Szimatolás az irodalom, a gasztronómia és a turizmus világában

Könyvtacskó

Mario Puzo giccsén túl

Tények és könyvek az olasz maffiáról II.

2017. január 06. - Szabolcs282

A maffia legújabb irodalma

maffia_konyvek1.jpg

Az előző bejegyzésben megismerkedtünk a négy olasz maffiával: Cosa Nostra (Szicília), Camorra (Nápoly és környéke), ‘Ndrangeta (Calabria), Sacra Crona Unita (Bari és környéke). Meséltem a történetükről, szervezetükről, aktuális tevékenységükről, politikai és társadalmi beágyazottságukról. Aki még nem olvasta a bejegyzést, feltétlenül pótolja! Most pedig lássunk néhány újabb, a témával foglalkozó könyvet. Van köztük minden: szépirodalom, krimi, riportkötet, ismeretterjesztő könyv és fiktív dokumentarista kötet is. Utóbbi kifejezés okszimoronnak tűnhet, de mindjárt bizonyítom, hogy van ilyen.

15_1.jpg

Mario Puzo (1920-1999). Egy romantikus maffia képet tett világhírűvé.

16_1.jpg

A valóságnak nincs sok köze Puzo legismertebb, kiválóan megírt regényhez.

Amiről nem lesz szó, az az ingyen propaganda, a maffia imázsának fényezése á la Puzo. Félreértés ne essék. Nem azt állítom, hogy könyvei rosszak lennének. Éppen ellenkezőleg; magam is nagyon kedvelem őket. De a bennük megfestett maffia képnek semmi köze a valósághoz. Igazságos, gondoskodó keresztapa, aki állam az állam helyett, biztosítja a rendet, szükség esetén gondoskodik a nőkről és gyerekekről, és cserébe csak hűséget vár – ilyennek szeretné láttatani magát a maffia, és ilyennek festi meg Puzo is. A valóságban azonban kegyetlen, mindre elszánt bűnözőkről van szó.  

 

Roberto Saviano

1_71.jpg

Roberto Saviano a kortárs irodalom nemzetközi sztárja; Európa szerte sok száz férőhelyes termeket töltenek meg felolvasóestjei, milliós példányszámban kelnek el könyvei, tízmilliók követik talk-show fellépéseit, és nézik a kötetiből készült filmeket. Műfajilag a szépirodalom és az ismeretterjesztés határmezsgyéjén mozog. Kevésbé foglalkozik a maffia történetével, szervezeti felépítésével, inkább alulról, az utca embere nézőpontjából mutatja be, miként hat ki a szervezet bűnözés a társadalomra, hogy teszi tönkre a közösségeket és az egyéneket. A fiatal kora ellenére már világhírű Saviano Nápolyban született, így legfőbb témája a Camorra. Az első, mindmáig legeladottabb, magyarul is megjelent könyve, a „Gomorra” még viszonylag sok ismeretterjesztő elemet tartalmaz, ami számomra a gyengéjét is jelenti. Általános probléma maffia-köteteknél, hogy a szervezet működésének és történetének leírásakor nevek tucatjai kerülnek elő, melyek az átlagos ismerettel rendelkező olvasó számára ismeretlenek és megjegyezhetetlenek, így nagyban nehezítik a befogadhatóságot. Érdekesebbek Saviano kisregényei, novellái amelyek szintén a tényirodalom körébe tartoznak, hiszen megtörtént eseteket dolgoznak fel. Stílusuk, nyelvezetük alapján azonban a szépirodalom legjava között a helyük. Ezekben a – magyarul sajnos nem elérhető - kötetekben csillogtatja meg Saviano igazán irodalmi tehetségét. Legújabb, magyarra is lefordított, ZéróZéróZéró című írását, amelyben a kokain legalizálásáért száll síkra, még nem olvastam. A kritikák stilisztikai színvonalát ugyan dicsérik, ám tartalmi következetlenséggel vádolják.

gomorra.jpg

2_56.jpg

saviano.jpg

Sajnos épp a két irodalmilag legjobb könyve nem jelent meg magyarul.

Gomorra, Partvonal, 2010, 350 oldal; ZéróZéróZéró, Partvonal, 2014, 440 oldal, 3290 Ft; Das Gegenteil von Tod, 2007 (Il contrario della morte, 2006); Die Schönheit und die Hölle, 2010 (La belezza e l’inferno, 2009); Der Kampf geht weite, 2012 (Vieni via con me, 2011)          

John Dickie

5_19.jpg

A brit professzor a nápolyi kikötőben. Nem az elefántcsonttoronyból dolgozik...

Ha a maffia kortárs szakirodalmáról van szó, akkor mind a tudományos életben, mind a szélesebb körű ismeretterjesztésben megkerülhetetlen a brit egyetemi tanár, író, újságíró, John Dickie neve. Első, a 2000-es évek elején megjelent kötetében még kizárólag a szicíliai maffiával foglalkozott. A legújabb, 2011-ben publikált írása már mind a négy nagy olasz bűnszervezet múltját, jelenét, szervezeti felépítését, működését az olvasó elé tárja, közel ezer oldalas terjedelemben. Az olasz maffia történetének alapművét írta meg.  

6_12.jpg

A szicíliai maffiáról szóló kötet magyarul is olvasható.

7_12.jpg

Az olasz maffia történetének és jelenének alapműve magyarul még nem jelent meg.

Cosa nostra, Gabo, 2012, 488 oldal, 3990 Ft; Omertà: Die ganze Geschichte der Mafia, 2011 (Blood Brotherhoods: the Rise of the Italian Mafias, 2011)

Leoluca Orlando

8_11.jpg

Író, politikus. A maffia elkötelezett ellensége?

Leoluca Orlando olasz politikus, 1985 óta szinte megszakítás nélkül Palermo polgármestere. Politikai pályáját a maffiához fűződő szoros kapcsolatáról hírhedt, és a II. világháború utáni olasz politikai életben megkerülhetetlen szerepet játszó, de ’90-es évek korrupciós botrányaiban teljesen felőrlődött Kereszténydemokrata Pártban kezdett. Azonban rövid idő után rá kellett jönnie, hogy tervei Szicília fővárosának megújításáról, a mindent átszövő korrupció és a szervezet bűnözés visszaszorításáról megvalósíthatatlanok abban a pártban. Így előbb független, majd egy antimaffia-pártban folytatta politikai tevékenységét, és vált a jobboldalt hosszú évekig uraló Silvio Berlusconi egyik legfőbb kritikusává. Orlando nem csak politikus, de számos, maffiával foglalkozó könyv szerzője is. Én ezek közül egy interjúkötetét olvastam, amelyben a nyolcvanas, kilencvenes évek fordulóján dúló véres maffiaháborúról beszél, amely során a szicíliai bűnszervezetek tagjai nem csak egymás, de az állam és az igazságszolgáltatás képviselői életére is törtek. Orlando polgármestersége alatt visszaszorult a maffia jelenléte a mindennapokban; Palermóban a ’90-es évek elejének mélypontja után nincsenek már véres leszámolások, az utcák biztonságosak, a gazdaság megélénkült, az infrastruktúra, a városkép látványosan javult. Ennek ellenére sok kritikai éri tevékenységét, sokan megkérdőjelezik, hogy egész politikai pályafutása alatt konzekvensen szembeszállt volna a maffiával.     

9_8.jpg

dscn1353.JPG
Turisták számára Palermo utcáin ma már láthatatlan a maffia. Ez kétségtelenül Orlando érdeme.

Leoluca Orlando/Pippo Battaglia - Leoluca Orlando erzählt die Mafia, 2008 (Leoluca Orlando racconta la mafia, 2007)

Petra Reski: Palermo Connection

10_8.jpg

"Terrorist újságírónő" - hírdeti a graffiti. Aki a maffiáról ír, nem él veszélytelenül.

Érdekes műfaj: fiktív dokumentumregény. Elsőre nem tetszett; zavart a két műfaj keveredése. Írónőnk egy kitalált történet, és csak az ő fantáziájában létező szereplők segítségével tárja elénk, hogy nézhet ki egy átlagos maffiaper Itáliában. A külföld figyelmét csak az igazán nagy eljárások keltik fel, például, amikor a rettegett maffiavezér évtizedes bujkálás után föld alatti bunkeréből rendőrkézre kerül. A valóság azonban ennél szürkébb: naponta folynak perek a szervezett bűnözés ellen, sokszor az antimaffia nyomozók munkája is napi rutinból, unalmas „favágásból” áll. Utóbbiak állnak Reski kötetének középpontjában. Ők azok, akik a nagyszabású eljárások idején, a sajtó és a közvélemény fokozott figyelme jóvoltából, politikai nyomástól szabadabban dolgozhatnak, de akiknek mindennapjai nem irigylésre méltók - életveszély, teljesíthetetlen társadalmi és politikai elvárások, szervezeten belüli hatalmi harc, intrikák, lejárató kampányok. Ezt a világot próbálja a német származású, de sok éve Velencében élő írónő lazább stílusban, ironikusan, érdekes karakterekkel, a komoly témát oldó könnyedebb mellékszálakkal elénk tárni. Így egyszerűbb eljut a szélesebb közvéleményhez – gondolhatja Reski. A skandináv krimi íróknál már bevált a recept.

11_6.jpg

Fiktív tényirodalom. Petra Reski új műfajt teremtett?

Palermo Connection: Serena Vitale ermittelt, 2014. Eddig csak németül jelent meg. Az írónőtől csak egy maffia témájú riportkönyv jelent meg magyarul: Maffia – Keresztapák, pizzériák, hamis papok (Partvonal, 2010, 254 oldal, fordította: Várnai Péter). Ezt viszont én nem olvastam. 

Raffaella Catalano: Egy antimaffia nyomozó mindennapja 

dscn1234.JPG

Szicília valamennyi városában működik antimaffia ügyészség. Ez a kép a trapani (Nyugat-Szicília) egység főhadi szállása előtt készült. 

Az olasz újságírónő, Raffaella Catalano és egy inkognitóját megőrző antimaffia-nyomozó közös kötete a szervezet bűnözés elleni harc mindennapjaiba enged bepillantást. Ennek kevés köze van Puzo és a hollywoodi filmek világához. Ritka az autós üldözés és a fegyverhasználat, sokkal gyakoribb a napokon, heteken át tartó lehallgatás egy ablaktalan rendőrségi szobából, tekintet nélkül ünnepnapokra, családi eseményekre. Mindez megalázóan alacsony fizetségért, átlag 1500 euróért jelent, ami forintra átszámítva talán soknak tűnik, de jóval a 2500 eurós olasz átlagjövedelem alatt van. A lehallgatás a maffia elleni harc központi elme Olaszországban - jogilag nem problémamentes. Az itáliai jogszabályok konkrét bűncselekmény elkövetésének gyanúja nélkül, csak a maffiához tartozás okán is megengedik a hatósági hallgatódzást. A hasonló gyakorlatot a legtöbb nyugat- és észak-európai ország legfelsőbb bíróságai alkotmányellenesnek nyilvánítottak. Az eltérő jogi megítélés az európai bűnüldöző szervek együttműködésének és a büntetőjog harmonizációjának állandó kerékkötője. Az olaszok a módszer hatékonyságára, az észak-európai ország pedig a jogállamiságra hivatkoznak. Megoldással a kötet sem tud szolgálni. Sajnos arra a kérdésre sem tudott választ adni, miként lehetséges, hogy egy negyed magyarországnyi szigeten, ahol a családi kötelékek, szociális kapcsolatok hagyományosan nagyon szorosak, kis túlzással mindenki ismer mindenkit, közismert maffiózók hosszú évekig lehetnek szökésben. Amit viszont megtudtam: a Könyvtacskón már bemutatott Commissario Montalbano, Andrea Camilleri számos regényének főhőse nem kitalált figura. A népszerű szicíliai író egy nyolcvanas, kilencvenes években aktív antimaffia nyomozóról mintázta regényhősét.  

12_4.jpg

Az antimaffia nyomozók mindennapjai szürkébbek, mint gondolnánk.

100% sbirro. Avventure e disavventure di un poliziotto della catturandi, 2010. Magyarul nem jelent meg. Én a német kiadást olvastam: 100% Bulle: Aus dem Alltag eines Mafia-Fahnders, 2011.

sam_1032.JPG

Nápoly. Piazza Garibaldi. Mögöttem zajlik a metróépítés. Egy végtelen történet. A pénz valahogy mindíg eltűnik... 

Maffiával foglalkozó cikksorozatunkat rövidesen egy szicíliai képes útibeszámolóval fogjuk zárni!

Petrus Szabolcs

 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvtacsko.blog.hu/api/trackback/id/tr8412036835

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2017.01.07. 15:10:31

ha jól emlékszem a keresztapa arról is szól hogy korszakváltás van a maffiózóknál, és egy sokkal kegyetlenebb új generáció jön.
én nem emlékszem arra hogy túlságosan romantikus lett volna... bár csak a filmeket láttam.

2017.01.07. 16:33:57

@endike: szerintem a keresztapa filmek sora a végére elment egy nagyon nyálas irányba. Szerelmi szál meg kutyaf@sza. Ilyen szempontból a Polip sorozat picit realistább lehetett.

masada 2017.01.08. 01:58:17

Olvasgatni kezdtem a blogod...itt èlsz? Én Rómában élek.

Szabolcs282 2017.01.08. 20:06:58

@masada: Münchenben élek. :) De beszélek olaszul, és nagyon szeretem Itália kultúráját irodalmát. Van több ilyen jellegű bejegyzésem, de ennél sokkal több olasz irodalmat olvasok (néha olaszul, gyakrabban németül), viszont a kötetek egy részéről azért nem írok, mert nagy bánatomra sok közülük nem jelent meg magyarul. Egyik kedvenc szerzőm szintén olasz: Gianrico Carofiglio. Sajna őt sem fordítják magyarra. Van olyan aktuális, vagy akár régebbi olasz kötet, amit ajánlanál?

Szabolcs282 2017.01.08. 20:59:30

@karandash: A Polip tényleg sokkal realisztikusabb, mert annak ábrázolja a maffiózókat, amik: véres kezü, kegyetlen bűnözők. És, ami talán a legfontosabb: Puzoval szemben nem igazságos, gondoskodó családfőként mutatja be a maffiavezért. Én a keresztapa kifejezést sem szeretem; borzasztó eufemizálónak tartom.

masada 2017.01.08. 21:24:51

Természetesen mindenki azt ír amit akar, de azt hadd mondjam e hogy a bünözők csak bünözők akik tönkreteszik ezt a gyönyörű országot. Amit a puzzo félék írnak, egyszerüen nem létezik! A szervezett bünözők koszos, piszok szemèt gonosztevők, semmi romantikus nincs abban mit tesznek.

Szabolcs282 2017.01.09. 09:08:11

@masada: Pontosan ugyan ezt gondolom/írtam én is, és örülök, hogy ezt Te is megerősíted, aki nálam jobban ismeri Olaszországot. Egyébként mióta élsz Rómában?
süti beállítások módosítása