Korona-krízis, Brexit, skót és walesi függetlenségi törekvések – az Egyesült Királyság egyszerre küzd több súlyos kihívással. A királynő az egyetlen biztos pont. Nem kell semmit tennie azért, hogy a stabilitás záloga legyen. Elég, ha a helyén van.

„Jó érzés a nemzet gondjait elnyelő szivacsnak lenni”

Nagy-Britanniában minden korábbinál nagyobbra nőttek a jövedelmi különbségek. A korona-válság hatására milliók csúsztak a szegénységi küszöb alá. A királyi családra mégsem sajnálják a pénzt a britek. Kétharmaduk úgy véli, a Windsorok elengedhetetlenek az ország számára. Az aktuális közvéleménykutatások szerint csak 22 százalékok szüntetné meg a monarchiát. Angliában 10 százalékot sem éri el az arányuk! Leginkább a köztársaságpárti skótok emelik a monarchia ellenzőinek országos arányát.

Válságos időkben az uralkodó létezésének tényéből merítenek erőt a britek. II. Erzsébet személye a szigetország megrendíthetetlen stabilitásának hitét adja számukra. Ha egy gazdasági krízis közepette világraszóló esküvőt tartanak a Windsorok a döntő többség nem háborodik fel a költségeken. Éppen ellenkezőleg. Jó hangulatról gondoskodnak és ezzel erőt adnak a küzdelemhez – mondja ilyenkor egy átlagos brit, ha megkérdezik, mit tart az eseményről.

Erzsébet a kilencedik ikszen túl is fiatalos színű ruhákban, rózsaszínben, lilában, sárgában és színpompás kalapokban járja a brit vidéket. A felmérések szerint a szigetország lakóinak 30 százaléka látta már személyesen. A brit alkotmánytan szerint az erő, a stabilitás és a birodalom egységének kifejezése az uralkodó legfőbb feladata. Kétségtelen, hogy Erzsébet útjaival és egyéb közszerepléseivel, de már önmagában létezésével is kiválóan teljesíti ezeket a feladatokat.

„Jó érzés a nemzet gondjait elnyelő szivacsnak lenni”

– nyilatkozta a királynő 1992-ben a BBC ’Elizabeth R’ címen sugárzott dokumentumfilmjében.

A királynő az alsó középosztály tagja?!

A szivacs hasonlat jól illik a Queen emberközeli imázsához.

„Mrs. Windsor népszerűségének titka, hogy szokásaiban, érdeklődési körében a brit alsó középosztály tagjaira hasonlít”

- állapította meg találóan a Nagy-Britanniában népszerű író, Zadie Smith a ’Vogue’ magazinban megjelenő kolumnájában. Erzsébet a lower middle class tagjai körében népszerű brit pásztorkutyákat, corgikat tart, előfizet a sportfogadási napilapra, a ’Racing Postrara,’ nem hagyná ki az 1985 óta töretlen népszerűséggel futó tévésorozat, az ’EastEnders’ egyetlen részest se. A londoni East Enden játszódó szappanopera leginkább a magyar ’Szomszédokhoz’ hasonlítható. A lower middle class tagkajairól szól a lower middle class tagjainak.

„Konzultálni, bátorítani, figyelmeztetni”

A reprezentáció Erzsébet egyetlen alkotmányos joga és egyben kötelezettsége. Az 1649-es angol polgári forradalom óta az uralkodó nem hozhat politikai döntéseket. „Konzultálni, bátorítani, figyelmeztetni” – írta le 1867-ben Walter Bagehot, a világ másfél évszázada óta legfontosabb gazdasági hetilapja, az ’Economist’ akkori főszerkesztője az uralkodó feladatát a ’The English Constitution’ című, máig sokat idézett művében.

A britek magától értetődőnek tartják, hogy koronásfőik tisztelik a szabályokat, ezért minden ügyet politikamentesnek tekintenek, amelyben az uralkodóház tagjai megszólalnak, legyenek azok bármennyire politikusak.

Néhány évtizede a királyi család tagjai még valóban csak a politikától távoli, jótékonysági témákban voltak aktívak, mint a rákkutatás, vagy a gyermekéhezés a harmadik világban. 1987-ben Diána walesi hercegné fejcsóválást váltott ki az idősebb Windsorok körében, amikor a londoni Middlesex Hospitalban meleg AIDS-fertőzöttekkel fogott kezet. A gesztus társadalmi hatása felbecsülhetetlen volt. A britek hirtelen megtanultak a kórra, mint bármely más, érintéssel nem terjedő betegségre tekinteni. 

Az uralkodócsalád tagjai továbbra se aktuálpolitizálnak. Azonban napjainkban számos, tágabb értelemben vett közéleti kérdésben megszólalnak. Így például a trónörökös, Károly walesi herceg a környezetvédelem és a géntechnika-mentes mezőgazdaság elkötelezett szószólója. Ökológiai témákban fia, Vilmos is gyakran megnyilvánul, aki a második a trón várományosainak sorában. „A Black Lives Matter-mozgalom ráébresztett, hogy a brit társadalomban is mindennapos a faji diszkrimináció” - nyilatkozta Vilmos öccse, Henrik 2020 októberében egy brit bulvárlapnak.   

Amikor Károly 2008-ban betöltötte a hatvanat, életrajzírójának elárulta, hogy aktív király akar lenni. „Kész vagyok megnyilvánulni olyan nemzeti és nemzetközi eseményekkel kapcsolatban, ami ma még elképzelhetetlen. Csak a tapasztalatomat és a felhalmozott bölcsességemet vesztegetném, ha hagynám magam gúzsba kötni a karácsonyi beszéddel vagy a miniszterelnök heti, négyszemközti kihallgatásával.” Az idézet rávilágít a Károllyal szembeni fő kritikára is: a szerénység nem tartozik az erényei közé. A vádat a folytatás is megerősíti.

„Másképpen szándékozom intézni az ügyeket, mint elődjeim, miután a világ is megváltozott. Csapatvezető erőmet akarom hasznosítani. Azt tervezem, hogy fontos embereket gyűjtök magam köré, hogy megvitassam velük, majd a segítségükkel megoldjam a legfontosabb problémákat.”

Miután a nyilatkozata nagy vihart kavart, a Buckingham-palota sietve leszögezte, hogy „Károly pontosan tisztában van azzal, hogy királyként súlyosan korlátozva lesz a szívének fontos ügyek nyilvános megvitatásában.”

A királynő szent és sérthetetlen

Ahogy az uralkodócsalód tagjainak távol kell tartaniuk magukat a politikától, úgy a politikusoknak sem szabad őket politikai céljaik érdekében instrumentalizálniuk.

Ezt vetette a sajtó és az ellenzék Boris Johnson szemére. Mondván, tudatosan félrevezette a királynőt az EU-val folytatott Brexit-ügyi tárgyalások állását illetően, hogy ezzel érje el a parlament kényszerszabadságra küldését. Johnson frissen kinevezett miniszterelnökként 2019. augusztus 28-án arra kérte II. Erzsébet királynőt, hogy átmenetileg oszlassa fel a parlamentet. Johnson indoka szerint ez az új kormány törvényalkotási programjának előkészítése miatt vált szükségessé. Erzsébetet meggyőzte az érv és eleget tett a kérésnek. Így szeptember 9-étől október 14-ig nem ülésezhetett a törvényhozás. Jeremy Corbyn, az ellenzéki Munkáspárt vezetője és a szintén munkáspárti John Bercow, az alsóház elnöke is élesen támadták Johnsont, mondván a feloszlatással más célja volt, el akarta venni a rendezetlen Brexit következményei parlamenti megtárgyalásának lehetőségét. 

A királynővel szembeni magatartása miatt a Munkáspárt korábbi elnöke is került már kereszttűzbe. Jeremy Corbynt azzal vádolták a konzervatív sajtóorgánumok, hogy nem tanúsít kellő tiszteletet a királyi család tagjaival szemben: alig hajtja meg a fejét a királynő előtt, nem énekli a ’God save the Queen’-t és - saját elmondása szerint – nem nézi a királynő hagyományos karácsonyi tévébeszédét. Mindez az uralkodóval szembeni tiszteletlenség és egyben a hiányzó patriotizmus jele – írta a brit sajtó konzervatív fele Corbynról, amikor az ellenzék vezetője volt.

Mindent megengedhetnek maguknak?

A politikai állásfoglalás jogának tilalma sokak szerint a királyi család minden felelősség alóli mentesülésével párosul. Ennek példájaként a legutóbbi múltból azt hozzák fel, hogy Johnson viccesnek tartotta és saját elmondása szerint jót nevetett azon, hogy az amerikai hatóságok együttműködést kértek a brit bűnüldöző szervektől, amikor II. Erzsébet másodszülött fiát, András yorki herceget kiskorúak megrontásával vádolták az USA-ban.

A történet 2008-ban vette kezdetét, amikor András egy jóbarátját, az amerikai befektetési bankárt, Jeffrey Epsteint kiskorúak prostitúcióra kényszerítése miatt találta bűnösnek és ítélte 18 hónap szabadságvesztésre egy amerikai bíróság. Az ítélet szerint New Yorkban, Londonban és a karibi magánszigetén, Little Saint Jamesen rendezett szexpartikat, amelyeken kiskorúak nyújtottak pénz ellenében intim szolgáltatásokat. Több tanúvallomás szerint András herceg rendszeres résztvevője volt az orgiáknak. Őt 2015-ben ennek ellenére felmentette egy bíróság Maiamiban a kiskorú megrontásának vádja alól. A bírák ellentmondásosnak találták a tanúvallomásokat. 2019-ben ismét előkerült a vád, amikor egy hölgy azt állította, hogy kiskorúként pénz ellenében elégítette ki Andrást egy Epstein által szervezett partin. Az ezzel a váddal összefüggésben folytatott nyomozás során kért az FBI sikertelenül segítséget a brit hatóságoktól.   

Sokak szemében András herceg közéleti tevékenysége is tüske. Utazó nagykövetként átlagosan évi 600 ezer fontot számoltatott el a költségvetéssel szállás, utazás és étkezés címén. Ehhez jött még évi 249 ezer font, amelyet a királynőtől kapott titkársága fenntartására. A bulvár és a baloldali sajtó soknak tartotta az összeget. A kormányzat védelmébe vette a királyi sarjat, mondván, András tevékenységének köszönhetően sokmilliárdos üzleteket sikerült kötniük a brit cégeknek, mint a dubai metró építése, vagy az Air Asia repülő-hajtómű beszerzése. András a Közel-Keleten és Ázsiában volt a leghatékonyabb. Személyes jó viszonyt ápol a jordán királlyal. Egy igazi arisztokrata hobbi, a vadászat köti őket össze. Afrikai országokban lövöldöznek rendszeresen együtt oroszlánokra, zebrákra és más vadon élő állatokra. 2011-ben a megrontási ügy miatt kellett megválnia az utazó nagyköveti posztjától.

Sötét foltok a múltból

Ahogy napjainkban András, úgy a királyi család korábbi fekete bárányai sem ártanak a Windsorok népszerűségének. Pedig a család adott olyan királyt is az országnak, akinek az életútjára nem lehetnek büszkék a Windsorok.

A britek identitásának szerves része a II. világháború alatt tanúsított ellenállás. A kis sziget nem félt felvenni a harcot a szinte egész Európát néhány hónap alatt maga alá gyűrő náci birodalommal – él a világégés a legtöbb brit tudatában.

A királyi család több tagjának háború alatti magatartása nem illik be ebbe a heroikus képbe. Fülöpnek, aki 1947-től Erzsébet férje és Edinburgh hercege, nővérei miatt van takargatnivalója. Testvérei a náci uralom évei alatt Németországban éltek és Hitler elkötelezett hívei voltak. Egyikük odaáig ment, hogy az Adolf keresztnevet adta fiának.   

Fülöp testvéreinél sokkal sötétebb foltot vet a Windsorokra Erzsébet nagybátyja, aki VIII. Edward néven 1936 januárjától decemberéig az Egyesült Királyság uralkodója volt. 12 hónap után önként mondott le a trónról, hogy feleségül vehesse szerelmét, az amerikai Willis Simpsont, aki elvált nőként nem lehetett volna királyné és így a király felesége sem. Edward rövid uralkodása előtt közismert volt, hogy szimpatizál a nemzetiszocializmussal. Lemondása után, 1937-ben újdonsült feleségével Hitler meghívására Németországba látogatott, ahol a diktátorral együtt megtekintett egy fegyvergyárat, majd a ’Führer’ obersaltzbergi rezidenciáján vendégeskedtek a bajor Alpokban. Edward lemondása után feleségével Franciaországban telepedett le. A náci megszálás kezdetén hazamenekültek. Hiába kedvelte Hitlert, tartott tőle, hogy tússzá válhat az időközben Nagy-Britanniával is háborúban álló németek kezére kerülve. VI. György, aki Edwardot követte a trónon, hazatérése után a Bahamák kormányzójává nevezte ki a volt uralkodót. Az exkirály a karib-tengeri brit gyarmatról próbálta meggyőzni az amerikai elnököt, hogy az USA ne lépjen be a háborúba. Apróság, de még bizarabbá teszi Edward nácik iránti szimpátiáját, hogy a Windsorok skóciai nyári rezidenciáján, Balmoralban a mai napig ki van téve egy fényképfelvétel Edwardról, amelyen egyik unokaöcsét a náci karlendítésre tanítja. A kastély nem egy rezidencia a sok közül. II. Erzsébet kedvence, ahol minden nyáron legalább két hónapot eltölt.

További szégyenfolt Erzsébet apja, az 1936 és 1954 között uralkodó VI. György az unokatestvére, Károly Eduárd, a Windsorok német rokona. A szász–coburg–gothai herceg SA és az NSDAP tagkönyvvel is rendelkezett és 1936-ban tagja lett az akkor már kizárólag náci képviselőkből álló Reichstagnak. Sőt, az 1936-ban elhunyt brit uralkodó, V. György temetésén SA egyenruhában jelent meg!  

A pénz nem számít?!

A királyi család pénzügyei is mutatják, hogy a britek más mércével mérik a Windsorokat, mint a választott vezetőiket. 

Az állami költségvetést terheli az uralkodó család palotáinak fenntartása és a királyi család tagjainak hivatalos utazásai is, akik, minthogy a brit államjog szerint a reprezentáción és karitatív tevékenységükön keresztül közfeladatokat látnak el, évi sok százezer fontos fizetésben is részesülnek. A család legtöbb tagjának nagylétszámú magántitkársága van. Ezek közül az állam csak az uralkodó, Erzsébet és a trónörökös Károly adminisztrációjának fenntartását állja. Csak utóbbi 9 millió fontot kóstál évente. További tételt képez a költségvetésben a család biztonságára fordított kiadások fedezése, amelynek összege nemzetbiztonsági okokból nem nyilvános. Elemzők szerint évi 50 millió font körül mozoghat.

A Thatcher-kabinet a ’80-as évek közepén évi 7,9 millió fontban határozta meg a királynőnek az államfői feladatai ellátására folyósított évi összeget. Kiegészítve azzal, hogy az összeg az akkoriban magas infláció ellensúlyozása érdekében minden évben automatikusan 9 százalékkal emelkedik. A ’90-es évek elejére 3 százalék körülire csökken a pénzromlás. Így a királynő az évtized végére 35,6 millió fontos tartalékalapot képezett. Ezért a Blair- kormány megszüntette az inflációs pótlékot. A 2000-es évekre a költségvetési jutatás már nem fedezte a kiadásokat, ezért a Buckingham-palotának évről évre a tartalékhoz kellett nyúlnia. 2009-ben már 6,5 millióval kellett kiegészíteni az állami dotációt. Ennek ellenére Gordon Brown kabinetje a 2009-es gazdasági világválságig hatására, mint minden kiadást, a királynő juttatásait is felülvizsgálta. Nem kurtítjuk meg az éves járandóságot, de a megnövekedett kiadások ellenére nem is emeljük ameddig a királynő nem emésztette fel a még meglévő 15,2 millió fontos tartalékát – hangzott a pénzügyminiszter javaslata. Az udvar a minden területet érintő állami kiadáscsökkentés ellenére ragaszkodott az apanázs emeléséhez. Amellett, hogy az udvar évek óta kénytelen a tartalékhoz nyúlni, Erzsébet magánbevételeiből 1,3 millió fonttal finanszírozza azon Windsorok titkárságainak a fenntartását, amelyet nem dotálja az állam – érvelt a Buckingham-palota. Végül kompromisszum született. Erzsébet vállalta, hogy 2012-re fokozatosan, 14 százalékkal csökkenti az udvar kiadásait. A kormány pedig a fix támogatás helyette új finanszírozási rendszert vezetett be: a Buckingham-palota a brit uralkodó koronabirtokaiból befolyó nettó bevétel 15 százalékát kapja. A koronabirtokok az uralkodó tulajdonát képezik, de hasznaiknak szedése a XIV. század óta az államot illeti. Hatalmas területről van szó, az Egyesült Királyság 17 százalékáról! Az összbevétel évi 230 millió font körül mozog, ami 34 milliós járandóságot jelent Erzsébetnek.

A Windsorok nem lennének rászorulva az adófizetők dotációjára. Jelentős gazdasági bevételeik vannak. Erzsébet a lancasteri hercegségéből 13 millió font éves jövedelemre tesz szert. Károlynak a cornwalli hercegségből származik évi körülbelül 17 millió font magánbevétele. Ugyanis a koronabirtokokkal ellentétben a királyi család tagjainak magánbirtokaiból befolyó pénz a tulajdonos királyi főt illetik meg.

A magánbevételekre tekintettel a köztársaságpártiak gyakran kritizálják a Windsorok nagyvonalú állami támogatását. Azt is rossz szemmel nézik, hogy a királynő nem tartozik számadással a kiadásairól a parlamentnek.

„A kritikusok felülemelkednek azon a tényen, hogy az udvartartás költségeit a magánbevételeiből finanszírozza az uralkodó, és hogy a királyi családnak juttatott összeg csak töredéke annak, ami a koronabirtokok révén az államkasszába vándorol”

– hangzik Erzsébet egyik életrajzírójának, Sally Bedell Smithnek az érvelése, amely tükrözi a többségi véleményt Nagy-Britanniában. Az írónő elismeri, hogy az új megállapodással az udvar valóban nem köteles elszámolásra, „de a monarchia történetében először, önként alávetette magát a Számvevőszék ellenőrzésének”. Ez is jól mutatja, hogy a britek más mércével mérik a királyi család tagjait. A számvevőszéki ellenőrzés, amely minden közintézmény esetében magától érthetődöen kötelező, erénynek számít, ha a királynőről van szó.

Ami számít: a Queen örök!

Erzsébet az Egyesült Királyság minden idők leghosszabb ideje, immár 69 éve trónon lévő uralkodója. A folyamatosságot képviseli. A Brit Birodalom széthullása, a Brexit és a skótok függetlenségi törekvései ellenére az állandóság és a kiszámíthatóság érzését adja alattvalóinak. Nyugalmat és biztonságot sugároz a válságos időkben is. Erre jó példa tavaly márciusi, az első lockdown kezdete utáni tévébeszéde, amelyet rezzenéstelen arccal mondott el és amelyben Vera Lynns II. világháború alatt kultikussá vált slágerének címét idézte: ’We’ll meet again’ (Viszontlátjuk egymást).

Erzsébet 1952-es trónralépése óta apróságokban változtatott a szokásain. Pár éve műszőrméből készült bundát hord igazi helyett és rendszeresen szörfözik a világhálón. De ezt leszámítva ugyan az, aki közel 70 évvel ezelőtt volt – legalábbis így érzi a britek többsége.  

A Windsorok sokat tesznek azért, hogy a jó értelemben vett állandóságot testesítsék meg. Segíti őket, hogy „a franciákkal ellentétben a britekből hiányzik a forradalmi szellem” – írta Edmund Burke az 1790-ben kiadott, ’A francia forradalom okai’ című, máig sokat idézett művében. A brit filozófus az állandóságot erénynek tartotta:

„Eltökéltek vagyunk egyházunk és államunk alkotmányát változatlan formában megtartani és minden körülmények között megvédeni.”

Nem véletlen, hogy Burke a konzervatív eszme megteremtőjének számít.      

Nagy-Britanniában valóban évszázadok óta irigylésre méltó alkotmányos stabilitás honol. Burke azonban nagyvonalúan szemet hunyt afölött, hogy a XVII. század óta sértettelen államszervezeti status quo a szigetországban is egy forradalom és egy uralkodó, I. Károly 1649-es kivégzése után született.

Működik, mert tisztelik

A status quo-t jelentő alkotmányos monarchiának vannak kevéssé demokratikus, az évszázadok során mégis bevált elemei. Ilyen a korábban az uralkodót, napjainkban már a kormányt megillető jog, amely szerint minden kérdést, ami nem tartozik kifejezetten a parlament hatáskörébe, maga szabályozhat. Alkotmányos szürkezóna – fogalmaznak a brit alkotmányjogászok. De nem kritizálják a lehetőséget. Érvelésük szerint az angol polgári forradalom óta eltelt 350 év alatt még senki sem próbált, illetve tudott visszaélni vele.

„Alkormányunk több évszázados organikus fejlődés eredménye. Jól bevált. Csak a változtatás kedvéért nem szabad megváltoztatni”

– írta 2009-ben az akkori kormányfő, Gordon Brown, tehát egy munkáspárti politikus a brit alkotmányos rendről.

A neves brit történész, David Cannadine szerint a királyi család tradíció és színpompás eseményei, mint az esküvők, koronázási és házassági évfordulók, külföldi államfők tiszteletére adott fogadások, sőt még a temetések is egy össztársadalmi önámítás részei. Az uralkodok ezzel igyekeznek palástolni teljes hatalomvesztésüket, a britek pedig így emelkednek felül birodalmi státuszuk elvesztésén. Cannadine szerint ezt bizonyítja, hogy a királyi család látványos, drágaságuk ellenére nem kritizált, sok millió britet megmozgató rendezvényei a XX. században, annak is leginkább a második felében alakultak ki. Tehát amikor a Brit Birodalom végérvényesen megszűnt létezni, az uralkodó pedig minden politikai hatalmát elveszítette.

Erzsébet = Nagy-Britannia?!

„Ön valami létfontosságú dolgot testesít meg az életünkben: a folytonosságot. Ön a hagyományok és a stabilitás őrtornya a mélyre ható és olykor veszedelmes változások közepette”

– fogalmazott találóan Károly anyja trónra lepésének 50. évfordulóján tartott ünnepségen 2002-ben.

Erzsébet mesterien tudja saját személyét Nagy-Britanniával azonosítani. A britek a legfontosabb közéleti szereplőnek tekintik, pedig közhatalma nincs és politikai kérdésekben nyilvánosan sosem foglal állást.

Az uralkodó legfeljebb ünnepi beszédeivel befolyásolhatja a hosszútávú politikai folyamatokat. Erre példa II. Erzsébet írországi látogatása 2011-ben. Személyben először lépett brit uralkodó Írország földjére a köztársaság 1911-es kikiáltása óta. „Kapcsolatunk az évszázadok során nem volt felhőtlen” – mondta nem kevés eufemizmussal. „A tolerancia és a megbékélés, kell, hogy vezessen minket. Képesnek kell lennünk fejet hajtani a múlt eseményei előtt, hogy ne azok béklyójában éljünk.”

A britek úgy hiszik, hogy Erzsébet a színfalak mögött komolyan befolyásolja a napi politikai döntéseket is. Erre leginkább a kormányfővel folytatott péntekenkénti egyeztetés kínál lehetőséget. Hogy ekkor mi zajlik le Erzsébet dolgozószobájában, arról legfeljebb a Peter Morgan ’Audiencia’ című színdarabjából lehet tudni, amelyet Halász Judit főszereplésével 2016 óta nagy sikerrel játszanak a Pesti Színházban. 

A Köynvtacskó cikkének hamarosan lesz folytatása. Ebben azt próbáljuk meg kiszimatolni, mi lesz a brit uralkodóházzal, ha II. Erzsébet lelép a színpadról.

Petrus Szabolcs

A cikk a Jogászvilágban megjelent írásom módosított változata. Az ihletet hozzá Sally Bedell Smith 'Erzsébet, a királynő' (2014) című kötete adta.