A maffia legújabb irodalma
Az előző bejegyzésben megismerkedtünk a négy olasz maffiával: Cosa Nostra (Szicília), Camorra (Nápoly és környéke), ‘Ndrangeta (Calabria), Sacra Crona Unita (Bari és környéke). Meséltem a történetükről, szervezetükről, aktuális tevékenységükről, politikai és társadalmi beágyazottságukról. Aki még nem olvasta a bejegyzést, feltétlenül pótolja! Most pedig lássunk néhány újabb, a témával foglalkozó könyvet. Van köztük minden: szépirodalom, krimi, riportkötet, ismeretterjesztő könyv és fiktív dokumentarista kötet is. Utóbbi kifejezés okszimoronnak tűnhet, de mindjárt bizonyítom, hogy van ilyen.
Mario Puzo (1920-1999). Egy romantikus maffia képet tett világhírűvé.
A valóságnak nincs sok köze Puzo legismertebb, kiválóan megírt regényhez.
Amiről nem lesz szó, az az ingyen propaganda, a maffia imázsának fényezése á la Puzo. Félreértés ne essék. Nem azt állítom, hogy könyvei rosszak lennének. Éppen ellenkezőleg; magam is nagyon kedvelem őket. De a bennük megfestett maffia képnek semmi köze a valósághoz. Igazságos, gondoskodó keresztapa, aki állam az állam helyett, biztosítja a rendet, szükség esetén gondoskodik a nőkről és gyerekekről, és cserébe csak hűséget vár – ilyennek szeretné láttatani magát a maffia, és ilyennek festi meg Puzo is. A valóságban azonban kegyetlen, mindre elszánt bűnözőkről van szó.
Roberto Saviano
Roberto Saviano a kortárs irodalom nemzetközi sztárja; Európa szerte sok száz férőhelyes termeket töltenek meg felolvasóestjei, milliós példányszámban kelnek el könyvei, tízmilliók követik talk-show fellépéseit, és nézik a kötetiből készült filmeket. Műfajilag a szépirodalom és az ismeretterjesztés határmezsgyéjén mozog. Kevésbé foglalkozik a maffia történetével, szervezeti felépítésével, inkább alulról, az utca embere nézőpontjából mutatja be, miként hat ki a szervezet bűnözés a társadalomra, hogy teszi tönkre a közösségeket és az egyéneket. A fiatal kora ellenére már világhírű Saviano Nápolyban született, így legfőbb témája a Camorra. Az első, mindmáig legeladottabb, magyarul is megjelent könyve, a „Gomorra” még viszonylag sok ismeretterjesztő elemet tartalmaz, ami számomra a gyengéjét is jelenti. Általános probléma maffia-köteteknél, hogy a szervezet működésének és történetének leírásakor nevek tucatjai kerülnek elő, melyek az átlagos ismerettel rendelkező olvasó számára ismeretlenek és megjegyezhetetlenek, így nagyban nehezítik a befogadhatóságot. Érdekesebbek Saviano kisregényei, novellái amelyek szintén a tényirodalom körébe tartoznak, hiszen megtörtént eseteket dolgoznak fel. Stílusuk, nyelvezetük alapján azonban a szépirodalom legjava között a helyük. Ezekben a – magyarul sajnos nem elérhető - kötetekben csillogtatja meg Saviano igazán irodalmi tehetségét. Legújabb, magyarra is lefordított, ZéróZéróZéró című írását, amelyben a kokain legalizálásáért száll síkra, még nem olvastam. A kritikák stilisztikai színvonalát ugyan dicsérik, ám tartalmi következetlenséggel vádolják.
Sajnos épp a két irodalmilag legjobb könyve nem jelent meg magyarul.
Gomorra, Partvonal, 2010, 350 oldal; ZéróZéróZéró, Partvonal, 2014, 440 oldal, 3290 Ft; Das Gegenteil von Tod, 2007 (Il contrario della morte, 2006); Die Schönheit und die Hölle, 2010 (La belezza e l’inferno, 2009); Der Kampf geht weite, 2012 (Vieni via con me, 2011)
John Dickie
A brit professzor a nápolyi kikötőben. Nem az elefántcsonttoronyból dolgozik...
Ha a maffia kortárs szakirodalmáról van szó, akkor mind a tudományos életben, mind a szélesebb körű ismeretterjesztésben megkerülhetetlen a brit egyetemi tanár, író, újságíró, John Dickie neve. Első, a 2000-es évek elején megjelent kötetében még kizárólag a szicíliai maffiával foglalkozott. A legújabb, 2011-ben publikált írása már mind a négy nagy olasz bűnszervezet múltját, jelenét, szervezeti felépítését, működését az olvasó elé tárja, közel ezer oldalas terjedelemben. Az olasz maffia történetének alapművét írta meg.
A szicíliai maffiáról szóló kötet magyarul is olvasható.
Az olasz maffia történetének és jelenének alapműve magyarul még nem jelent meg.
Cosa nostra, Gabo, 2012, 488 oldal, 3990 Ft; Omertà: Die ganze Geschichte der Mafia, 2011 (Blood Brotherhoods: the Rise of the Italian Mafias, 2011)
Leoluca Orlando
Író, politikus. A maffia elkötelezett ellensége?
Leoluca Orlando olasz politikus, 1985 óta szinte megszakítás nélkül Palermo polgármestere. Politikai pályáját a maffiához fűződő szoros kapcsolatáról hírhedt, és a II. világháború utáni olasz politikai életben megkerülhetetlen szerepet játszó, de ’90-es évek korrupciós botrányaiban teljesen felőrlődött Kereszténydemokrata Pártban kezdett. Azonban rövid idő után rá kellett jönnie, hogy tervei Szicília fővárosának megújításáról, a mindent átszövő korrupció és a szervezet bűnözés visszaszorításáról megvalósíthatatlanok abban a pártban. Így előbb független, majd egy antimaffia-pártban folytatta politikai tevékenységét, és vált a jobboldalt hosszú évekig uraló Silvio Berlusconi egyik legfőbb kritikusává. Orlando nem csak politikus, de számos, maffiával foglalkozó könyv szerzője is. Én ezek közül egy interjúkötetét olvastam, amelyben a nyolcvanas, kilencvenes évek fordulóján dúló véres maffiaháborúról beszél, amely során a szicíliai bűnszervezetek tagjai nem csak egymás, de az állam és az igazságszolgáltatás képviselői életére is törtek. Orlando polgármestersége alatt visszaszorult a maffia jelenléte a mindennapokban; Palermóban a ’90-es évek elejének mélypontja után nincsenek már véres leszámolások, az utcák biztonságosak, a gazdaság megélénkült, az infrastruktúra, a városkép látványosan javult. Ennek ellenére sok kritikai éri tevékenységét, sokan megkérdőjelezik, hogy egész politikai pályafutása alatt konzekvensen szembeszállt volna a maffiával.
Turisták számára Palermo utcáin ma már láthatatlan a maffia. Ez kétségtelenül Orlando érdeme.
Leoluca Orlando/Pippo Battaglia - Leoluca Orlando erzählt die Mafia, 2008 (Leoluca Orlando racconta la mafia, 2007)
Petra Reski: Palermo Connection
"Terrorist újságírónő" - hírdeti a graffiti. Aki a maffiáról ír, nem él veszélytelenül.
Érdekes műfaj: fiktív dokumentumregény. Elsőre nem tetszett; zavart a két műfaj keveredése. Írónőnk egy kitalált történet, és csak az ő fantáziájában létező szereplők segítségével tárja elénk, hogy nézhet ki egy átlagos maffiaper Itáliában. A külföld figyelmét csak az igazán nagy eljárások keltik fel, például, amikor a rettegett maffiavezér évtizedes bujkálás után föld alatti bunkeréből rendőrkézre kerül. A valóság azonban ennél szürkébb: naponta folynak perek a szervezett bűnözés ellen, sokszor az antimaffia nyomozók munkája is napi rutinból, unalmas „favágásból” áll. Utóbbiak állnak Reski kötetének középpontjában. Ők azok, akik a nagyszabású eljárások idején, a sajtó és a közvélemény fokozott figyelme jóvoltából, politikai nyomástól szabadabban dolgozhatnak, de akiknek mindennapjai nem irigylésre méltók - életveszély, teljesíthetetlen társadalmi és politikai elvárások, szervezeten belüli hatalmi harc, intrikák, lejárató kampányok. Ezt a világot próbálja a német származású, de sok éve Velencében élő írónő lazább stílusban, ironikusan, érdekes karakterekkel, a komoly témát oldó könnyedebb mellékszálakkal elénk tárni. Így egyszerűbb eljut a szélesebb közvéleményhez – gondolhatja Reski. A skandináv krimi íróknál már bevált a recept.
Fiktív tényirodalom. Petra Reski új műfajt teremtett?
Palermo Connection: Serena Vitale ermittelt, 2014. Eddig csak németül jelent meg. Az írónőtől csak egy maffia témájú riportkönyv jelent meg magyarul: Maffia – Keresztapák, pizzériák, hamis papok (Partvonal, 2010, 254 oldal, fordította: Várnai Péter). Ezt viszont én nem olvastam.
Raffaella Catalano: Egy antimaffia nyomozó mindennapja
Szicília valamennyi városában működik antimaffia ügyészség. Ez a kép a trapani (Nyugat-Szicília) egység főhadi szállása előtt készült.
Az olasz újságírónő, Raffaella Catalano és egy inkognitóját megőrző antimaffia-nyomozó közös kötete a szervezet bűnözés elleni harc mindennapjaiba enged bepillantást. Ennek kevés köze van Puzo és a hollywoodi filmek világához. Ritka az autós üldözés és a fegyverhasználat, sokkal gyakoribb a napokon, heteken át tartó lehallgatás egy ablaktalan rendőrségi szobából, tekintet nélkül ünnepnapokra, családi eseményekre. Mindez megalázóan alacsony fizetségért, átlag 1500 euróért jelent, ami forintra átszámítva talán soknak tűnik, de jóval a 2500 eurós olasz átlagjövedelem alatt van. A lehallgatás a maffia elleni harc központi elme Olaszországban - jogilag nem problémamentes. Az itáliai jogszabályok konkrét bűncselekmény elkövetésének gyanúja nélkül, csak a maffiához tartozás okán is megengedik a hatósági hallgatódzást. A hasonló gyakorlatot a legtöbb nyugat- és észak-európai ország legfelsőbb bíróságai alkotmányellenesnek nyilvánítottak. Az eltérő jogi megítélés az európai bűnüldöző szervek együttműködésének és a büntetőjog harmonizációjának állandó kerékkötője. Az olaszok a módszer hatékonyságára, az észak-európai ország pedig a jogállamiságra hivatkoznak. Megoldással a kötet sem tud szolgálni. Sajnos arra a kérdésre sem tudott választ adni, miként lehetséges, hogy egy negyed magyarországnyi szigeten, ahol a családi kötelékek, szociális kapcsolatok hagyományosan nagyon szorosak, kis túlzással mindenki ismer mindenkit, közismert maffiózók hosszú évekig lehetnek szökésben. Amit viszont megtudtam: a Könyvtacskón már bemutatott Commissario Montalbano, Andrea Camilleri számos regényének főhőse nem kitalált figura. A népszerű szicíliai író egy nyolcvanas, kilencvenes években aktív antimaffia nyomozóról mintázta regényhősét.
Az antimaffia nyomozók mindennapjai szürkébbek, mint gondolnánk.
100% sbirro. Avventure e disavventure di un poliziotto della catturandi, 2010. Magyarul nem jelent meg. Én a német kiadást olvastam: 100% Bulle: Aus dem Alltag eines Mafia-Fahnders, 2011.
Nápoly. Piazza Garibaldi. Mögöttem zajlik a metróépítés. Egy végtelen történet. A pénz valahogy mindíg eltűnik...
Maffiával foglalkozó cikksorozatunkat rövidesen egy szicíliai képes útibeszámolóval fogjuk zárni!
Petrus Szabolcs
