszi veszélyessé. Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni! ’A magány kutja’ körmönfont kampánybeszéd a perverzió és a dekadencia mellett, amelyben a morális és jogi értelemben is bűnöző főszereplő mártír szerepben tetszeleg. Nem menti, sőt alávalóbbá teszi a szerzőt, hogy Isten igéjét kifordítva, szavát káromolva próbálja elérni, hogy az egészségesen gondolkodó nagy többség elfogadja azt, ami elfogadhatatlan.”

A fundamentalista keresztényként ismert és erre büszke Douglas, aki lapjával együtt elutasította a női választójog bevezetését, majd annak teljes körűvé tételét is, nyilvánvalónak tartotta, hogy „a kötet a perverziót védi, amelytől meg kell szabadítani a társadalmat”. 

James Douglas

A következő hónapokban a regényt folyamatosan pocskondiázó Express a ’szexregény-írónő’ eposzi jelzőt adta Hallnak és a szexuálpszichológiát a ’keresztény hittel összeegyeztethetetlen áltudományak’ nyilvánította.

„A homoszexualitás kialakulásának minden tudományos magyarázata szemfényvesztés. Melegnek lenni szabad választás eredménye, ezért szigorúan meg kell tiltani a szodómia bármilyen fajta népszerűsítését, elfogadhatónak történő beállítását, mert ez az ártatlanok megrontásához vezethet.”

– írta Douglas 1928-ban… Az Express minduntalan felhívásokat intézett a kiadóhoz, hogy vonja ki a piacról a regényt, a brit belügyminisztériumhoz, a Home Office-hoz pedig azért, hogy tiltsa be azt.

„Egy gyenge pillanatában megrogyott a hetek óta rá nehezedő erős nyomás alatt”

- írta megértően Hall a felelős kiadóról, Jonathan Cape-ről, miután az elküldött egy példányt a Home Office-nak, felajánlva, hogy kivonja a piacról, ha a minisztérium szerint ez szolgálja a közérdeket. A válasz két nap után megérkezett: konzervatív tárcavezető, William Joynson-Hicks büntetőeljárással fenyegette a kiadót, ha a regény nem tűnik el azonnal a polcokról. Cape rögtön eleget tett a követelésnek.

William Joynson-Hicks

Az angol olvasóknak mégis elérhető maradt az immár tiltott gyümölcs. Cape ugyanis eladta a jogokat egy párizsi kiadónak és megszervezte, hogy a Franciaországban nyomott új angol példányok hamar kaphatók legyenek London néhány könyvesboltjában. Az üzletek előtt hamarosan sorban álltak a kíváncsi olvasók. Amikor erről a miniszter értesült, elrendelte a lefoglalásukat.

Amikor a rendőrség Doverben 250 Franciaországból érkező példányt akart zár alá venni, váratlan fordulatként a ki- és behozatalért felelős brit hatóság, a Board of Customs vezetője felszólalt a ’The Well’ védelmében: vitatta, hogy obszcén, közerkölcsöt sértő lenne és átadta a kikötőben lefoglalt példányokat a kereskedőnek. Az olvasókhoz mégsem érték el a kötetek, mert a rendőrök már a londoni könyvesboltban voltak, amikor azok megérkezik Doverből és ismét zár alá vették őket.     

'A magány kútja' a Park Kiadó gondozásában jelent meg újra magyarul Gy. Horváth László fordításában (520 oldal, 4.500 Ft).

Petrus Szabolcs

A különös kép Londonderryben készült. A brit-ír megbékélést szimbolizáló emlékmű mellett egy szivárványos zászló volt a földbe tűzve.