A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál a szervezők szerint a “könyves világ jegyzett eseménye, a térség meghatározó szakmai és kulturális fóruma“. Ha ez igaz, akkor az elég lehangoló térségünk irodalmi seregszemléire nézve. A budapesti esemény ugyanis leginkább provinciális - megjelenésében, programjában, választékában egyaránt.
A Millenáris egyik kissé lelakott csarnokában sorakozik néhány tucat a leggagyibb, fehér pozdorja standokból. A nagyszínpad a csarnok galériájában található, amelyet ugyan több lépcsőn keresztül is meg lehetne közelíteni, de ezek - egy kivételével – műanyag szalagokkal le vannak zárva. Persze nem is baj, ha nem találnak sokan az emeletre, 100-150 embernél többnek úgysem jutna hely.
A galéria zsúfolt, a kép azonban csalóka: 100-150 embernél biztos nem férne el a színpad előtt.
A program: díjátadó, közepesen érdekes színpadi beszélgetések és sok dedikálás – érezhetően csak egy cél van: a standokon kiállított kötetek eladása. A díszvendég(ek) a visegrádi országok – miután tavaly Szlovákia kapta a megtiszteltetést, nem túl fantáziadús választás. Csak nem volt egy kis politikai nyomás? Különösen lehangoló a három ország közös standja: Még a kevés kiállítópolcot is alig sikerül megtölteni kötetekkel. Amit bemutatnak, az sem túl érdekfeszítő: Márai-fordítások, és tucatnyi cseh, szlovák, illetve lengyel nyelvű mű – nem csoda, hogy ember nincs a standon. Legalább ilyen elkeserítő, hogy az elmúlt évek díszvendégei közül sok ország ki sem állít. De azokban sincs köszönet, akik jelen vannak: a kínai standon még csak regényt se látni, a kínálat néhány albumból áll; az olaszok parányi, a németek valamivel nagyobb standján egyetlen magyarra fordított kötet sincs.
Bloggertársammal
A választék: megkockáztatom, az még a szomszédos Mammut Libri üzletében is nagyobb. Alig van újdonság, a kiadók hónapok, évek óta a piacon lévő címeket nyomatják. Ezek egészülnek ki régóta raktárakban porosodó, eladhatatlannak bizonyult kötetekkel, melyektől a kiadók kisebb-nagyobb kedvezményeket adva igyekeznek megszabadulni. A kínálatban koncepciónak egyébként nyoma sincs – a visegrádi országok szerzői véletlenül sem tűnnek fel.
A színpadon: A Könyvfesztivál díjazottja Orhan Pamuk (középen), Szalay-Bobrovniczky Alexandra humán főpolgármester-helyettes, Kocsis András Sándor. a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének elnöke. A pódiumnál pedig a laudációt tartó Péterfy Gergely. Pamuk olvasásával egyszer próbálkoztam, de valószínüleg nem a kellő kipihentséggel és türelemmel kezdtem neki barokk körmondatokkal tarkított regényének, ezért hamar beletört a bicskám. Péterfy Gergelyről viszont már kétszer is írtunk a Könyvtacskón: a Kitömött barbárról és A halál Budán című regényéről.
Az esemény színvonaltananságából csak a díszvendég és kitüntetett, a Nobel-díjas török író, Orhan Pamuk lóg ki. Ebben a vonatkozásban is van azonban a fesztiválnak egy kínos stichje: A díjat odaítélő Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének szavazását a német nyelvű, kortárs irodalom fiatal üstököse, Daniel Kehlmann nyerte meg. Ő azonban egyéb elfoglaltsága miatt nemet mondott a részvételre. Így maradt a második helyezett Pamuk. Csoda, hogy ezek után eljött Budapestre. Egyébként az eredetileg díszvendégnek országnak kiszemelt finnek is a távolmaradás mellett döntöttek.
De lássunk néhány kötetet a kínálatból!
Tavaly még újdonság volt. Felkeltette az érdeklődésünket. Később írtunk is a pacifista izraeli szerző nem éppen könnyen emészthető, megrázó kötetéről.
Sok skandináv krimi – részben az elmúlt évtizedből. Az északi szerzők sikeréről volt már egy összeállításunk a Könyvtacskón.
Márai-fordítások gagyi polcokon, rossz megvilágításban. Szép gesztus, de önmagában senkit nem csábít a visegrádi országok standjára. Az egyik legtöbb nyelvre lefordított magyar íróról háromrészes sorozatunk volt a Könyvtacskón: itt, itt és itt.
Dragomán-kötetek. A fehér király filmváltozatának bemutatója kapcsán ismét aktualitást nyertek, de nem számítanak újdonságnak. A fehér királyról és a Máglyáról is volt már szó a Könyvtacskón.
A XX. századi női sorsokat elénk táró Akváriumot szintén bemutattuk már. Ez se tegnap volt...
Grecsónak is csak a régebbi kötetei sorakoznak a Magvető polcain. Róla is írtunk már: itt és itt.
A kóbor apácák megtévesztése: Régi kötetek új köntösben. Az „Utazás Kelet-Európában” viszont számomra is újdonság, pedig sokat olvastam már Márqueztől. Fel is keltette az érdeklődésemet, mert a Nobel-díjas kolumbiai író 1957-es budapesti látogatása előkerül az egyik kedvenc Vámos-kötetemben, a Könyvtacskón már bemutatott „Márkez meg én”-ben.
Ha már Vámos és régi alkotás új kötésben: az életműsorozat egy új darabja a Könyvfesztiválra jelent meg. Igazi újdonságnak azonban ez sem nevezhető: Lehetetlen történetek. Jómagam Vámos-fan vagyok. Ennek ellenére lehúztuk a Könyvtacskón legutóbbi, tényleg új regényét, a 2016-ban megjelent Hattyúk dalát.
Két kutyás kötet 2006-ból és 2016-ból. Deményt és a Könyvtacskót baráti szálak kapcsolják össze: Erről részletesebben itt és itt.
A Könyvtacskón már sokat tematizált (itt, itt és itt) francia, botrányhős író sem jelentkezett már legalább egy éve új kötettel.
A Kádár-Aczél kultúrpolitikát belülről ismerő Király István Naplója a nemrégiben újraindított Tények és tanúk sorozatban - a kevés újdonság egyike.
Ulickaját nagyon szeretjük, írtunk is már róla. Legújabb könyve, a Jákob lajtorjája szintén sem igazi újdonság, még karácsony előtt jelent meg.
A Libri nagyon nyomatja a már általunk is bemutatott Kepes könyvet. Nem csoda, a saját gondozásában jelent meg. Ugyancsak még tavaly decemberben.
Agatha Christie sokadszorra új köntösben. Legismertebb figurájáról, Poirotról volt már egy összeállításunk a Könyvtacskón.
A Könyvtacskó már a Nobel-díj odaítélése előtt magasztalta Szvetlana Alekszijevics írói munkásságát, amikor még a magyar kiadók is alig-alig fedezték fel. Végre egyre több régebbi kötete jelenik meg idehaza is.
Nádassdy Ádám kötete még 2015-ben jelent meg, de kétségtelenül nem veszített aktualitásából. Közvetlenül megjelenése után volt róla szó a Könyvtacskón.
A világhírű olasz írónő, Elena Ferrante Magyarországon ugyan alig ismert, de a Könyvtacskón volt már róla szó. Hazai népszerűségét, gyanítom nem fogja növelni Itália standján kiállított két olasz nyelvű kötete.
Szintén az olaszoknál, szintén csak olaszul a veterán szicíliai író Andrea Camilleri két kötete, amelyben állandó karaktere, Montalbano nyomoz. Aki magyarul is szeretne megtudni róla valamit, olvassa inkább a Könyvtacskót!
Hódítanak a divattervezők biográfiái. Mi a Gucci-köteteről írtunk.
Van azonban újdonság is. Méghozzá Nógrádi György tollából. Előző kötete kapcsán már elmondtuk véleményünket erről az örök túlélőről, a szakértők gyöngyéről.
Kondor Vilmos, akinek köszönhetően megszületett a magyar krimi. Új regénye 2016-os, de aktualitását növeli a Budapest Noir készülő megfilmesítése. A Könyvtacskó előző regényét mutatta be: A bűntől keletre.
Az 1984-ben elhunyt Capote kötete nyilván nem új, csak friss kiadás. A könyvben csokorba szedett elbeszéléseit nem ismerem. Egy másik írása, a Hidegvérrel viszont nagyon tetszett. Ezt egy magyar dokumentumregénnyel, Végh Antal Könyörtelenül című írásával együtt mutattuk be a Könyvtacskón. Később egy útibeszámolóval is jelentkeztünk Balassagyarmatról, ahol a Végh kötetében leírt túszdráma lejátszódott.
Három nagyon különböző kötet. Ami közös bennük: A II. világháborúhoz kapcsolódnak, és mindegyikről írtunk már a blogon.
A német-osztrák standon rábukkantam a Sacha Batthyány kötete eredeti változatára. Magam is ezt olvastam.
Nádas Péter memoárja tavaly idén tavasszal jelent meg (Köszönöm a figyelmeztetést Enok mesternek). Monumentális mű, csakúgy, mint a Könyvtacskón már bemutatott Párhuzamos történetek.
A látottakat gimis törzshelyünkön, a Marximban beszéltük ki bloggertársammal.
Petrus Szabolcs
