Az öreg halász és a tenger
1998-ban bejárta a világsajtót, hogy egy francia halász hálójába ezüstkarkötő akadt a Földközi-tengerben ’Antoine de Saint-Exupéry’ gravírozással. Ez Consuelo, a világhírű író és megszállott pilóta feleségének ajándéka volt. A halászhálóba került egy Lockheed P-38 Lightning két darabja is, azé a repülőgéptípusé, amivel Exupéry 1944. július 31-én 8:45-kor végzetes útjára indult. A korzikai Bastiaból szállt fel felderítőútra a francia Alpok irányába. A Szövetségesek augusztusra tervezett második, Provence-i partraszállásának előkészítésében vett részt. 13:00-kor kezdte el keresni a légiirányítás, mert addig nem jelentkezett be. 15:30-kor eltűntként könyvelték el.
2000-ben történt a következő fogás: egy német-francia búvárpáros, Lino von Gartzen és Luc Vanrell 70 méterrel a tenger szintje alatt megtalálta a roncsot, amit a sorozatszám alapján Exupéry gépeként azonosítottak.
A repülés veteránja
Az 1900-ban született Exupéry egy amerikai tábornok különleges engedélyének köszönhette, hogy még repülhetett. Öt bevetést hagyott neki jóvá; a végzetes a nyolcadik volt. Az abszolút veteránnak számító 44 éves író népszerű volt bajtársai körében. Szívesen segítettek neki, például a gépbe beszállni. Exupéry a korábbi kényszerleszállásaiból visszamaradt sérülései miatt erre egyedül képtelen lett volna.
A halász fogása és a búvárok felfedezése még rejtélyesebbé tették Exupéry legendák övezte halálát, mert 1943/44-ben ugyan 40 másik felderítőgép is lezuhant, de mind távol ettől a helyszíntől, a Riou-szigettől.
Hazug beismerések
A világot az Exupéryt lelövő pilóta személyének ismeretlensége se hagyta nyugodni. Önként jelentkező több is volt, de mindegyikükről kiderült, hogy valótlant állít, mert a nyilvánosság figyelmére vágyott. Robert Heichele volt az első a sorban még a ’60-as években. Légipárbajt vívott Exupéryvel, amiben a francia alulmaradt – állította. A történet szépséghibája, hogy a francia író a P-38 Lightning fegyvertelen felderítőváltozatával (F-5B) repült... Ráadásul a német Hadászati Archívumban (Bundesarchiv–Militärarchiv) Heichle egyetlen győztes légicsatájáról sem volt dokumentum.
P-38 Lightning
„Abbahagyhatják a keresést. Én lőttem le Exupéry gépét” – mondta 2008-ban telefonon egy idős férfihang a bajor közszolgálati rádió és tévé (Bayerisches Rundfunk, BR) újságírójának, miután a BR nyilvánosan kezdte keresni a „tettest”. A telefonáló, Horst Rippert (1922-2013) részletes beszámolóját pontosan igazolta a repülőgéproncs időközben elvégzett, de nyilvánosságra nem hozott vizsgálati jelentése és az amerikai légierő egykori, szintén nem nyilvános feljegyzései. Rippert elmondása szerint már a háború előtt olvasta és nagyon szerette Exupéry írásait. „Ha tudtam volna, ki ül a gépben, biztos nem lövök.” A vallomásával az öngyilkosságáról szóló teóriák alól akarta kihúzni a talajt. Ha mások nem is, egykori bajtársai kételkedtek a szavaiban. „Rendszeresen előkerült köztünk a téma. Miért nem mondott nekünk se semmit évtizedekig?” – morfondírozott egyikük a Süddeutsche Zeitung újságírójának.
Örök rejtély
Hivatalos vizsgálat és jelentés máig nem zárta le az Exupéry-aktát. Légiszakértők és Exupéry biográfusai ennek ellenére tényként kezelik, hogy Rippert is hazudott. Hírverésre vágyhatott élete vége felé. Végre ki akart lépni a Németországban közismert énekes öccse, Ivan Rebroff (1931-2008) árnyékából.
Horst Rippert (1922-2013)
Nick Beale repüléstörténész, aki több könyvet is írt a Luftwaffe bevetéseiről ebben a térségben a német légierő nem nyilvános dokumentumai alapján azt állítja, 1944. július 31-i feljegyzések nem utalnak felderítő Lightning lelövésére. Rippert légigyőzelmeinek listája nem tartalmaz július 31-i lelövést, sak július 24-éről szerepel egy B-24-es és augusztus 12-ről egy Spitfire lelövésére vonatkozó bejegyzés. Ez Beale szerint annak ismeretében különösen árulkodó, mivel a németek a szövetséges légierőkkel ellentétben kiemelt figyelmet fordítottak az egyéni légigyőzelmek dokumentálására. Nehezen képzelhető el az is, hogy amiatt nem jelentették az esetet, mert az egységnél megtudták az áldozat kilétét: mire Saint-Exupéry eltűnésének híre egyáltalán eljutothatott a németekhez, a lelövési jelentés már bőven a magasabb parancsnoki szintekhez került volna. A korszak technológiai szintjét, a bevetések veszélyességét és a pilótákra nehezedő nyomást ismerve egyáltalán nem meglepő, hogy számos gép szenvedett katasztrófát bármilyen külső behatás nélkül is a háború során, vonja le a következtetést Beale.
A gépet megtaláló egyik búvár, Lino von Gartzen elmondása szerint Exupéry gépének roncsán nem azonosítottak lövésnyomot. Tehát csak technikai hiba vagy öngyilkosság lehetett a lezuhanás oka. A roncsokból meredek zuhanásra lehet következtetni, ami a gép hirtelen leállására, tehát súlyos technikai hibára, a pilóta rosszullétére vagy öngyilkosságára utal. Egy lövést kapott gépet a pilóta egy darabig a levegőben tud tartani, ezért kisebb szögben zuhan, lassabban veszít a magasságából. Joseph Hanimann, Exupéry legnevesebb biográfusa viszont az öngyilkosságot zárja ki.
Consulelo, az író-pilóta feleségének 2000-ban posztumusz megjelent visszaemlékezéseiben szenzitív, a macsó légipionírnál jóval érzékenyebb emberként mutatja be férjét. Lelki világát leginkább ’A kis herceg’ tükrözi. Ezzel muníciót ad az öngyilkossági elméleteknek, egyúttal gyengítve is azokat, amikor az „élet szerelmesének“ nevezi Exupéryt. Ugyancsak lehet pro és kontra érv egy levélrészlet az írótól Consulelo kötetében: „Ha lelőnek, úgy halok meg, hogy nem bántam meg semmit. Örülni fogok, hogy nem lesz dolgom a szaporodó élősködő és robotszerű emberekkel.”
Petrus Szabolcs
